2013. október 25., péntek

Régi verseim 34.

Benned élek, s te bennem élsz.
Szétválaszthatatlan.
Én benned élek, s te bennem élsz.
Megváltozhatatlan.
Folytonos küzdelemben élek.
Mindketten többet akarunk.
Mindketten mást akarunk.
Állandó harcban állunk.
Szenvedély lángja lobban.
Ki vagy te, ki megmérgezi lelkem?
Kit elengedni nem tudok egykönnyen.
Ki vagy te, ki tűzzel játszik?
Kit engedelmességre nem kényszeríthetek.
Mondd, ki vagy te?
Kinek szenvedélye felperzsel, s mélybe ránt.
Mondd, mit érzel irántam?
Szerelmet kerestem, s téged találtalak.
Véletlen egybeesés vagy a sors hálója.
Szemedbe néztem s tudtam, hogy te kellesz.
Harcoltam érted s tudtam, hogy enyém leszel.
Nem kellenek trükkök, női praktikák.
E nélkül is az enyém voltál.
Hűséget kerestem, s te jöttél az utamba.
Az első perctől megbíztam benned.
Te jöttél felém, s én vártalak kitárt karokkal.
Hagytam, hogy elcsábíts.
Hagytam, hogy magaddal vigyél.
Benned élek, s te bennem élsz.
Szétválaszthatatlan.
Én benned élek, s te bennem élsz.
Megváltozhatatlan.
Téged választottalak, s te engem.
Örök szerelmet, örök hűséget fogadva.
Örök barátságot, örök szenvedélyt tartogatva.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése