Régi verseim 10.

Mr. Tökély

Elrabolt szívek,

összetört szívek.

Felperzselt szerelmek.

Lopott csókok,

lopott vágyak.

Igaz volt mégis elmúlt.

Hangtalanul betoppan,

szemedbe néz és te rabja vagy.

Csókjával éget,

szavakkal ámít.

Mr. Tökély!

Mint egy szőke herceg feltűnik,

elvarázsol s aztán eltűnik.

Szívek törnek,

álmok mennek.

Te vagy a bűnös.

Te vagy az álnok.

Hódító herceg!

Mondd mit akarsz?

Mondd kit akarsz?

Hazudsz,

csalsz és becsapsz...

Oh, Mr. Tökély!

Hangtalanul betoppan,

szemedbe néz és te rabja vagy.

Csókjával éget,

szavakkal ámít.

Mint egy szőke herceg feltűnik,

elvarázsol s aztán eltűnik.

Szívek törnek,

álmok mennek.

Lopott csókok,

lopott vágyak.

Igaz volt mégis elmúlt.

Mr. Tökély!

Te vagy a bűnös!

Te vagy az álnok!

Hódító Herceg!

Elrabolt szívek,

összetört szívek.

Felperzselt szerelmek.

Mint egy szőke herceg.

Oh, Mr. Tökély!

Ezernyi szív, ezernyi szerelem 6. rész

Ezernyi szív, ezernyi szerelem

Ne csüggedj, amiért újból s újból összetörik a szíved.

A fájdalom, a magány egyszer úgy is elmúlik meglásd.

Nem kell félni, ha nem mindjárt jön a szerelem.

Ő is rád vár, keres téged.

Meglelitek egymást, csak várj türelemmel.

Az idő, majd begyógyítja az elszenvedett sebeket.

***

Egyetlenem - szólt az éjszaka. - Gyere velem.

Gondolkodás nélkül az éjszakába veted magad.

Jöjj velem - szólt az éjszaka.

S te fogod kezét szorosan.

Nem érdekel hová tartasz,

csak az érdekel,

hogy vele maradhass.

***

Mi az mi vágyad tárgya? - kérdezi az éjszaka.

A vágyam az öröklét csókja - válaszol,

s lehunyja szemét várva a pillanatot.

Mit adsz cserébe? - kérdezi az éjszaka.

Testem, lelkem s amit még akarsz a tied - válaszolt,

s az éjszaka elvette életének forrását,

hogy magába olvassza azt.

***

Visszafojtott könnyek vele együtt eltűnt érzések.

Mind-mind benned élnek, de elzártad ezeket.

Mert ha csak egy könny is kiszökik, vele együtt egy érzés is feltűnik.

S ha egy könny már kiszabadul, onnantól a többi sem marad bezáratlanul.