Bizalom

Didergő szívem ritmusa neved kántálja.

Hosszú téli estéken meleg, ölelő karjaidra vágyom.

Tüzes csókjaidra szomjazva várlak.

Megtehetném, hogy utánad megyek, s visszahozlak,

de a bizalom lángja él bennem,

s a tudat, hogy még mindig engem szeretsz.

Elmondhatatlanul sóvárgok utánad.

Szemem könnyek közt idézi fel arcod.

Sejtelem csupán, hogy merre járhatsz.

Napnyugta s napkelte egymást váltja.

S az út, mely szívem bejáratáig nyúl,

csakis téged vár, hogy rálépve ismét megtalálj.

 

 

2015. január 2.

péntek

 



Melody poems 34. rész

Mi mindent túléltünk, küzdöttünk együtt.

Nem voltak határok s a horizont sem látszódott.

Végtelenbe nyúló esték, fel-felröppenő vallomások.

A legszebb pillanatok egy örökké valóságban.

Emlékeinkben őrizzük ezeket.

Könnyek közt emlékszünk rájuk.

Nincs mit elrejteni.

Csak tovább adni.

S utunk még most sem ért véget.

Mindig történik valami, ami szebbé varázsolja napjaink.

S mindezt úgy, hogy soha el nem válunk.