Mikor az életembe beléptél,
nem tudtam rólad semmit.
Apránként nyíltál meg előttem,
bizalommal fordultál felém.
Szíved lehet nem azonnal szeretett meg,
sokáig barátként néztél rám s úgy is viselkedtél.
Lassan ez is átváltozott szerelemmé.
Elfogadjuk egymást,
egymás mellett kiállva nem hagyjuk,
hogy megtörjék szerelmünk.
Szívünk erősebben fűződik a másikhoz,
mint eddig soha.
Szeretjük egymást,
minden más elhalványul.
***
Borús reggelre ébredtem,
mennydörgés rázott fel álmaimból,
az ablaküvegen esőcseppek homályosították el a kinti világot,
hidegség járja át a szobát,
csak a szürkületet látom,
nem jut át rajta napfény,
mely felmelegíthetné lelkem mélyét,
távolinak tűnik minden,
pedig csak karnyújtásnyira van tőlem,
az eső egyre sűrűn esik,
eláztatva a földet,
eltörölve a cipők nyomát,
megöntözve a növényeket,
arra sarkallva az embert,
hogy szobája mélyére húzódva várja meg az esőfelhők távozását,
s a langymeleg napfény ölelését.
***
Pajkosan játszom veled,
mint egy kislány,
kacérkodom veled,
mint egy érett nő.
Tudom, hogy kellek neked.
Látom a szemedben.
Mégsem engedlek közel.
2012. április 22.
vasárnap
Christin Dor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése