Didergő szívem ritmusa neved kántálja.
Hosszú téli estéken meleg, ölelő karjaidra vágyom.
Tüzes csókjaidra szomjazva várlak.
Megtehetném, hogy utánad megyek, s visszahozlak,
de a bizalom lángja él bennem,
s a tudat, hogy még mindig engem szeretsz.
Elmondhatatlanul sóvárgok utánad.
Szemem könnyek közt idézi fel arcod.
Sejtelem csupán, hogy merre járhatsz.
Napnyugta s napkelte egymást váltja.
S az út, mely szívem bejáratáig nyúl,
csakis téged vár, hogy rálépve ismét megtalálj.
2015. január 2.
péntek
