Az ablakon tekintesz ki a világra.
A hétvégi délután napsütésben ragyog,
te mégis a szoba árnyékában figyelsz.
Látod mindazt, amiben neked nincs részed.
Látod a boldog arcokat.
A csillogó szemeket.
Hallod a hangos nevetéseket.
Az önfeledt örömöket.
S te is odaadnád a szívedet.
Csak egy pillanatra.
Vagy tán örökre.
Egy kedves ölelés.
Egy szerető csók.
Kedves szavak.
Együtt töltött idő.
Egy pillanatra meglátod őt a távolban.
De ő már másvalakivel sétál az utcán.
Másvalakit ölel.
Másvalakire tekint szerelmesen.
Elszorult torokkal figyeled.
De csak állsz némán.
Egyedül.
Az ablakon át nézve mindazt, ami egykoron te voltál.
Christin Dor
2025.07.20., vasárnap 08:52
