2013. október 22., kedd

Régi verseim 12.

Ébren álmodom,
látom arcodon,
szertefoszlott közös dolgok,
határok,
szabályok,
igazat szólok.
Azt hittem,
hogy örökké tart,
de tévednem kellett.
Azt hittem,
minden jól megy,
de vége lett egy perc alatt.
Nem láttam mi az igazság,
nem láttam hová tartunk.
Örökös körforgás.
Örökös álmok.
Hazudtam magamnak,
elhittem,
amit el akartam.
Nem vettem észre,
hogy nincs rendben,
fátyol takarta szemem.
Szerelmet mondtam,
szerelmet éreztem,
szerelmet láttam és szerelmet hittem.
Hamis csókok,
hamis vágyak,
hamis szavak és hamis ábrándok.
Magamhoz láncolni,
fájdalmat okozni,
bűnösnek lenni,
együtt,
egymásért.
Tévedések.
Szenvedések.
Hibákat vétettem,
mikor álmot kergettem.
Hibákat vétettem,
mikor magamhoz öleltelek.
Túl későn jöttem rá,
hogy ébren álmodtam.
Túl késő,
hogy helyrehozzam.
Ébren álmodom,
látom arcodon.
Ébren álmodom,
szerelmet szólok.
Ébren álmodom,
végleg búcsúzok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése