Melody poems 27. rész

Míg létem nem feleded,

addig élek lelkedben.

Míg létem igaz valóját be nem szennyezed,

addig élek szívedben.

Míg érzem,

hogy még vagy nekem,

addig nem távozom el.

Míg érzem,

hogy vársz rám,

addig végig melletted leszek.

Ha már nem kellenék,

megérzem,

se nem jövök többé,

de magammal viszem emlékeim is,

hogy lelked megnyugodjon.

Ha már nem kellenék,

távozom,

s odaát várlak téged én.

Elmentél, hogy kövesselek

Elmentél, hogy kövesselek

Megfogadtuk egymásnak, hogy örökre együtt leszünk.

Egymás mellett éljük le életünk.

Családot terveztünk.

Boldogságot.

De a sors közbeszólt s minden megváltozott.

Fekete szalaggal átkötött urna.

Por s hamu.

Ennyi maradt a szerelmünkből.

Míg lelked odaát vár rám, addig én emlékeiddel élek tovább.

Sietve távoztál, nem is mondtad hová.

Csak nyitva hagytad az ajtót,

s bennem reményt hagytál,

hogy egy nap talán visszajössz hozzám.

Múló napok árnyékában felfedezlek téged,

de érinteni nem tudlak,

örökre elvesztettelek.

Azon az ajtón én is átléptem s bezártam,

lezárva egy szakaszt az életemben.

Most a fehérségben kereslek téged,

ahová te is mentél miután elhagytad földi léted.

Kereslek s ha megtalállak egy új ajtó nyílik meg nekünk,

ahová mi ketten együtt végleg beléphetünk.

Christin Dor

Szombathely,

2011. szeptember 6. Kedd