A szívünk nem hagyja ennyiben...

Eltávolodtunk egymástól.

Útjaink messze járnak a másiktól.

Gondolatban még is együtt vagyunk.

Örömben vagy bánatban,

de ha egymásra gondolunk,

újult erővel kezdjük a napot.

Hiányod még mindig nem szoktam meg.

S ahogy egyre telnek a napok,

érzem, hogy már sosem fogjuk látni egymást.

Mégis bizakodva tekintek előre,

mert tudom,

hogy a szívünk nem hagyja ennyiben.

2014. március 22.

szombat

Melody poems 12. rész

Miért vonzódom úgy hozzád?

Miért nem tudlak elengedni?

Miért nem tudlak elfeledni?

Miért gondolok mindig rád?

Miért hiszem, hogy egyszer megtörhet a jég?

Az a szerelem... az a szenvedély, amit irántad éreztem, már rég meg kellett volna fakulnia.

Az a vágyódás... az a szenvedés, amit irántad éreztem, még mindig bennem van.

Hogy tudnálak elfeledni?

Hogy tudnálak téged nem szeretni?

Hogy tudnám elviselni a hiányod?

Hogy tudnám elérni, hogy a szívem másért dobogjon?

Mondd, miért...?

Miért vagy még mindig velem?

Miért nem engedsz el?

Miért kell a szívemben élned?

Hisz már elmúlt.

El kellett múlnia.

Ennyi idő alatt.

Én már nem szeretlek téged.

Akkor mégis miért vagy még mindig velem?

Miért kínzol éjszakánként, mint egy szellem?

Szükségem lenne rád, de minek?

Szeretnélek még?

Hisz sosem szerettél.