Elmentél, hogy kövesselek
Megfogadtuk egymásnak, hogy örökre együtt leszünk.
Egymás mellett éljük le életünk.
Családot terveztünk.
Boldogságot.
De a sors közbeszólt s minden megváltozott.
Fekete szalaggal átkötött urna.
Por s hamu.
Ennyi maradt a szerelmünkből.
Míg lelked odaát vár rám, addig én emlékeiddel élek tovább.
Sietve távoztál, nem is mondtad hová.
Csak nyitva hagytad az ajtót,
s bennem reményt hagytál,
hogy egy nap talán visszajössz hozzám.
Múló napok árnyékában felfedezlek téged,
de érinteni nem tudlak,
örökre elvesztettelek.
Azon az ajtón én is átléptem s bezártam,
lezárva egy szakaszt az életemben.
Most a fehérségben kereslek téged,
ahová te is mentél miután elhagytad földi léted.
Kereslek s ha megtalállak egy új ajtó nyílik meg nekünk,
ahová mi ketten együtt végleg beléphetünk.
Christin Dor
Szombathely,
2011. szeptember 6. Kedd
