Egyre csak távolodunk egymástól,
már vissza se tekintünk.
Érzéseink megfagynak s elégnek.
Szívünk darabokra hullik s felgyógyul.
Mégis... hiány mardossa lelket.
Ami összekötött minket.
Egyre csak távolodunk egymástól,
már nem fogjuk egymás kezét.
Nem érezzük a másik szívverését.
Kihűlt a régi láng s félek egy új lobban fel.
Szívünk egy-egy darabja mégis megmaradt nekünk.
Emlék, mi gyönyörű s fájdalmas.
Ez volt a mi szerelmünk,
s talán kezdődik egy újabb.
2015.12.18., péntek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése