Volt idő amikor kétségbeesetten szerettelek.
Szívem csak téged éltetett.
Egy rossz szó se hagyta el ajkam,
nem akartalak megbántani.
Téged akartalak, azt akartam,
hogy csak velem légy.
Nem érdekelt mit gondoltál,
ölelni s csókolni mindinkább.
Rólad álmodtam szüntelen,
még az életünket is elterveztem.
Egyik napról a másikra szálltál ki az életemből.
Szerelmem gyűlöletté vált irántad.
Kérdezném, hogy miért, de nem teszem.
Büszkeségből talán, de inkább elfelejtelek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése