A szívem örökké itt marad

Kilépek a fénylő mező kitaposott ösvényén.

Láthatatlan lábnyomok mutatják utam végét.

Láthatatlan kéz nyúlik ki felém,

nem akarja, hogy menjek.

De a lelkem már nem tekint vissza,

hiába is harcolna a testem.

A szívem örökké itt marad,

s amíg szeretnek,

amíg gondolnak rám,

mindig élni s dobogni fog.

Tudom, hogy nem felejtenek el soha,

s hogy a búcsúzás könnyek nélkül nem maradhat.

Ahogy azt is tudom, amíg ők élnek,

én boldog leszek,

s amikor újra találkozunk,

soha többé el nem válunk.

2015.11.18., szerda