Belenéztem a szemedbe,
s próbáltam nem zavarba jönni.
Mellettem haladtál el,
s próbáltam nem feléd nézni.
Tudtam, hogy ott vagy a közelben,
mégis úgy tettem,
mint aki nem is vesz észre.
Szerettem volna hallani a hangod,
de csak messziről csodáltalak.
Szerettem volna közelebb férkőzni,
de meghagytam a távolságot közöttünk.
Nem tudtad.
Nem láttad.
Nem érezted.
Csak egy lánynak képzeltél,
aki elment melletted,
aki félőn felpillantott rád,
aki tette a dolgát,
miközben mások téged figyeltek,
téged hallgattak.
Belenéztem a szemedbe,
s csak mosolyogtam magamban,
hisz tudtam,
hogy nincs semmi esélyem nálad,
s nem is lesz.
Csak egy lány vagyok,
aki csak elképzeli,
aki csak álmodozik,
aki csak reménykedik,
de aztán felrémlik előtte a valóság,
és végül csak mosolyogva teszi tovább a dolgát.
Hisz tudom,
hogy sosem történne meg.
Nem tekintenél rám úgy,
mint arra a nőre,
akit el tudnál magadnak képzelni.
Nem tekintenél rám úgy,
mint valakire,
aki több lehet az életedben.
Nem tekintenél rám úgy,
ahogy akkor abban a pillanatban én el tudtam képzelni.
És csak mosolygok magamon,
mert egy pillanatra jó érzéssel töltött el.
2018.07.23., hétfő
