Mily különös érzés lappang benned,
felbátorít, hogy kitárd szíved kapuját.
Szinte sugallja, hogy nevezd meg azt, akit szeretsz.
Nem hagyja, hogy érzéseid álmokba rejtőzzenek.
S amint ezt megtetted nem csalódtál,
eljött hozzád.
Meghallva szíved dobbanását kitárta feléd a sajátját.
Nem féltetek többé kimondani s érezni egymás felé.
Még most is lángol bennetek a szerelem.
Tudtad ki ő, hogy mit érez irántad.
Mégis kétkedve fogadtad.
Nem tudtad eldönteni mit is akarsz valójában.
Féltél újra hinni s szeretni,
s ez a félelem falakat emelt köréd.
De a fal sem tántorította el szándékától,
hogy egy nap veled lehessen.
Nem tört, zúzott,
inkább szépen lassan bontott.
Azt akarta higgy benne,
bízz benne s később szeresd.
Nem érdekelte mennyi időbe tel.
S ahogy egyre jobban haladt előre,
már te magad is bontani kezdted a várfalat.
Újra hinni s bízni kezdtél,
újra szerelmet éreztél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése