Romantika és a titkok tárháza
Egyszer láttalak csak.
A haverjaiddal sörözgettél egy bárban.
Minden lányt megnéztetek magatoknak.
Beszéltetek, röhögtetek.
Az italok fogytak rendesen.
Egyszer sem pillantottál rám,
pedig mindvégig téged figyeltelek.
Az volt az utolsó emlékem rólad s azután elmentél, ki tudja hova.
Beléd botlottam azon az estén.
Mélyen egymás szemébe néztünk,
majd mosolyogva elfordultunk,
mintha mi se történt volna.
Peregtek az órák.
Mindenki ivott, táncolt s jól érezte magát.
Épp menni készültem,
amikor odajöttél hozzám egy-egy pohár pezsgővel a kezedbe.
Hajnalig táncoltunk s közben megismertük egymást.
Utána egy kellemes órát töltöttünk el.
Majd minden véget ért.
Elbúcsúztunk a másiktól.
Hogy mi lett veled utána már nem tudom.
A fa árnyékában húzódtam meg.
Madarak csicseregtek a fejem felett.
A Nap sütött.
A szél enyhén lengedezett.
A virágok illata töltötte be a teret.
Lehunytam szemem s ábrándoztam róla.
Ha őt látom mindig felvidulok.
Még akkor is, ha szomorú vagyok.
A csókját éreztem hűvös ajkamon.
Mikor felébredtem ajkam bizsergett.
Vajon álom volt s a képzelet játéka?
Vagy valóság, mely örökre titokban marad?
Épp férjhez mentem, mikor megláttalak téged.
Ében fekete hajad a szél kócolta össze.
Szemed tükrében tűz lobogott felém.
Testem vadul reagált feléd.
Nem tudom ki vagy?
Miért jöttél pont hozzám?
Miért pont most, mikor az életem változni készül?
Nem törődtél ezzel.
Nem hagytál nyugton.
Elcsábítottál.
Fenekestül felforgattál mindent.
S mikor kártyavárként összedőlt minden,
egy szó nélkül elhagytál.
Magamra maradtam.
Nem kellettem többet.
Telt az idő s hirtelen feltűntél.
Engem akartál.
Magadhoz láncoltál.
S én engedelmesen követtelek.
Lehet nem akartam már veled lenni.
Lehet csak néhány röpke órára kellettél.
Lehet magam sem tudtam mit érzek.
Lehet őrültség volt tőlem.
Megváltoztatni nem lehet.
Újrakezdeni lehetetlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése