Várok rád

Várok a csodára,

mikor újból belépsz az ajtón,

s anélkül átölelnél,

hogy valamit is mondanál.

Várok rád türelmesen,

fényképek tucatjai hevernek az asztalon a közös emlékeinkkel.

Talán most,

talán holnap,

de az is lehet,

hogy hónapok múlva látjuk viszont egymást.

Várok rád türelmesen,

szerelmesen,

hűségesen.

Várok rád örökké,

míg le nem hunyom szemem.

Várok rád a túlvilágon,

s kezem nyújtom feléd,

mikor rád találok.

2015.12.28.

A ködfátyol mögött...

Hogy lehet valami felejthetetlen,

ami meg sem történt?

Hogy lehet olyat szeretni,

aki csak álomban létezik?

Miért nem kell a valóság,

amiben elevenen élek?

Miért küzdök ellene,

amikor mindig visszahúz?

Miért vagy te olyan valóságos,

ha én láthatatlan vagyok számodra?

Miért várok rád minden nap,

mikor nem is jössz el?

Ki vagy te igazából?

Kísértet mi nem hagy nyugodni.

Valaki,

aki talán létezik,

talán nem,

de tudom,

hogy ott vársz rám a ködfátyol mögött.

2013. november 29.

péntek