Kicsiny karácsonyi versek

Sűrű pelyhekben hullik a hó a városra.

Színes fények körbeölelik a hidakat.

Messze-messze elhallatszik a csengő hívó szava.

Angyalok varázslatos éneke csalogat.

 

Havas táj a csendes éjsötétben.

Csillagok fénye hullik alá.

A hatalmas tér közepén egy gyönyörűszép karácsonyfa áll.

Ajándékok színes halmaza körülötte.

 

***

 

Égő gyertyák világítanak sorra.

Mézédes illat terjeng a levegőben.

Szeretet és béke költözik a szívekbe.

Sütemények az ünnepi asztalon.

Ajándékozás a karácsonyfa körül.

 

Ölelés és ragyogás.

Gyerekzsivaj, kacagás.

Önfeledt örömteli várakozás.

Kutyák, macskák.

Boldog csaholás, nyávogás.

 

 

Mindenkinek Boldog Karácsonyt Kívánok!!!

Remélem, hogy mindenkinek teljesül az álma és a kívánsága!!!

Remélem, minden árva kutyusnak és cicának hamarosan lesz gazdija!!!


2014. december 17.



Öröklét vagy halál

Évezredes harc.

Áthágott szabályok.

Kietlen vidékek.

Kiontott vér.

Vér áztatta föld.

Kegyetlen harcok.

Kegyetlen harcosok.

Múltban elkövetett hibák.

Rejtélyes jövő.

Előreláthatatlan jóslat.

Halhatatlanok.

Halandók.

Öröklét vagy halál.

Összecsapás.

Hatalom.

Lázadás.

Megtörhetetlen átok.

Siker kulcsa.

Bukás.

Száműzetés.

Sötétség és fény.

Egyetlen csapás.

Egy világ.

Egy sors.

Egy élet.

Egy halál.

2014. augusztus 17.

vasárnap

Világok ura

Világok ura,

a sötétség fényhozója.

A diadalok verhetetlen bajnoka.

A véres harcok tettre kész katonája.

Éltedben egy jó cselekedet sem szól rólad.

Bűnös tettek vérszomjas harcosaként,

a sötétség gyermekeként uralkodsz.

Csak a vér hajt előre,

s kardod vágja az ehhez való utat.

Töretlen vagy,

gaz csábító,

félelmetes úr,

aki senkit sem kímél.

Hű alattvalóid is tartanak tőled.

Lelketlen vagy saját véredhez is.

Nincs,

aki legyőzzön.

Nincs,

aki ellened forduljon.

Nincs,

aki letaszítson trónodról.

2014. augusztus 17.

vasárnap

Várod...

Ősidők óta egy testbe vagy bezárva.

Feneketlen mélység világába.

Ki akarsz törni,

de erőd még nem teljes.

Várod az alkalmat,

hogy felébredjen lelked.

Várod,

hogy tiéd legyen a hatalom.

Várod,

hogy pusztulásba taszítsd a világot.

2014. augusztus 17.

vasárnap

Szabadság

Szabadságot reméltél,

de a mai napig fogoly vagy.

Börtönbe zárt magányos lélek,

akinek a remény ad erőt az életben maradáshoz.

Harc nélkül nem akarod feladni,

ha kell megküzdesz szabadságodért.

2014. augusztus 17.

vasárnap

Eltaszítasz

Minden egyes szó,

mi elhagyja ajkad,

egyre nagyobb űrt okozol vele.

Minden egyes tett,

amit véghez viszel,

csak a keserű fájdalom útját járja.

Nem látod be,

hogy ezzel csak eltaszítasz.

2014. augusztus 17.

vasárnap

Égni a vágytól

Jéghideg tekintet figyel téged.

Rideg érintés érint téged.

Borzongás fut végig rajtad.

Jeges fuvallat árasztja el tested.

Minden egyes érintésnél megremegsz.

Tested vére lávaként kering.

Teljességgel fogadod őt.

S lassan ő maga is égni kezd a vágytól.

2014. augusztus 17.

vasárnap

Félsz

Szeretnél újra szerelmes lenni.

Szeretnél újra boldog lenni.

Félsz,

hogy sosem ismerheted meg az érzést.

Félsz,

hogy újra csalódnod kell.

De mit sem ér az egész,

ha nem adod át magad az érzésnek,

a vele járó boldogságnak,

örömnek és csodának.

Még ha egyszer-egyszer meg is kell sérülnöd általa.

2014. június 16.

hétfő

Te vagy az akadály

Boldogtalanságod egy részét magad okoztad.

Nem feleded a múltat,

nem élsz a jelenben,

és ha tervezel is a jövőre nézve,

úgy érzed,

elérhetetlen.

Pedig csak te vagy az akadály az önmegvalósításnak.

2014. június 16.

hétfő

Hová tűnt az a régi boldogság?

Hová tűnt az a régi boldogság?

Hová tűnt szerető kedvességed?

Miért él szomorúság egész lényedben?

Miért nem tudsz önfeledt szeretni s boldog lenni?

Miért tagadod meg önmagadtól mindazt,

amit más is megkap?

Miért búslakodsz,

amikor örülnöd kellene?

Élned az életed s nem figyelni a rosszra,

ami áthatja lelked.

2014. június 16.

hétfő

Annyira szeretném, ha velem lennél...

Lehunyom szemem,

arcod megjelenik előttem.

Mosolyod kedvességről és csibészségről árulkodik.

Szemed vágyakkal teli,

álmokkal és ábrándokkal nyüzsgő,

lelked tükreként tekint vissza rám.

Annyira szeretném,

ha velem lennél.

Annyira örülnék,

ha a közelemben lennél.

Még mindig fogva tartasz.

Még mindig várom a pillanatot.

Csak veled tudom elképzelni életem minden egyes percét.

2014. április 26.

szombat

Valahol, valamikor...

Hiányzik az ölelésed,

csókjaidnak negédes érintése.

Hiányzik tekinteted tisztasága,

mellyel lelkem simogattad.

Hiányzik szavaidnak sugallata,

ahogy a fülembe súgod mindazt,

amit érzel.

Üresség tombol bennem mikor felkelek,

mikor nyugovóra térek.

Üresség van a szívemben,

már a parázs is kialudt,

nincs ki felébressze.

Valahol mélyen még várok rád,

valahol te is ugyanígy érzel.

Valahol,

valamikor talán egymásra találhatunk.

Addig álmaimban élsz tovább.

2014. április 26.

szombat

Mindenki szívében élni fogsz

Arcod halvány, tekinteted néma.

Ajkad mozog, hang nem jön ki.

Tested merev, lelked tiszta.

Könnycseppek hullnak.

Gyertyák érted égnek.

Eltávoztál, de örökké élni fogsz.

Mindenki szívében élni fogsz.

2014. március 23.

vasárnap

Egymásnak éltek

Ragyogtál, mint egy királynő.

Bearanyoztad bájaddal még a világot is.

Sokan a kegyeidért áhítoztak,

de csak egynek engedted,

hogy a közeledbe kerüljön.

Egynek engedted,

hogy táncával elkápráztasson,

szemeivel téged figyelhessen,

ölelésével védelmezhessen,

csókjával felszabadítson fogságodból,

hogy aztán aléltan,

szerelmesen a karjaiba leld meg békéd.

A tűz mégsem aludt ki.

A szerelmetek annál erősebb volt.

Így történt, hogy még mindig egymásnak éltek.

2014. március 23.

vasárnap

Mint futótűz

Mint futótűz robbantál be az életébe.

Felperzselted szívének minden egyes szegletét.

Magadhoz ölelve suttogtad nevét.

Ígéretedhez hűen vele maradtál életének utolsó óráiban.

2014. március 23.

vasárnap

Az örök hajnal sugarával

Ajkad nevét suttogja.

Csókját itatja.

Testét forrósítja.

Lelkét ápolja.

Eggyé válva vele,

az örök hajnal sugarával távoztok.

2014. március 23.

vasárnap

Mint lakatnak a kulcs

Szerelmes köd borítja el elméd.

Szíved egyetlen kincse dobog benned.

Vágyad,

hogy minden nap láthasd,

egyre csak erősödik.

Nem állíthat meg semmi.

Létednek szüksége van rá,

mint lakatnak a kulcs.

2014. március 23.

vasárnap

Elárultad a szerelmet...

Képes voltál elárulni a szerelmet,

amit oly nagy áldozatokkal szereztél meg.

Szerelmed kihűlt testét látva sem bántad meg tetted.

Egy angyalt veszítettél el,

hogy magad válhass az ördöggé.

Lelked mocskos,

szíved üres,

tekinteted feneketlen űr.

Nem az vagy,

aki voltál.

S nem is lehetsz az,

ha meg is tehetnéd.

2014. március 23.

vasárnap

Feltámadt a szél...

Feltámadt a szél,

virágszirmok szállnak az égen át,

rózsaszínbe borítva be a tájat,

selymes felszínükön megcsillan a naplemente bíbor fénye,

csak szállnak a messzeségbe tovább.

2014. március 22.

szombat

A szívünk nem hagyja ennyiben...

Eltávolodtunk egymástól.

Útjaink messze járnak a másiktól.

Gondolatban még is együtt vagyunk.

Örömben vagy bánatban,

de ha egymásra gondolunk,

újult erővel kezdjük a napot.

Hiányod még mindig nem szoktam meg.

S ahogy egyre telnek a napok,

érzem, hogy már sosem fogjuk látni egymást.

Mégis bizakodva tekintek előre,

mert tudom,

hogy a szívünk nem hagyja ennyiben.

2014. március 22.

szombat

Mint a tündérmesékben...

Mint a tündérmesékben úgy találtunk egymásra.

Szerelmünk lángjai az égig csaptak.

Futva siettünk egymás elé,

szorosan átölelve a másikat.

Sosem éreztünk még hasonlót sem korábban.

Mindig együtt.

Egymásnak élve.

Egymást szeretve.

Teljességben.

Most viszont felnézve az égre,

a szellő simogatása kezednek érintése.

Suttogó hangodnak kedvessége.

Szerető szívednek lágysága.

Mind csak emlékeimben őrzöm tovább.

2014. március 22.

szombat

Érzelmek viharában 26. rész

Érzelmek viharában

Minden őrültségben benne voltál,

csakhogy felfigyeljen rád.

Mindent megtettél,

még olyat is,

amit nem ő kért.

Egyik nap szende,

másik nap vad amazon.

Mégis azt vetted észre,

hogy nem érdekled őt.

A tükörbe nézve megkérdezted magadtól:

mi van másokban,

ami benned nincs?

Mit kellene még tenned,

hogy meglásson téged?

Válaszok sosem érkeztek.

Egyre magányosabbá váltál.

Míg szeretted őt,

vágyakozva néztél utána,

álmaidban együtt voltál vele,

addig ő mások kegyeit élvezte.

A napok már szenvedéssé váltak.

Düh és kétségbeesés mardosta lelked.

Nem akartad megérteni,

hogy nem illetek össze,

és bárhogyan is kéred az égieket,

sorsotok sosem válik eggyé.

El kellett engedned,

még ha fáj is.

De egy nap te is megtalálod azt,

akit az élet hozzád rendelt.

Csak ki kell nyitnod a szíved.

2014. február 17.

hétfő

Érzelmek viharában 25. rész

Érzelmek viharában

Amint fel kel a Nap,

arcod is felderül.

Mosolyod,

mint a szivárvány.

Nevetésed,

mint egy énekesmadár.

Minden percet úgy töltesz,

hogy boldogságod arannyá válhatna.

Nem vesztegetsz el semmit az idődből,

mert számodra nincs is idő.

2014. február 17.

hétfő

Érzelmek viharában 24. rész

Érzelmek viharában

Kezdetben azt hitted csak barátként tekint rád,

de ahogy egyre közeledett feléd,

ráébredtél,

hogy többet érez annál,

mint amit mutat.

Próbáltad kerülni.

Próbáltál nem beszélni vele.

Érdektelenné váltál.

S ha csak felbukkant ott,

ahol te is voltál,

fogtad magad és elmentél.

Már a nevét sem ejtetted ki,

hogy így felejtsd el őt.

Ő viszont minden nap reménykedett,

hisz még ha érezte is,

hogy nem akarsz tőle semmit,

még a barátságodra szüksége lett volna.

Ám mindez elveszett.

2014. február 17.

hétfő

Érzelmek viharában 23. rész

Érzelmek viharában

Úgy vártad, hogy megszülethessen.

Úgy vártad, hogy karjaidba vehesd.

Minden mozdulatára gondosan odafigyeltél.

Minden rezzenésre sürgetően felugrottál.

Szavaiddal szeretted, tanítottad, nevelted.

Szemeiddel követted minden napjait.

Ahogy izgett-mozgott.

Ahogy gügyögni kezdett.

Ahogy az első lépéseket megtette.

És ahogy egyre csak növekedett, te minduntalan ott voltál mellette.

2014. február 17.

hétfő

Érzelmek viharában 22. rész

Érzelmek viharában

Hazugságokkal akartad magadhoz ragadni.

Leláncoltad volna egy életre,

csak hogy magad mellett tudhasd.

Őrizni akartad a szerelmét,

ami sosem volt a tiéd.

Hagytad volna szenvedni,

hogy te magad boldog lehess.

A nem várt pillanatban ő kiszabadult,

s hiába kaptál már utána,

nem érted őt el.

Azóta is messze jár.

2014. február 17.

hétfő

Érzelmek viharában 21. rész

Érzelmek viharában

Remegve bújok hozzád,

pézsma illatod megnyugtat,

érintésed felcsigáz,

szemed fénye elkápráztat,

csókjaidtól elalélok,

szívem hevesen hozzád simul.

A gyönyör napkeltével sem távozik,

nem lappang,

ott van benned,

ami bennem is él.

Szeretlek mindörökké.

2014. február 17.

hétfő

Érzelmek viharában 20. rész

Érzelmek viharában

Meghalnék az ölelésedben,

úgy vágyom rád, kedvesem.

Csókjaid puszta érintése,

feledteti mindazt a rosszat,

ami egész életemben elkísért.

Felfoghatatlan még mindig,

hogy te vagy nekem.

Kincs vagy nekem,

e világon a legszebb és a legtökéletesebb.

Nem bánom,

ha éjjel-nappal,

a valóságban vagy az álmokban,

de együtt veled,

csak veled.

2014. február 17.

hétfő

Érzelmek viharában 19. rész

Érzelmek viharában

Elfojtott vágyainak él.

Képtelen feledni a múltat.

A szerelmet,

ami felemésztette.

A szenvedélyt,

ami a Mennyekbe repítette.

A végtelen örömöt,

ami bearanyozta életét.

A szenvedést,

ami szétmarcangolta lelkét.

Az elválást,

ami összetörte szívét.

Darabokban az élete,

mégis valahol legbelül reménykedik,

sír,

fohászkodik,

hogy egy nap újra megtalálja a boldogság.

2014. február 13.

csütörtök

Érzelmek viharában 18. rész

Érzelmek viharában

Hiszek a szerelemben,

az erejében.

A boldogságban.

Az örökkévalóságban.

Nem akarom,

hogy a tenyerén hordozzon.

A szívét annál inkább akarom.

Szeressen.

Öleljen.

Minden nap rám gondoljon.

Egy életen át én legyek számára a minden.

2014. február 13.

csütörtök

Érzelmek viharában 17. rész

Érzelmek viharában

Túl sokat kértem volna,

hogy mellettem maradj?

Túl sokat akartam mit meg tudtál volna adni?

Túl sokat képzeltem a kapcsolatunkról,

s zátonyra futott még mielőtt kiköthetett volna.

Sosem feledem mindazt,

ami történt.

A továbbállás mégis fájdalmas.

Sokat gondolok rád,

de már tudom,

egymásnak nem lettünk volna a boldogsága.

2014. február 13.

csütörtök

Érzelmek viharában 16. rész

Érzelmek viharában

Voltak napok, melyek parázs vitaként múltak el közöttünk.

Tudom, hogy nem egyszer kértünk bocsánatot a másiktól.

Érzem, hogy szerelmünk már nem ég azon a lángon.

Ne haragudj, amiért el kell válnunk.

Még ha szeretlek sem maradhatok melletted.

Szabadságod most visszaadom neked.

Az élet pedig eldönti mi legyen kettőnkkel.

2014. február 13.

csütörtök

Érzelmek viharában 15. rész

Érzelmek viharában

Szükségem van az ölelésedre,

hogy erőt meríthessek belőle.

Szükségem van a szavaidra,

hogy megnyugtassa lelkem.

Szükségem van rád,

a szerelmedre,

a lelkedre és a reményre,

hogy sosem hagysz el.

2014. február 13.

csütörtök

Érzelmek viharában 14. rész

Érzelmek viharában

Számtalan alkalommal bevallottam neked érzéseim.

Számtalan alkalommal elutasítottál.

Kitartottam.

Te egyre csak távolodtál.

Én akartalak.

Te mással osztottad meg szíved.

Én sírtam.

Te örültél.

Én szenvedtem.

Te szerettél.

Összeomlottam.

Te boldog életet éltél.

Talpra álltam.

Akkor sem érdekeltelek.

Feladtam s újrakezdtem mással.

Te akkor jöttél volna vissza,

de most én utasítottalak vissza.

2014. január 13.

hétfő

Érzelmek viharában 13. rész

Érzelmek viharában

Álmodtam egy szerelmet,

de helyette téged kaptalak.

Mintha az élet döntötte volna el,

hogy nekünk együtt kellene lenni.

S ez ellen bárhogyan küzdöttünk,

mindig egymás mellett kötöttünk ki.

2014. január 13.

hétfő

Érzelmek viharában 12. rész

Érzelmek viharában

Megtévesztő viselkedésed nyomot hagyott bennem.

Hittem benned.

Elhittem minden szavad.

Hallgattam szavaid suttogását,

hangod mélységét.

Már a jelenléted kiváltotta belőlem az édesen gyötrelmes remegést,

mely végigfutott a lábam ujjától a gerincemen át,

behatolva a gyomrom legmélyére,

felkúszva a véráramba,

pírt öntve arcomba,

s onnan mint egy hullámvasút újra elkezdte játékát.

A tekinteted sötéten ragyogott,

mint a vad óceán mélye,

kifürkészhetetlen minden mélységben,

elárasztva mindent mi előtte van,

ostorozva,

hogy még a lélegzet is elálljon tőle.

Mintha lényed tudná mit váltasz ki másokból,

főleg belőlem.

S ezt a tudást felhasználva előrenyomultál,

vadul vágtattál,

sarokba szorítottál,

elnyerve bizalmam,

lelkem titkait,

szívem akaratát,

elmém józanságát.

Irányítottál minden lépést,

mint egy sakkjátékban.

Bábként kezeltél bárkit,

aki a bűvkörödbe került.

Elvetted azt amiért jöttél,

amit annyiszor megtettél már másokkal.

De amire nem számítottál,

hogy nem minden játék s te magad is eshetsz csapdába.

Mert elfelejtetted,

hogy magad is ember vagy,

s nem játszhatsz mások érzéseivel,

nem dönthetsz mindig magad és nem irányíthatsz dolgokat.

A veszted én vagyok s te az enyém.

Mert ami sosem hazudik az a szív,

s a miénk már akkor összekapcsolódott,

amikor megjelentél az életemben.

Reményvesztett futás lenne elszakítani,

s már tudjuk milyen,

amikor vadként leláncolnak.

A szabadságot a kettőnk szerelme adhatja meg,

még ha ezzel örökre összetartozunk.

2014. január 13.

hétfő

Érzelmek viharában 11. rész

Érzelmek viharában

Mit mondhatnék a szerelemről,

ha számomra is ismeretlen.

Az érzés,

ami megtéveszti az embert.

Amitől gondolkodni nem tud.

Amiért érdemes élni.

S amiért feláldozzuk önmagunkat.

Nincsenek szavak,

amivel körbe lehetne írni.

Ez az egyetlen érzés,

ami kiváltja a többit legyen az féltékenység vagy bánat.

S ha még nem szerettünk,

akkor a többit sem ismerhetjük.

De amint megérezzük,

amint beköltözik szívünkbe,

vele együtt a többi érzés is belopja magát.

S sokszor nem tudjuk melyik uralkodik rajtunk.

2014. január 13.

hétfő

Érzelmek viharában 10. rész

Érzelmek viharában

Magányosan muzsikál egy hegedűs.

Árván maradt szíve dallamát játssza.

Szívének ama fájdalmát,

mikor elhagyták.

S ahogy a hegedű sír,

úgy egy könnycsepp tűnik tova az azúrkék égből.

2014. január 13.

hétfő

Érzelmek viharában 9. rész

Érzelmek viharában

A szerelmet és a gyűlölet egy láthatatlan vonal választja el.

S csak egy szikra kell hozzá,

hogy egyik-másik lángra kapjon és felperzseljen mindent.

2014. január 13.

hétfő

Érzelmek viharában 8. rész

Érzelmek viharában

Még a lelked is kilehelted úgy rohantál.

Szíved még akkor is kalapált, amint felfedezted őt.

Soha ki nem mondott szavak miatt úgy döntött elmegy tőled.

Te viszont hagytad.

Amikor viszont megláttad az üres hálószobát,

ahol egykor minden éjjel vele háltál,

elnézted miként alszik.

A konyha,

ahol a kedvenced főzte,

még akkor is,

amikor olyan fáradt voltál,

hogy enni sem tudtál.

A kanapé,

ahol délutánonként ültetek és filmeket néztetek,

egymást öleltétek át hosszú fáradt nap után.

Az erkély,

ahol kettesben néztétek a naplementét...

mind-mind hiányzott neked és akkor ébredtél rá,

hogy szereted.

Ezért még idejében utánamentél,

s ő megértette,

hogy szükséged van rá,

még ha nehezen is mutatod ki az érzéseidet.

2014. január 4.

szombat

Érzelmek viharában 7. rész

Érzelmek viharában

Hogy voltál képes elárulni őt?

Hogy voltál képes fájdalmat okozni annak,

aki szeretett s bízott benned?

Szívét adta neked,

mely a szerelemtől volt erős.

Lelkében őrzött téged.

Ha beteg voltál,

ápolt téged.

Ha szomorú voltál,

ő vigasztalt.

Együtt örült veled.

Mindig volt feléd egy-egy kedves szava.

Mindig megtette,

amit kértél tőle.

Olyan életet biztosított neked,

amiről álmodni sem mertél volna.

Mégis a földbe döngölted szerelmét.

Megvetetted érzései miatt.

Kicsúfoltad.

Megsebezted.

Eltapostad.

S végül magára hagytad.

Az a boldogság elmúlt vele együtt.

Nincs többé visszaút.

És még ez sem érdekelt téged.

2014. január 4.

szombat

Érzelmek viharában 6. rész

Érzelmek viharában

Átkozott a sorsod,

életed nyomorúságos.

Szerelmet éreztél egy férfi iránt,

aki még a csillagokat is leígérte neked.

Hittél neki és már a közös életet tervezted vele.

De azon a bizonyos estén,

amikor szerelmed jeleként odaadtad magad neki,

ő kiadta az utad.

Csalódottságod nem volt elég,

szüleid kitagadtak,

egyedül maradtál.

Megtörten menekültél volna a halálba,

de néhány bandita elfogott s örömüket lelték benned.

Meztelenül,

koszosan húzódtál meg egy külvárosi pajtában.

Gyűlöleted a világ felé csak erősödött.

Lelked tiszta volt,

de bemocskolták.

Érzelmeid felhasították.

Szíved nehéz kővé vált.

Még is életben maradtál.

S hogy az élet még keményebb utat szánjon neked,

méhedben egy férfi gyermekét vártad.

Nem tudtad kié.

Nem tudtad szeretni sem.

De amint megszületett tudtad mire használod fel.

Mindent megtanítottál neki.

Gyűlöltetted vele azt az embert,

aki elárulta szerelmed.

S amint a közelébe férkőzött,

megölte kegyetlen szenvedések közepette.

Tettével akart téged felszabadítani,

de te még őt sem kímélted.

Gyűlölted a fiad is és elmondtad neki az igazat.

S ezzel együtt mindkettőtök sorsát megpecsételted.

2014. január 4.

szombat

Érzelmek viharában 5. rész

Érzelmek viharában

Kezedbe vetted sorsod,

s hátrahagyva fényűzést,

vagyont és családot,

a szerelmeddel egy éjszaka elszöktetek.

Napokig mentetek egyik helyről a másikra,

míg a megtakarított pénzetek el nem fogyott.

Híd alatt,

erdőben bújtatok meg,

s azt hittétek szerelmetek épp oly erős,

mint maga a szökés gondolata.

De a kitartás és az önfeláldozás nem volt elég.

Szerelmeteket egyre csak mérgezte.

Mígnem rátok találtak s egy utolsó esélyt nem kaptatok.

Bármit is éreztetek egymás iránt valami megtörte.

Feladtátok a küzdelmet,

s visszatértetek saját életetekhez.

S bár az évek telnek,

egyikőtök sem hallott a másikról és csak pokol az élete.

2014. január 4.

szombat

Érzelmek viharában 4. rész

Érzelmek viharában

A Hold halványan rád világította szomorú fényét.

Szívet tépdeső fájdalom hasított beléd.

Vörös köd lepte be a zsenge füves területet,

ahol két egymás kezét fogó szerelmes feküdt élettelen.

Kezedben a fegyver,

amivel végeztél velük,

amivel ártani akartál szerelmüknek.

Téged becsaptak,

féltékenységed eltorzult,

indulataid felszínre törve cselekedtél,

mikor rájuk leltél.

Ők hiába szabadkoztak,

könyörögtek,

te árulásukért szenvedésbe,

végül a halálba küldted őket.

De még így is a Hold fényében,

az árulás éjszakáján,

a halál hideg érintése ködében,

ők megmaradtak egymásnak örökre.

A te lelkedben viszont a gyász és a fojtó szenvedés maradt,

ami összeszorította szíved.

2014. január 4.

szombat

Érzelmek viharában 3. rész

Érzelmek viharában

Gyémántokkal halmoztad el szerelméért,

de csak a testi vágyat viszonozta.

Hiába a sok szép kelme,

a fennkölt élet,

szívét sosem érted el,

míg ő kifosztotta a tied.

Mindent megtettél érte,

kívánságait lested,

örömöt szereztél neki,

de ő mindinkább hűvös maradt,

s sosem nyílt meg neked.

Te pedig sosem feletted őt.

2014. január 4.

szombat

Érzelmek viharában 2. rész

Érzelmek viharában

Bűvös tekinteted mélyzölden ragyog.

Homokszínű hajad kócosan, dúsan fénylik a reggeli napfényben.

Izmos karjaiddal átölelsz, s csókjaiddal újból felfedezésre indulsz.

Dörmögő hangon suttogod nevem, ujjaid vadítják szívem.

Nincs még olyan férfi, aki így perzseli testem.

A tiéd leszek mindörökre.

2014. január 4.

szombat

Érzelmek viharában 1. rész

Érzelmek viharában

Lassú, perzselő érintésed a Mennybe repít.

Csókjaid tüzes vasként birtokolnak.

Sóhajod bizsergeti bőröm.

Érzéki tested az enyémhez tapad.

Egyikünk sem enged.

Erőtől duzzadó.

Szorosan tartó.

Soha el nem múló szenvedéllyel.

Lelkem présbe nyomva, majd hirtelen felszabadítva.

Tekintetünk egymásba fonódva, kielégülten fekszünk egymás karjában.

Mindig így akarom.

Mindig téged akarlak.

Elcsábítva lenni.

Hozzád bújni.

Forró, lüktető tested érezni.

Soha nem mondanék le róla.

Csak téged.

Keresni foglak szüntelen.

S amikor megtalállak a vágyaink is összefonódnak.

2014. január 4.

szombat

2014 január... és... új versek

2014. január 4.

1 hónapja annak, hogy utoljára verseket írtam és most újra itt van 8 vers, ami külön címet kapnak: Érzelmek viharában. Jó olvasást!!! És utólag is Boldog Új Évet Kívánok!!!