Láncszemek szorosan egymásba fonódva,
leláncolt testet fogva tartanak,
szabadulni kíván kínzó-gyötrő fájdalomtól,
de a láncok kitartanak,
miközben az ő lelke egyre fárad.
Szabadságról álmodozik,
homályos tekintete zavart álmoktól tele,
szeretteit látja viszont.
Boldogságról vágyakozik,
midőn fájdalma egyre nagyobb,
súlyos teher nyomja lelkét.
Tudja nincs menekvés az ítélet elől.
2012. március 28.
szerda
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése