Belém ivódott az illatod, az érintésed, a szerelmed lángja.
Belém vésődött arcod vonala, szemed fénye, nevetésed dallama.
Belém ivódott szenvedélyed, pillantásod vad fénye.
Belém vésődött mindaz, mit veled együtt átéltem.
Sosem kértem többet.
Sosem vágytam többre.
Hisz mindent megadtál, amit megadni lehet egy embernek.
Szerelmet.
Együtt töltött éjszakákat.
Feledhetetlen örömöket.
Sejtelmes vágyakat.
Mégis el kellett múlnia.
El kellett engednem.
Hátat kellett fordítanom, mikor te magad is letűntél a horizontnál.
Talán az emlékek ködében még ott vagyok neked.
2018.06.28., csütörtök
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése