Kezdetben tartottam tőled.
Ha kellett, távolságot hagytam magunk között.
Mégsem tudtam levenni rólad tekintetem.
Éjkék szemed magához húz, bűvöletbe ejt.
Mégsem mertem kockáztatni.
De te megtetted.
Az életünk fonala akkor kapcsolódott össze, amikor szó nélkül megfogtad kezem,
s nem hagytad, hogy mások bántsanak.
Mindenki tisztelt s félt tőled egyszerre.
De én még ekkor is csak ódzkodtam tőled.
Rideg pillantásod mégsem rémisztett meg.
S te megmutattad, hogy más vagy, mint amit gondoltam.
Egyszerre örültem s bánkódtam, hisz sokáig nem tudtam, miképp viszonyuljak hozzád.
S te felnyitottad a szemem.
Kinyitottad a szívem.
S az életünk fonala örökre összegabalyodott.
2017.04.13., csütörtök
