Régi verseim 20.

Bízz bennem...

Gyere velem...

Fogd kezem...

Csókold a szám!

Forró esték, ölelésedben megtalálom, amire vágyom.

Forró csókod, simogatásod békét nyújt nekem.

Te vagy a párom, te vagy a lelkem.

Mi kell még?

Te vagy a minden, te vagy, aki megtalált engem.

Sötét démon, ki az utamba tévedt, örökké enyém.

Sötét angyal, ki szárnyaival örökre megvéd.

Forró...

Lángoló...

Dermesztő vágy!

Izzó...

Tomboló...

Démoni tánc!

Te vagy a párom, te vagy a lelkem.

Te vagy a minden, te vagy, aki megtalált engem.

Sötét démon, ki az utamba tévedt, örökké enyém.

Sötét angyal, ki szárnyaival örökre megvéd.

A szerelem lángjai 1. rész

Mily különös érzés lappang benned,

felbátorít, hogy kitárd szíved kapuját.

Szinte sugallja, hogy nevezd meg azt, akit szeretsz.

Nem hagyja, hogy érzéseid álmokba rejtőzzenek.

S amint ezt megtetted nem csalódtál,

eljött hozzád.

Meghallva szíved dobbanását kitárta feléd a sajátját.

Nem féltetek többé kimondani s érezni egymás felé.

Még most is lángol bennetek a szerelem.

Tudtad ki ő, hogy mit érez irántad.

Mégis kétkedve fogadtad.

Nem tudtad eldönteni mit is akarsz valójában.

Féltél újra hinni s szeretni,

s ez a félelem falakat emelt köréd.

De a fal sem tántorította el szándékától,

hogy egy nap veled lehessen.

Nem tört, zúzott,

inkább szépen lassan bontott.

Azt akarta higgy benne,

bízz benne s később szeresd.

Nem érdekelte mennyi időbe tel.

S ahogy egyre jobban haladt előre,

már te magad is bontani kezdted a várfalat.

Újra hinni s bízni kezdtél,

újra szerelmet éreztél.

 

Fantázia dús versek:) 2. rész

Tested forróságát nem csillapítja semmi,
vágyad egyre nő,
s szapora ütemben véred száguld ereidben.
Lángoló érzés fojtogat,
torkodból mélyről jövő hang,
s a várva várt érzés mi elrepít,
mint egy örvény.