2011. február 24., csütörtök

Gondolatok szerelemről és szeretetről 5. rész

Kéken ragyogó, akár a tenger.
Édesen hívogató, mint a méz.
Bársonyos lepel mi beborítja.
Jöjj hozzám, légy az enyém!

Tekinteted, mint a tüzes napkorong.
Ajkad, mint a húsos gyümölcs.
Tested, mint a lágy víztükör.
Jöjj hozzám, légy az enyém!

Bármit megtehetsz.
Csak enyém légy.
Bármit megtehetsz.
Nem foglak visszautasítani.
Jöjj hozzám, légy az enyém!






Lágyan átölel a szél.
Simogató szavakat hoz elém.
Forrón csókol a napsugár.
Gyere hozzám, várok rád.
A csillagok szemeivel nézel.
S én elgyengülve megadom magam néked.
Semmi sem tántorít el,
hogy melletted maradjak.
Szeretlek éjjel s nappal.
Mert te vagy a mindenem.





Ha érzed azt, hogy szeretnek, nem hihetsz más hazug szavának.
Ha tudod, hogy várnak rád, nem gondolhatod soha, hogy egyedül vagy.
Ha szerelmes vagy belé, hinned kell benne, bíznod, hogy ő is ugyanúgy szeret téged.
Vehetik őt körbe százan, ezren, ha csak téged lát szemeivel.
Csábíthatják őt minden percben, ha szíve csak téged rejt.
Mert nemcsak szavakban fogadta meg, hogy szeretni fog téged,
hanem azzal a szívvel, amit csak te éltetsz.






Nyisd ki szíved annak, aki igazán szeret téged.
Mert ő mindent megtesz, hogy higgy benne.
Nyisd ki a szemed s lásd meg őt igaz valójában.
Mert ő mindig ott volt s ott lesz neked.




Boldog voltatok,
mégis megtörtént az,
amit soha nem gondoltatok.
Valami megtört bennetek,
de bevallani féltetek.
A szerelem mély volt,
most mégis vérző sebek tarkítják.
Mi történt?
Hol van a régi vágy?
Egy pillanat is elég volt,
hogy elfeledjétek mit jelentettetek egymásnak az életben.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése