Múltba veszett lélek

Múltba veszett lélek,

ki egymaga rója a világot.

Mint egy kísértet,

egyik helyről a másikra vándorol.

Feledni akartál,

s közben téged feledtek el.

Vissza akartál térni,

de senki nem emlékezett rád.

Sóhajod a magányod hangja.

Könnyeid a lelked fájdalma.

Néma nevetésed tested láthatatlansága.

Ki múltban élt.

Ki múltban szeretett.

Ki mindent megtett,

hogy elveszett legyen.

2020. április 6., hétfő 

A ködfátyol mögött...

Hogy lehet valami felejthetetlen,

ami meg sem történt?

Hogy lehet olyat szeretni,

aki csak álomban létezik?

Miért nem kell a valóság,

amiben elevenen élek?

Miért küzdök ellene,

amikor mindig visszahúz?

Miért vagy te olyan valóságos,

ha én láthatatlan vagyok számodra?

Miért várok rád minden nap,

mikor nem is jössz el?

Ki vagy te igazából?

Kísértet mi nem hagy nyugodni.

Valaki,

aki talán létezik,

talán nem,

de tudom,

hogy ott vársz rám a ködfátyol mögött.

2013. november 29.

péntek