2013. október 25., péntek

Régi verseim 30.

Return - Visszatérés

Megannyi emlék mit együtt éltünk meg.
Megannyi szerelmes szó, ölelő vágy.
Az illatod mindenhol ott van, elkísér engem.
Pedig üresen hagytál mindent.
Most érzem igazán mennyire hiányzol.
Az arcod, a mosolyod, a nevetésed belevéste magát a szívembe.
Az érintésed, a hangod, a csókjaid belevéste magát a lelkembe.
Hiányzol nekem.
Barátok, ismerősök, közeli személyek mind elfogadtak téged.
Veled nevettek, mulattak, s te velük szórakoztál.
Boldog pillanatok, felhőtlen élet mind elveszett, elmúlt, mintha sosem történt volna meg.
Mikor felkeltem, csak egy üzenet volt a párnán.
Nem értettem miért, nem hittem el.
Eltűntél, elvitted magaddal mindazt mi jó volt.
Eltűntél, s nem nevettem tovább.
Évek teltek el, s hiába vártalak.
Évszak évszakot követ, s nem tértél vissza.
Mindaz mit éreztem nem múlt el soha.
Álmomban velem vagy, s nem érzem magam egyedül.
Emlékek közt élek, s várom, hogy betoppanj, mint akkor rég...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése