2011. december 17., szombat

Melody poems 34. rész


Mi mindent túléltünk, küzdöttünk együtt.
Nem voltak határok s a horizont sem látszódott.
Végtelenbe nyúló esték, fel-felröppenő vallomások.
A legszebb pillanatok egy örökké valóságban.
Emlékeinkben őrizzük ezeket.
Könnyek közt emlékszünk rájuk.
Nincs mit elrejteni.
Csak tovább adni.
S utunk még most sem ért véget.
Mindig történik valami, ami szebbé varázsolja napjaink.
S mindezt úgy, hogy soha el nem válunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése