Boldog Új Évet Mindenkinek!!!

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!!!

Örökké és mindig csak veled

Ami szét nem választ, az erőssé teszi a szerelmünk.

Csak egy valami szakíthatta szét eme köteléket.

A kínzó halál.

Mely mindig ott kísértett körülöttünk.

Hisz szívünkre hallgatva sok ellenséget szereztünk.

Ennek tudatában kitartottunk egymás mellett.

Szerettük egymást.

Örökké és mindig.

Soha nem feledem az ígéreteid és a tetteid.

Mind értem voltak.

Az utolsó tetted, hogy megments engem, a te halálod hozta végül el.

Az utolsó kívánságod, hogy éljek boldogan és soha ne nézzek vissza,

csak félig valósult meg.

Hisz ugyan soha nem néztem vissza,

de nélküled boldogtalanná vált a létem.

Mégis hiszem, hogy valamikor egy másik életben újra egymásra találunk,

s soha senki nem fog elválasztani minket.

Örökké és mindig csak veled.

2017.12.22., péntek

Összeköt minket

Összekötött minket a hazugság és a vágy.

Hazudtunk egymásnak és másoknak.

Házasok voltunk.

De egy éjszaka alatt felrúgtunk mindent.

Nem érdekelt, mit gondolnak mások.

Egymást akartuk.

S inkább kiléptünk a biztonságot rejtő házasságunkból,

mintsem tovább éljünk felszínes csillogásban.

Nem rejtettük el a vágyainkat,

a jégbe fagyott tüzes szenvedélyt,

mely elemi erővel pusztított volna el mindent körülöttünk.

Te voltál és én egymásnak.

Mindent egymásért tettünk.

Minden döntésünk rólunk szólt és nem másról.

S hiába tartottunk tőle,

a vágy nem csitult egy pillanatra sem.

Mely örökké összeköt minket.

2017.12.22., péntek

Egy félelmetes angyal

Belépve az ajtón, te ott álltál a nappali ablaka előtt.

A napfény körbevont, fényes aurát eresztve rád.

Olyan voltál, mint egy félelmetes angyal, aki nem ismer lehetetlent.

A lehetetlen pedig én voltam, aki megpróbált téged elhagyni.

Tudtad, hogy még gondolatomba merülve sem tudok másra figyelni, mint rád.

Tudtad, hogy nehezen tudok ellenállni neked.

Ott voltál.

Ez volt a bizonyítéka érzéseidnek.

Nem csak a birtoklási vágy az, ami idáig hajszolt téged.

Hanem a szerelem, ami a szívedben lángolt értem.

S én a karodban kötöttem ki.

S te szorosan öleltél, s megfogadtad soha többé nem eresztesz el.

2017.12.22., péntek

Sosem engedted

Sosem engedted, hogy egyedül legyek.

Sosem engedted, hogy mással legyek.

Mindig vigyáztál rám.

Mindig óvtál engem.

Akkor is ott voltál, amikor mégsem voltál.

Akkor is ott voltál, amikor én nem akartam.

Egyetlen társam vagy a világban.

Egyetlen társam vagy az életemben.

Sosem engedted, hogy egyedül legyek.

Mindig vigyáztál rám.

Akkor is ott voltál, amikor mégsem voltál.

Egyetlen társam vagy a világban.

S én mindig csak rád várok.

S te mindig csak rám vársz.

2017.12.22., péntek

Sosem engedtük el egymást

Megláttalak ama sötét órán.

Éreztem, hogy félnem kellene tőled, de a borzongás nem a félelemből fakadt.

Te csak néztél az árnyékból.

Próbáltam kivenni az arcod, de túl távol voltál tőlem.

Mégis, amikor újra találkoztam veled, tudtam, hogy te vagy.

A borzongás jóleső érzéssel futott végig rajtam.

Kilépve az árnyékból, megmutattad nekem magad.

Ott voltunk egymással szemben.

Mintha ennek így kellett volna megtörténnie.

Mintha nekünk találkoznunk kellett volna.

Csak néztük egymást, majd keringőzni kezdtünk a holdfényben.

Egyszerre voltál gyengéd és káprázatos.

Egyszerre dobbant a szívünk.

Egyszerre pezsgett a vérünk.

Sosem engedtük el egymást.

2017.11.25., szombat

Csak egymásra kellett találnunk

Nem tudtam, ki vagy, mégis vártam rád.

Nem tudtam, hol találhatlak, mégis vártam rád.

Nem tudtam, felismerlek-e, mégis vártam rád.

Nem tudtam, mit mondjak, mégis vártam rád.

Álmomban láttalak, mégis hittem benned.

Álmomban ismertelek, mégis hittem benned.

Álmomban tudtam, mit akarok tőled.

Álmomban mindig felismertelek, még ha árnyék is vetült rád.

Tudtam, hogy eljössz.

Tudtam, hogy létezel.

Tudtam, hogy te is vártál rám.

Tudtam, hogy keresztezzük egymás útját.

Itt vagyunk egymásnak.

Mindig is ott voltunk a másik számára.

Csak egymásra kellett találnunk.

2017.11.25., szombat

ZSU ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEI

Nem kérek mást, gyengéd csókjaid,
Nem kérek mást, szíved vágyait.
Nem kérek mást, forró testedet,
Nem kérek mást, fogadd el szívemet.


Nézlek, egy szerelmes lélek,
Nézlek, s szívből kérlek.
Nézlek, s tekintetem rabul ejt téged,
Félek, a szívem elraboltad végleg.



A búcsúzás egy nagyon nehéz szerep,
Hol a végszavakat felfalják a szelek.
Már nem segít sem könyörgés, sem vád,
Te félreállsz, és minden megy tovább.



Szeretni szép és nemes dolog,
Csalódni fáj, ez te is jól tudod.
De boldog csak akkor lehetsz,
Ha az lesz a tied, kit igazán szívből szeretsz.



Várlak téged, még mindig várlak,
Árnyként kísérsz, s most is magam előtt látlak.
Rólad álmodok hosszú, gyötrődő éjeken,
Amíg csak élek, nem felejtem lényedet.



Rád gondolok titokban,
A szerelem tüze lángol arcomban.
Szeretnélek látni, gondolatban veled szállni,
Karjaidba belebújni, s a magánytól elbúcsúzni.



Nem vagyok jövőbe látó távoli égi jel,
Csak egy földi halandó, aki gyakran téved el.
Lehet nem vagyok olyan, kit mindig kerestél,
De az volna szép, ha mégis szeretnél.



Jó lenne úgy ébredni fel,
Hogy a két karod, s a napfény átölel.
Együtt ébreszt a világ és a vágy,
Hogy nélküled élni nem tudnék már.



Elbúcsúzom, de ott leszek,
Ahol a szél zúg, a Nap nevet.
Elbúcsúzom, de itt marad,
Belőlem néhány pillanat.



Minek a rózsa, ha tövis öleli,
Minek az élet, ha könnyel van teli.
Minek a szív, ha rajta gyász lebeg,
Minek az élet, ha senki sem szeret.



Búcsúzni jöttem kedves, fogd meg a kezemet,
A búcsú szavai szorítják a szívemet.
Hiába nyílik a szám hangra, nincs remény,
Könnycsepp gördül némán - minden véget ért.


Könnyes a szemem és remeg a kezem,
Fáj a lélegzet is, mert nélküled veszem.
Szívem mindig fáj, és érted dobog,
Mert rajtad kívül mást, szeretni nem tudok!!!



Szeretnélek minden percben látni,
Hűvös alkonyatkor a szívembe zárni.
Nem jössz, de oly jó várni,
Hazudni kell a szívnek, hogy ne tudjon fájni.



Minden éjszakán könny áztatja arcom,
Meghalt bennem minden, álmok nélkül alszom.
Megvált tőlem, mint őszi fák a lombtól,
Elfáradt a szívem, a sok fájdalomtól.



Elvesztettem azt, kit igazán szerettem,
Elvesztettem, de erről nem tehettem.
Elvesztettem, kit még meg sem kaptam,
Elvesztettem, pedig én nem akartam.



Változni már nem tudok,
Úgy szeress, amilyen vagyok.
Ha kell, válassz egy másik csillagot,
Ahol nem én, hanem más ragyog.


-->

Fáj szeretni azt, kit nem érhetsz el,
Aki már azt sem tudja, hogy létezel.
Tudni, hogy nem kellettél neki,
Érezni, hogy más szereti, aki el is érheti.



Ma még mosoly, holnap könnyek,
Ma még nehéz, holnap könnyebb.
Nézz az égre, a legszebb fényre,
Láss egy álmot, s harcolj érte.



Ne légy szomorú, ha megbánt az élet,
Ne lásson könnyezni senki téged.
De légy mindig vidám, ha fáj is valami,
Tudj mosolyogni, ha megbánt valaki.



Van, aki könnyen kapja meg azt,
akit szeret, van aki sír és szenved.
Van, aki könnyek nélkül tud feledni,
van aki meghal, mert igazán tud szeretni!!!

Versek

-->

Egy kis emlék...

Nem volt olyan nap,
hogy ne gondoltam volna rád.
Távol vagy tőlem, eltűntél előlem,
nem talállak már.

Rabod voltam,
bilincs, mely nem engedett téged.
De te már messze vagy,
nem érlek el érzem.

Veled mégis más lett volna,
vagy csak egy múló szeszély?
Ki vagy te mondd?
Mert én már nem ismerlek rég.

Nem vagy az, aki voltál,
vagy én változtam meg?
Ez a vers is csak rólad szól,
ne felejts el könnyen.

***************************************************

Illúzió...

Illúzióba ringattam magam,
amikor szerelmes lettem.
Illúzióba ringattam magam,
amikor veled lehettem.

Vágytam egy álomra,
ami csak számomra létezett.
Vágytam egy szerelmes szóra,
ami sosem hangzott el.

Álomból, álomba zuhantam,
csak hogy téged lássalak.
Álomból, álomba futottam,
hogy velem maradhass.

Valóság volt az egész,
csak én nem érzékeltem.
Valóságban éltem,
de csak későn ébredtem fel.

*************************************************

Újrakezdés...

Csalódtam sokszor, de túléltem.
Csalódnom kell még, hogy tovább léphessek.
Csalódik mindenki, aki azt hiszi elérhet bármit.
Csalódhat az is, aki szerencsés volt mindig.

Csalódtam, mert nem sikerült elérnem azt, amire vágytam.
Csalódtam, mert azt hittem szerencsém van.
De tévedtem és belátom, hogy sok mindent még én sem érhetek el.
Nem gondoltam volna, mégis vesztettem.

De a csalódás egyszer elmúlik és talpra kell állni.
Folytatni kell, küzdeni, ahogy eddig mindig.
Én azt teszem, és ki tudja mi vár még rám,
mert nem adom fel, amíg azt nem mondom állj!

Angyal voltál mindenki szemében

Angyal voltál mindenki szemében.

Rózsaszín álom.

Sötét árnyak.

Mélyen a lelkedben más voltál, s te ezt mindvégig tudtad, de nem merted bevallani.

Mélyen a lelkedben tudtad, hogy ki vagy, mégis elnyomtad magadban.

Mások furcsának tartottak.

Mások kinevettek.

Sokan tartottak tőled.

Sokan csak megbámultak.

Angyal voltál mindenki szemében.

Segítőkész, védőangyal.

Bárki ellen szembe fordultál.

Bárkit megvédtél.

Csak magad nem tudtad megvédeni a szerelemtől.

Attól az érzéstől, melytől mindig is viszolyogtál.

Sötét árnyak ellepték lelked.

Mégis ott volt ő, aki a kezét nyújtottad, de te mindig eltaszítottad.

Ő látta benned az igaz valód.

Nem akart megmenteni, hisz tudta, hogy azt magadnak kell megtenned.

Ő elfogadott olyannak, amilyen valójában vagy.

Ő ismert téged, de te nem akartad, hogy ismerjen.

Mégis a szívnek nem tudtál ellent mondani.

Ő erősebben tartott a karjaiban.

Megmutatta valójában, hogy ki vagy.

Nem félt tőled.

S te sem féltél tőle.

Szíved győzött az árnyak felett.

S ha nem is voltál igazi angyal, ő annak tekintett téged.

2017.10.30., hétfő

Bizonytalan érzéseid

Bizonytalan érzéseid sosem engedték, hogy elmond neki, mit érzel valójában.

Bizonytalan voltál a saját szívedben s közben végignézted, miként csábítják el tőled.

Nem volt merszed, mégis reméltél.

Nem volt hited, mégis hittél.

Egy nap úgy érezted elég volt, s ő pont akkor lépett az életedbe.

Nem tudtad, mi tévő legyél, hisz eddig csak reméltél.

Úgy gondoltad, egy esély kijár neked is, de magadban hitted, hogy tovább tart, mint egy kései virághajtás.

Teltek a hónapok, a szíved kiteljesedett.

Ám az álom törékeny virág, melyet megsebzett, kit mélyen szerettél.

Úgy érezted, cserben hagyott.

Úgy érezted, ő volt számodra az egyetlen.

Mégis felálltál nyomorúságos helyzetedből.

Nem sanyargattad tovább magad.

Megtetted, amit szíved kért, ám az ő szíve sosem volt igazán a tiéd.

S talán a tied sem őt kívánta magának.

2017.10.30., hétfő

Ne sírj

Ne sírj.

Ne hullasd könnyeid.

Ne fájjon szíved.

Ne szenvedj, mikor élhetsz is.

Ne sírj, mert nem érdemel könnyeket.

Ne hullasd könnyeid, mert úgy sem veszi észre.

Ne szenvedj, mikor ő boldog.

Keresd meg szíved másik felét, hidd el, megleled.

Ne sírj, csak nézz az égre.

Ne hullasd könnyeid, csak mosolyogj vidáman.

Ne fájjon szíved, hisz eljön érted a szerelem.

Ne szenvedj, mikor te magad is boldog lehetsz.

2017.10.30., hétfő

Belenézve a tükörbe

Belenézve a tükörbe,

elviselhetetlen a magány.

Fénytelen szemeid nem tükrözik ama boldogságot,

amire vágysz.

Szomorú mosolyod próbálod álcázni.

Miközben reménytelenül várod a beteljesülést.

2017.10.26., csütörtök

Mikor először láttalak

Mikor először láttalak,

félelmet éreztem.

Sötét tekinteted rabul ejtett.

Sötét, csapzott, hullámos hajad a vállad súrolta.

Te voltál a menő, a vagány, a mindenki fölött álló.

Te voltál a félelmetes, a démoni, a rettegett.

Vagy kedveltek, vagy tartottak tőled, vagy elkerültek téged.

Csak olyanokat tűrtél meg magad mellett,

akik nem érdekből voltak veled.

Mikor megláttalak,

tudtam, hogy messzire el kell kerülnöm téged.

De volt valami rejtély benned,

amit szerettem volna megfejteni,

felderíteni.

Mégsem mertem feléd lépni.

A tekintetünk véletlenül találkozott.

Szívem hevesen lüktetett, de palástoltam,

mert nem akartam, hogy mások rajtam nevessenek.

Te lettél a titokzatos álmom lovagja,

a megtestesült vágy a szerelemre,

a szomorú valóság,

hogy egy olyan srác, mint amilyen te vagy,

nem figyel egy olyan lányra, mint amilyen én vagyok.

Telt az idő,

éreztem, hogy egy nap megtörténik,

hogy mi ketten nem csak elkerüljük egymást az iskolai folyosókon.

Egymásba ütköztünk,

hebegtem egy sort, majd gyorsan továbbhaladtam.

A következő szünetben már leültél mellém a padra,

ahol mindig voltam,

a haverjaid is odajöttek,

de te csak engem figyeltél,

rólam érdeklődtél,

s nem engedtél el.

Már akkor nap mindenki tudta,

hogy én a tied vagyok és te az enyém.

2017.09.29., péntek

Némán

Mikor a sötétségben jársz,

én némán kísérlek téged.

Mikor egyedül akarsz lenni,

én némán hallgatom elfojtott szavaid.

Mikor csak nézel a messzeségbe,

én némán követem tekinteted.

Mikor úgy érzed senki sincs melletted,

én némán megfogom kezedet.

Mikor nem tudod merre menj tovább,

én némán megmutatom utadat.

Mikor nem tudod, hogy miként szeress,

én némán megérintem szívedet.

Mikor könnyeid folynak arcodon,

én némán letörlöm azokat.

Mikor rám tekintesz,

én némán figyellek téged.

Mert mindig veled vagyok.

2017.09.29., péntek

Borzongás

Borzongás kerít hatalmába,

ahogy rám nézel azokkal a titokzatosan elbűvölő szemeiddel.

Borzongás kerít hatalmába,

amint szavaid utat találnak lelkemhez.

Borzongás kerít hatalmába,

ahogy megérinted szívem.

Minden pillanat,

minden veled töltött óra,

szenvedély és szerelem,

öröm és boldogság,

színtiszta borzongás.

2017.09.29., péntek

Együtt leszünk

Minden reggel édes csókkal ébresztelek.

Hosszasan elnézem vonásaid, csillogó szemed, hívogató ajkad.

Ujjaink összefonódnak, miközben édes szavakat suttogunk egymásnak.

Gyertyafényes estéket töltünk együtt.

Mindegy hol vagyunk, csak mi ketten vagyunk.

Mindegy mi lesz holnap, mert együtt leszünk.

2017.09.21., csütörtök

Élhetnénk boldogan

Élhetnénk boldogan, ahogy az meg van írva.

Élhetnénk szabadon, mint a madarak.

Élhetnénk egymás mellett, ahogy azt mindig is akartuk.

Élhetnénk igazán, szerelmesen, amire mindig is vágytunk.

Csak engedd, hogy megtörténjen.

2017.08.22., kedd

Éltem egy világban

Éltem egy világban, amit magamnak elképzeltem.

Arra törekedtem, hogy felépítsem magamnak e világot.

De egyik tégla után tört a másik.

Egyik törés keletkezett a másik után.

Sosem épült fel.

Álom maradt csupán.

Egy törött álom.

Mi sosem valósult meg.

A törés a lelkemet is elérte.

Már nem hiszek benne.

Csak a törött darabok vannak szétszórva körülöttem.

Mind álom maradt csupán.

2017.08.21., hétfő

Álomba ringatva

Álomba ringatva éltem az életem.

Ha körülnézek, csak a semmi vesz körül.

Belül nem érzek mást, csak csalódottságot.

Mást akartam.

Máshogy szerettem volna.

Szerettem volna szeretni.

Szerettem volna élni.

Szerettem volna megélni dolgokat.

Szerettem volna elérni valamit.

Szerettem volna, ha szeretnek.

Álomba ringatva éltem az életem.

Dédelgettem egy álmot, ami rányomta a bélyegét az életemre.

Más akartam lenni.

El akartam érni valamit.

Az út egyre csak távolodik.

Vagy én távolodtam el az úttól.

Nincs kapaszkodó.

Nincs visszaút.

Csak a semmi, ami körülvesz.

2017.08.21., hétfő

Sírni tudnék

Sírni tudnék, de nem tudok.

Könnyeim elapadtak rég.

Már nincs bennem félelem, düh, keserűség.

Csak a mély és őszinte magány.

Sírni tudnék, létem nincstelen.

Könnyeim felszáradtak rég.

Már nincs bennem semmi érzelem.

Egyedül vagyok.

Sírni tudnék, de már nincs miért.

Hisz minden elmúlt körülöttem.

Az utam a végéhez közeleg.

Csak fény helyett sötétség borít be.

2017.08.21., hétfő

Kis reménysugár

Kis reménysugár, mi bearanyozná létem.

Kis reménysugár, mi továbbéltetne.

Kis reménysugár, mi távol visz innen.

Kis reménysugár, mi megment engem.

Kis reménysugár, hol vagy már?

Merre jársz?

Mikor jössz el értem?

Kis reménysugár, szükségem van rád.

Kis reménysugár, nem tudom többé merre tartsak.

Kis reménysugár, mutasd meg nekem az utam.

Kis reménysugár, ne hagyj egyedül.

2017.08.21., hétfő

Kihunyt a régi fény

Kihunyt a régi fény.

Nem látom már.

Elveszett belőle minden, ami azelőtt éltette.

Hol van már az a boldog arckifejezés?

Hol van már azaz önfeledt életérzés?

Kihunyt a régi fény.

Eltűnt.

Sehol sem látni már.

Amíg élt, csak céltalanul.

Amíg érzett, tudta, hogy élt.

Feledésbe merült mindörökre.

2017.08.21., hétfő

Keresem a szavakat

Keresem a szavakat.

A szív szavait.

A lélek szavait.

Ami mind hozzád vezet.

Ami mind rólad szól.

Ami mind neked szól.

Ami összetart minket.

Ami boldoggá tesz minket.

Ami kifejezi az irántad érzett szerelmet,

szenvedélyt,

vágyat,

félelmet,

szomorúságot,

kedvességet,

örömöt,

bánatot.

2017.08.08., kedd

Nem tudom, mikor kezdődött

Nem tudom, mikor kezdődött.

Nem tudom, mikor láttalak meg először.

Nem tudom, mikor kezdtem hozzád vonzódni.

Nem tudom, mikor kezdett a szívem érted dobogni.

De azt tudom, hogy soha nem feledlek.

Sosem foglak elhagyni.

Sosem fogok mást szeretni.

2017.08.08., kedd

Táncolj velem

Táncolj velem a holdfényes éjszakában.

Szólj hozzám szívvel s lélekkel.

Engedd, hogy érezzelek.

Engedd, hogy megérintselek.

Engedd, hogy örökké veled legyek.

Táncolj velem életem végéig.

Ölelj szorosan s ne engedj el soha.

Ne engedd el a szívem.

Ne engedd el a kezem.

Ne engedd el a szerelmünket.

Táncolj velem s én veled táncolok.

Táncolj velem, mert sosem hagylak el.

Táncolj velem s a szívem minden dobbanása a tied lesz.

Táncolj velem holdfényben.

Táncolj velem napsütésben.

Táncolj velem esőben.

Táncolj velem szivárványban.

Táncolj velem hóesésben.

Táncolj velem, amíg élek.

2017.08.08., kedd

Keserűség önti el szívem

Keserűség önti el szívem,

mert oly elérhetetlen vagy,

mint az égig nyúló hegy.

Elérhetetlen vagy számomra,

mégis reménykedem,

hogy egy nap talán mégis észreveszel.

Reménykedő szívvel nézek a távolba,

s várom a pillanatot,

hogy megérkezz hozzám.

Hozzám,

aki a szívét is adná,

hogy velem legyél.

Hozzám,

aki a szívét csak neked adná.

2017.08.08., kedd

Odamennék, ahol te vagy

Odamennék, ahol te vagy.

Zöldellő rétre.

Havas hegygerincre.

Kopár fennsíkra.

Kanyargós utakra.

Vad vizekre.

Kietlen terepre.

Láthatatlan messzeségbe.

Odamennék, ahol te vagy.

Ott élnék veled, ahová a szíved visz.

Ott lenne otthonom, ahol neked is.

2017.07.16., vasárnap

Éjjelem s nappalom

Éjjelem s nappalom csak a tied.

Minden örömöm s bánatom csak a tied.

A szerelem, mit érzek csak irántad érzem.

Éjjelem s nappalom nem múlik el nélküled.

Minden érintés s csók örökké élni fog bennem.

A szerelem, mit irántad érzek csak téged éltet.

2017.07.16., vasárnap

Az éjszakában keresem az utam

Az éjszakában keresem az utam.

Egy idegen út, mely megnyílik előttem.

Az ismerőstől távol.

Az ismeretlenhez közel.

Az út végén te állsz s vársz... rám.

Feléd tartok.

Kinyújtod felém kezed.

Érintésed egyszerre éget s megfagyaszt.

Ahogy átölel a sötétség minket,

úgy köt össze egy láthatatlan sorsháló.

Még ha el is válna utunk,

mindig tudni fogjuk merre jár a másik.

A sötétség leple alatt pedig mindig találkozni fogunk.

2017.07.16., vasárnap

Mily különös érzés

Mily különös érzés.

Nem vagy a közelemben,

mégis érzem közelséged.

Nem vagy a közelemben,

mégis örülnék,

ha viszontlátnálak.

Nem vagy a közelemben,

mégis hiányzol nekem.

Nem vagy a közelemben,

de szívem mélyén ott lennék veled.

2017.07.16., vasárnap

Volt idő

Volt idő, mikor szerettelek.

Volt idő, mikor gyűlöltelek.

Volt idő, mikor hiányoztál.

Volt idő, mikor nem gondoltam rád.

Volt idő, mikor melletted akartam lenni.

Volt idő, mikor látni sem akartalak.

Volt idő, mikor harcoltam volna érted.

Volt idő, mikor végleg lemondtam rólad.

Az érzéseim mindig változtak,

később viszont végleg megállapodtak.

Az érzéseim megváltoztak,

már nem olyan, mint korábban.

Velük együtt én magam is változtam.

Volt idő, mikor szerettelek.

Volt idő, mikor hiányoztál.

S van az idő, amikor már csak emlék vagy csupán.

2017.07.16., vasárnap

Minden kimondott szó

Minden kimondott szó,

mi elhagyja ajkad,

megérinti szívem.

Szívem dallamaként szárnyra kél,

s meg sem áll,

míg el nem ér téged.

Elérve téged tudni fogod,

mit érzek irántad.

Az irántad táplált érzések sosem fognak megszűnni,

mert te élteted őket.

S én téged.

2017.07.09., vasárnap

Mindketten ugyanazt akartuk

Egy buliban találkoztunk.

Mindketten a barátainkkal voltunk.

Közben egymásra néztünk.

Te magabiztos voltál.

Én zavarban voltam.

De mindketten ugyanazt akartuk:

egymást.

Az éjszaka folyamán közeledtünk a másikhoz.

Megnevettettük egymást.

Jól szórakoztunk.

Miközben elfeledkeztünk mindenki másról,

és az időről.

Többet akartunk egymásból.

Éjfél körül dobbantottunk,

hogy egymás karjaiban leljünk örömöt.

Másnap reggel ott voltál,

nem hagytál magamra.

Belenéztem a szemedbe, s tudtam,

hogy mellettem maradsz.

2017.07.01., szombat

Ketten vagyunk a világban

Ketten vagyunk a világban, mégis távol a másiktól.

Mindketten más úton haladunk.

Mindkettőnknek más az élete.

Mégis a sors úgy rendelte, hogy egy utunk legyen.

Mégis a sors úgy rendelte, hogy életünk közös legyen.

Ketten vagyunk a világban, s már együtt.

Egymás mellett boldogan élünk.

A sors összehozott minket.

Közös lett az utunk.

Közös az életünk.

2017.07.01., szombat

Ha lenne szárnyam

Ha lenne szárnyam, elrepülnék hozzád.

Ha tudnám, hogy vársz rám, ott lennék melletted.

Ha érezném a közelséged, bízva bíznék a kettőnk sorsába.

Ha magaddal vinnél, magamhoz láncolnálak.

Ha látnám az arcod, örömöm szárnyra kelne.

Ha érezném szíved, az enyémmel dobogna együtt.

Ha megfognád kezem, tudnám, hogy soha nem eresztenél el.

2017.07.01., szombat

Hátat fordítottál a világnak

Hátat fordítottál a világnak,

s azoknak, akik szeretnek téged.

Meg se álltál utad végéig,

vissza sem néztél.

Telt az idő,

de te nem bukkantál fel.

Elveszett minden remény.

Mégis tudom,

hogy ott, ahol élsz,

boldog vagy.

Mégis tudom,

hogy egy nap visszatérsz közénk.

2017.07.01., szombat

Megérintetted a lelkem

Megérintetted a lelkem.

Mélyen s gyötrelmesen.

Megérintetted a szívem.

Szerelmesen s szenvedélyesen.

Mégis félek, hogy egy nap elmúlik a varázs, s te már nem leszel mellettem.

Mégis reménykedem, hogy életünk végéig kitartunk egymás mellett.

2017.07.01., szombat

Arra gondolok

Csak nézlek téged, s közben arra gondolok, milyen jó veled.

Csak téged látlak, s közben arra gondolok, milyen szerencsés vagyok.

Csak hallgatlak téged, s közben arra gondolok, milyen kellemes a hangod.

Csak melletted vagyok, s közben arra gondolok, milyen jó megérinteni téged.

S közben arra gondolok, milyen csodás ember vagy.

S közben arra gondolok, milyen csodás veled az élet.

2017.07.01., szombat

Álomvilág

Éjjelente rólad álmodok.

Minden nap magányosan kelek.

Álomvilág vagy csupán,

pedig valahol vagy a világban.

Rég láttalak, már azt sem tudom,

hogy felismernélek-e.

Éjjelente rólad álmodok.

Minden nap azt remélem,

hogy egy nap ismét találkozunk.

Álomvilág vagy csupán,

pedig valahol vagy a világban.

Rég láttalak, már azt sem tudom,

hogy felismersz-e engem.

2017.06.22., csütörtök

Nem én vagyok veled

Sajog a lelkem, mert nem vagyok veled.

Nem én vagyok veled.

Sajog a szívem, mert nem vagyok veled.

Nem én vagyok veled.

Sajog az érzés, mert nem vagyok veled.

Nem én vagyok veled.

Pedig minden vágyam melletted lenni.

Minden vágyam, hogy szeress engem.

Hogy engem szeress.

2017.06.22., csütörtök

De nem tudom miért

Szívemben élsz, de nem tudom miért.

Távolság van köztünk, de nem tudom miért.

Hiányzol, de nem tudom miért.

Szeretnék veled lenni, de nem tudom miért.

Lelkem zúgolódik, de nem tudom miért.

Látni szeretnélek, de nem tudom miért.

Meg akarlak érinteni, de nem tudom miért.

Tiéd szeretnék lenni, de nem tudom miért.

2017.06.22., csütörtök

Megláttuk egymást

Megláttuk egymást a tóparton a tömeg között, baráti társaságban.

Vonzódni kezdtünk egymáshoz, pedig még szólni sem szóltunk a másikhoz.

S miközben közeledtünk egymáshoz,

a szívemet vissza kellett tartani, nehogy kiugorjon egyenesen a kezedbe.

Belenéztünk egymás szemébe.

Testünk reagált az apró közeledésnek.

Mintha mindig is erre vágytunk volna,

elmerültünk a kéklő habokba.

Csak mi voltunk.

Mi ketten, akik addig sosem látták a másikat.

Lágy ölelés, forró csók, dübörgő pulzus, lángoló szemek, olthatatlan szenvedély.

Mind megvolt bennünk.

Mind ott égett bennünk.

S mire észbe kaptunk,

a szerelem tüzes mámorában jártunk.

S azóta is ott lebegünk,

2017.06.02., péntek

Ami bánt téged

Ami bánt téged, engem is kínoz.

Ami örömet ad neked, engem is boldoggá tesz.

Ami kétkedéssel tölti meg szíved, engem is zavar.

Ami felejthetetlenné varázsol, engem is magával ragad.

2017.05.19., péntek

Fogadásnak indult

Fogadásnak indult.

Szerelem lett a vége.

Pedig a végén majdnem elveszítettelek.

Nem akartad elhinni az érzéseim.

Nem akartál tőlem semmit.

Megbántva érezted magad.

Megértettelek téged.

Hibás voltam, de nem bántam meg a döntésem.

Mert a szíved a szívem érintette meg.

Fogadásnak indult.

Szerelem lett a vége.

Elfogadtál engem a hibám ellenére.

Elfogadtam, hogy a szív sosem hazudik.

S azóta is boldogan élünk együtt.

2017.05.19., péntek

Önmagad

Minden fájdalommal egyre erősebbé válsz.

Minden pofon után, csak előre nézel.

Minden kétségbeesett pillantással, csak pulzálod véred.

Minden ütés után a százszorosát adod vissza.

S mire kiharcolod önmagad, mindenki más felnéz rád vagy messzire elkerül.

2017.04.25., kedd

Felemelt fejjel

Harcolni akartál, de erőd megfogyatkozott.

Bátran kiálltál, de összeroppantott a súly.

Felemelt fejjel távoztál, de belül mardosott a bűntudat.

Hiába tekintesz hátra, már nem követ senki sem.

Úgy érzed nincs miért továbbfolytatnod.

Mégis a hited nem engedi, hogy elmerülj a néma sötétségbe.

Mert, amint a fény áttöri a sötétség páncélzatát,

te ott leszel s a tettek mezejére lépsz.

2017.04.25., kedd

Nincs többé

Minden, amit mi ketten közösen akartunk,

hirtelen a semmibe veszett.

Minden, amit mi ketten közösen felépítettünk,

hirtelen elveszett.

Minden, ami mi voltunk,

kitörlődött.

Próbáltuk megvédeni.

Próbáltunk ellenállni.

Próbáltunk kitartani.

Ami közös volt, ami a kettőnké volt,

mára megpihent emlék.

Ami mi voltunk, amiért együtt voltunk,

mára elcsendesedett.

Nincs többé.

2017.04.25., kedd

Sosem múlik el

Vágytam valakire, aki sosem lett az enyém.

Reméltem valamit, ami sosem jött el.

Hiányzott valaki, akivel együtt élhetek.

Hiányzott valami, ami sosem múlik el.

2017.04.25., kedd

Valami hiányzott

Csodás volt az életem veled.

Csodás volt minden nap, amit melletted élhettem.

De valami hiányzott.

Nem tudom, hogy mi.

Nem is akartam magyarázkodni.

Elbúcsúztam tőled.

Te kitartóan vártad visszatértem.

Nem tettem.

Mégha egyedül is vagyok sem térnék vissza,

mert várom azt, aki mindig is hiányzott az életemből.

2017.04.25., kedd

Valaki engem akar

Mindig, mikor veled voltam, másvalakire gondoltam.

Másvalakit öleltem.

Másvalakit csókoltam.

Másvalakit szerettem.

S mindezt titokban.

Tudtam, hogy minden, amit teszek, rossz.

Tudtam, hogy sokáig nem csinálhatom ezt.

Éreztem, hogy ő kell nekem.

S amikor döntöttem, téged elhagytalak, ő viszont nem akart engem.

Mégsem mentem vissza hozzád, mert tovább ámítottam volna magunkat.

Nem akartalak, én nem kellettem, így továbbléptem.

Mert tudom s hiszem, hogy valaki engem akar.

2017.04.25., kedd

Emlékszem

Emlékszem, mennyit vártam rád.

Szinte nevetséges és gyerekes.

Féltem, hogy elveszítelek.

Pedig sosem voltál az enyém.

Akárhányszor visszautasítottál, én kitartottam.

Évekig.

Aztán a rózsaszín köd elpárolgott, s egyedül a puszta valóság maradt.

Ma már másképp tennék dolgokat.

Nem várnék évekig.

Nem pazarolnám az időt.

Mennék tovább.

Nem néznék hátra.

Nem reménykednék.

Megtanultam, s tudom, hogy ugyanazokat a hibákat nem követném el.

2017.04.13., csütörtök

Az életünk fonala

Kezdetben tartottam tőled.

Ha kellett, távolságot hagytam magunk között.

Mégsem tudtam levenni rólad tekintetem.

Éjkék szemed magához húz, bűvöletbe ejt.

Mégsem mertem kockáztatni.

De te megtetted.

Az életünk fonala akkor kapcsolódott össze, amikor szó nélkül megfogtad kezem,

s nem hagytad, hogy mások bántsanak.

Mindenki tisztelt s félt tőled egyszerre.

De én még ekkor is csak ódzkodtam tőled.

Rideg pillantásod mégsem rémisztett meg.

S te megmutattad, hogy más vagy, mint amit gondoltam.

Egyszerre örültem s bánkódtam, hisz sokáig nem tudtam, miképp viszonyuljak hozzád.

S te felnyitottad a szemem.

Kinyitottad a szívem.

S az életünk fonala örökre összegabalyodott.

2017.04.13., csütörtök

Amikor jelen vagy

Amikor jelen vagy, kíváncsiságom felülkerekedik.

Mégis miért?

Miért vagy ily közel hozzám?

S miért távolodsz el tőlem, ha elérnélek téged?

Amikor jelen vagy, tekintetünk egymásba fonódik.

Mégis úgy érzem, nem ismerlek eléggé.

Mégis miért?

Miért vagy ennyire titokzatos?

Amikor jelen vagy, érzem, hogy akarsz valamit.

Amikor jelen vagy, keresem a szavakat, de nem lelem.

Amikor jelen vagy, csak bízom abban, hogy valamikor egymáséi lehetünk.

Amikor jelen vagy, én is ott vagyok, s tudom, hogy nélküled nem vagyok.

2017.04.13., csütörtök

Nem keresem a válaszokat

A szemed tükre őszintén beszél hozzám.

Hangtalanul járja át lüktető szívem.

Simogató kezed megnyugvással tölt el.

Nem kérdem, miért engem választottál.

Nem keresem a válaszokat.

Hisz, amíg a sors másként nem rendelkezik, te és én együtt maradunk.

2017.04.02., vasárnap

Kitekintve a világba

Kitekintve a világba, minden oly színes.

De mióta te nem vagy, szürkén látok mindent.

Lassan hulló esőcseppek között járok.

Fénytelen utcákon barangolok.

Néma embereket látok magam körül.

A napfény árnyékként vetül rám.

A ködfátyol sóhajában eltűnik a lélek.

A havon hangtalanul lépkedek.

Nincs tél.

Nincs tavasz.

Nincs nyár.

Nincs ősz.

Minden nap ugyanolyan.

Nem változik.

Bármerre nézek, a világ oly színes.

Egyedül csak én vagyok szürke.

2017.04.01., szombat

Egy érzés vagy csupán

Befurakodtál az álmomba, a gondolataimba.

Nem tudlak feledni.

Nem tudlak törölni.

Egy érzés vagy csupán.

Egy kicsit jó.

Egy kicsit rossz.

S mindezt te okozod.

Szeretnélek látni.

Szeretném tudni, hogy nemcsak az álmomban lennénk-e együtt.

Szeretném tudni, mit gondolsz rólam.

Szeretném, mégis érzem, hogy képtelenség.

Talán azért, mert te is csak egy múló pillanat vagy csupán.

2017.03.16., csütörtök

Minden éjjel felébredek

Minden éjjel felébredek.

Kinyújtom kezem a sápadt Hold felé.

S kívánom, hogy viszontláthassalak.

Minden éjjel felébredek.

Téged nézlek az üres ágyon.

S kívánom, bár igaz volnál.

Minden éjjel felébredek.

Hallom a hangod a messzi távolból.

S kívánom, hogy a hang testet öltsön.

Minden éjjel felébredek, mégis álmodom.

Látlak téged, mégsem érinthetlek.

S kívánom, bár együtt lehetnénk.

Bár együtt lehetnénk.

2017.03.16., csütörtök

A tengerparton

A tengerparton, a naplementében ott várakoztál te,

aki titokban a mindent jelentette nekem.

A tengerparton, a lágy hullámokat nézve ott vártál rám,

s a szívem majd kiugrott menten.

A tengerparton, a szürke homályban ott voltál,

s én feléd igyekeztem,

hogy amikor odaérek,

mindent elmondok neked az érzéseimről,

de mire elérhettelek volna,

egy hullám elragadott,

s elnyeltek a habok.

2017.03.12., vasárnap

Megfordult a világ

Megfordult a világ, amikor találkoztam veled.

Minden más lett.

Minden fényesebb.

Te voltál a fény forrása az életemben.

Te voltál, aki irányt mutatott egy jobb világba.

S amikor eltűntél, a félelem egy pillanatra megingatott.

De lélekben ott maradtál, s bátorítottál engem.

Engem, aki eltévelyedett volt a világban.

Engem, aki reménytelennek hitte a saját életét.

2017.03.12., vasárnap

Hiányzik

Hiányzik az érintésed.

Hiányzik a hangod.

Hiányzik a lényed, ami elvarázsolt.

Hiányzik a nevetésed.

Hiányzik a szemed csillogása.

Hiányzik minden, ami te vagy.

Bár tudnám, hogy most hol vagy.

2017.03.12., vasárnap

Te és én vagyunk a világ közepén

Éget az érzés.

Lüktet a fájdalom.

Te és én egyek vagyunk.

Éget a szenvedély.

Lüktet a szív.

Te és én örökké együtt.

Közös a lélegzetünk.

Közös a múltunk.

Közös a szerelmünk.

Közös a vágy, ami összeköt.

Éget a vágy.

Lüktet a szerelem.

Te és én vagyunk a világ közepén.

2017.03.12., vasárnap

Fáj

Fáj minden gondolat, ami rólad szól.

Fáj az érzés, amiért nem velem vagy.

Fáj, hogy elhagytál.

Fáj, hogy csupán emlék maradtál.

2017.03.12., vasárnap

Egymásnak. Egymásért. Kettőnkért.

Vannak szép napjaink.

Vannak rossz napjaink.

Mindegyiket megéljük.

Van, hogy elég jól.

Van, hogy kevésbé jól.

De túlteszünk rajta.

Mert ezek is mi vagyunk.

Egymásnak.

Egymásért.

Kettőnkért.

2017.02.09., csütörtök

Mindig, mikor veled vagyok

Mindig, mikor veled vagyok,

sosem tudom, hogy mire gondolsz.

Boldogság tölt el, amint a közeledben tudhatom magam,

mégis tanácstalan vagyok.

Ha belenézek a szemedbe, tudom,

hogy belül is mosolyogsz, s én is mosolygok.

Ugyanakkor megremegek, ha arra gondolok,

miként tekinthetsz másokra.

Ha nem vagy velem, egyedül érzem magam,

mégis néha úgy érzem, így jó.

Szeretem, ha átölelsz, mert melegséggel tölt el,

mégsem szeretném, ha ez az ölelés megfojtana minket.

Nem akarom, hogy túl sok legyünk egymásnak.

Nem akarom, hogy egy idő után mindez kihűljön.

Ahogy te sem akarod, hisz mindketten vigyázunk egymásra,

tudjuk, mikor van szükségünk a másikra,

mikor szeretünk egymagunkban lenni,

mikor örülünk a másiknak.

Mert vagyunk egymásnak.

Mert mi külön is egyek vagyunk.

2017.02.09., csütörtök

Egyedül akartál maradni

Ellöktél magadtól mindenkit.

Úgy tettél, mintha nem érdekelne semmi.

Úgy tettél, mintha nem szeretnél senkit.

Egyedül akartál maradni.

De ez egyre nehezebben ment neked.

Hiányoztak a barátok, a családtagok és a szerelmed is.

Már nem akartál egyedül maradni.

Mindent vissza akartál csinálni.

Az élet próbák elé állított.

Megtettél mindent, s végül nyertél.

Visszakaptad a régi életed,

a rossz dolgok pedig lassan elhomályosultak,

de még mindig emlékszel az elkövetett hibáidra.

2017.02.09., csütörtök

Minden szavad hazugság

Minden szavad hazugság.

Mégis sokáig hittem benne.

Minden szavad hazugság.

Mégsem hallottam meg.

Szemfényvesztés voltál csupán.

A rideg, kietlen valóság.

Miért gondoltam másképp?

Szeretném tudni, de már hiába.

Már nem hiszem el szavaid.

Már nem hallom meg szavaid.

Már nem hiszek benned.

Már nem hallak téged.

Egyedül maradtál a hazugságaiddal.

2017.02.09., csütörtök

Mindig csak várlak

Minden este várlak haza.

Minden reggel elköszönök tőled.

Minden érintést emlék őriz.

Minden szó egy-egy visszaemlékezés.

Minden reggel elönt a kétség, hogy visszatérsz-e hozzám.

Minden este elönt a forróság, hogy ismét a karjaidban tudhatom magam.

Minden napom így telik.

Mindig csak várlak.

2017.02.08., szerda