Múlt s jelen

Sétálsz a tengerparton,

a homokszemek besüppednek talpad alatt.

Lehunyt szemmel élvezed a felkelő Napot,

az ő arca dereng fel előtted minduntalan.

Rég volt, hogy lelked nyugodtan ébredt,

hogy szíved már nem vérzik.

Rég volt, hogy rágondoltál volna,

most mégis hagyod,

hogy emlékeid előtérbe kerüljenek,

s csak mosolyogsz rajta.

Szép volt, amíg tartott.

Könnyek lepték el arcod.

Mégis örülsz, hogy már vége.

Egyszer minden jó volt,

de a változás mindig a valóságba taszítja az embert.

Így volt rendjén,

ezt magad is tudod,

csak nehéz volt elfogadni,

felejteni.

Nehéz volt újrakezdeni,

mégis megérte,

mert azóta újra boldog vagy,

s talán most ez örökké tarthat.

2015. szeptember 7., hétfő