És még mindig vársz rá

Mindig vágytál az ölelésére.

Mindig szeretted volna,

ha több lennél számára egyszerű barátnál.

Mindig megviselt,

ha bántódás éri.

Mindig őt látod,

pedig már távol él tőled.

Sosem feledted.

De sosem volt bátorságod bevallani neki az igazat.

A reménytelenség elrejtette érzéseid.

És még mindig vársz rá,

hogy visszatérjen.

2016.11.28., hétfő

Örök voltál

Szívedbe mart fájdalom hasította szét lelked.

Reménytelenség foglyaként éltél mindhalálig.

Keményen harcoltál,

keményen helytálltál.

Emberként születtél,

halhatatlanként távoztál.

Mert az idő bizonyítja mindenkinek,

hogy örök voltál.

2016.01.11., hétfő

Mutasd meg nekem!

Hagytam magam rászedni.

Gyűlöletet érezni.

Fájdalmat okozni.

Reménytelenségbe taszítani.

Szeretetet elrohasztani.

Kételyeket teremteni.

Hagytam,

hogy olyanná váljak,

ami nem akartam lenni.

Megváltozhatok még?

Van még remény számomra?

Vagy menthetetlenné váltam?

Mutasd meg utam,

merre tartsak tovább,

hogy jó útra térjek,

hogy visszatérjek önmagam forrásához,

hogy megváltoztassam hibáim,

hogy végre elfogadjam sorsom.

Mutasd meg nekem!

2013. november 29.

péntek