Ünnepi verseim 1. rész

Hulló hópelyhek takarják be az eget.

Csilingelő hang tölti be a teret.

Jön már a Mikulás rénszarvasaival.

Puttonya telis-tele ajándékokkal.

Szíved követi s teljesíti vágyad.

Itt van már, itt van már, itt suhog a szánja!

***

Hideg szél fúj. Havazik.

Két szív mégsem fázik.

Hisz a szerelem tüze melegíti.

Nincs szebb dolog e Földön Karácsony éjjelén.

Melody poems 14. rész

Arcod szomorú.

Szemed magányos.

Szíved fájdalommal teli.

Várod a halálod.

Nincs többé az, aki éltetett szerelmével.

Nincs többé az, aki szívéből szeretett téged.

Elválasztottak téged tőle.

Hiába küzdöttél érte, már nem lehetett.

A vágy, hogy szabadon szeressétek egymást megtört.

Elpusztították.

Nem volt kegyelem s a szerelmetek vért kívánt.

Haragszol a világra.

Haragszol önmagadra.

Senki nem érzi a benned lévő haragot, mely tombol s megőrjít.

Senki nem látja mily kín mardossa lelked bűnbocsánatért.

Halálba taszítottad magad nem egyszer, hogy ő utána menj.

De a halál nem fogadott be.

Nem ölelheted újra.

Nem érintheted.

A lelked a saját bűnöd rabja lett.

Melody poems 13. rész

Az éj sötétjében felbukkan a telihold ragyogó fénye.

Arcodat látni vélem benne.

Mosolyod semmit sem változott mióta elmentél.

Halhatatlanná lettél.

Még hallom, ahogy azt mondod: szeretsz!

De már nem érezhetem közelséged.

A bánat egyre csak elemészt engem.

Könnyeim sem hullnak már érted.

Melody poems 12. rész

Miért vonzódom úgy hozzád?

Miért nem tudlak elengedni?

Miért nem tudlak elfeledni?

Miért gondolok mindig rád?

Miért hiszem, hogy egyszer megtörhet a jég?

Az a szerelem... az a szenvedély, amit irántad éreztem, már rég meg kellett volna fakulnia.

Az a vágyódás... az a szenvedés, amit irántad éreztem, még mindig bennem van.

Hogy tudnálak elfeledni?

Hogy tudnálak téged nem szeretni?

Hogy tudnám elviselni a hiányod?

Hogy tudnám elérni, hogy a szívem másért dobogjon?

Mondd, miért...?

Miért vagy még mindig velem?

Miért nem engedsz el?

Miért kell a szívemben élned?

Hisz már elmúlt.

El kellett múlnia.

Ennyi idő alatt.

Én már nem szeretlek téged.

Akkor mégis miért vagy még mindig velem?

Miért kínzol éjszakánként, mint egy szellem?

Szükségem lenne rád, de minek?

Szeretnélek még?

Hisz sosem szerettél.

Melody poems 11. rész

Belenéztem az égkék szemedbe, mely tűzben égett.

Tűzben égett, miközben én égtem benne.

Benne égtem s ezzel együtt a vágyam is feltört.

Feltört, mint egy alvó vulkán.

Egy alvó vulkán, mely pusztítást ád.

Pusztítást ád, mert beléd szerettem.

Beléd szerettem, mert a szívem nem engedte, hogy mást szeressek.

Hogy mást szeressek s a szívem elveszejtett.

Melody poems 10. rész

Egy aranysárga kismadár csilingelő hangja száll.

Száll a szélben, téged keres.

Téged keres, hogy átadjon egy üzenetet.

Egy üzenetet, melyet régóta őrzöm szívemben.

Őrzöm szívemben s most átadom neked.

Átadom neked azt a szerelmet, melyet érted érzek.

Érted érzek mióta csak élek.

Élek, de nem veled s ez fáj nekem.

Fáj nekem, hogy nem vagy itt velem.

Nem vagy itt velem, hogy fogd a két kezem.

Két kezem, mely téged ölel.

Téged ölel láthatatlanul.

Láthatatlanul szenvedek mióta elválasztottak tőled.

Tőled kit annyira szeretek.

Szeretek s egyre csak szeretek.

Szeretek egy férfit, aki sosem lehet az enyém.

Aki sosem lehet az enyém.

Melody poems 9. rész

Érzem még ölelő érintésed.

Érzem, ahogy a lüktető szív élettel teli.

Érzem, ahogy ujjaid az enyémmel fonódva eggyé válnak.

Érzem azt a szerelmet, ami minden kimondott szónál többet ért.

Érzem, hogy még velem vagy, de mindez csak álom.

Ha ezerszer álmodhatnám...

Ha ezerszer kimondanám...

Ha ezerszer láthatnám...

Tied volnék mégha fájna is.

Melody poems 8. rész

Oly bűnös a lélek, nincs ki eltemesse.

Pedig senki nem hullat már érte könnyet.

Senki nem törli le porát az emlékeknek.

Midőn az idő egyre csak a maga táncát járja.

A lélek egyre fáradtabb.

A világ egyre csak változik.

Számára mégis a változatlanság festményét tükrözi.

Egyetlen élő ember nem veszi már észre, hogy egy bolyongó lélek várakozik.

Várakozik, hogy végre eljusson arra a helyre, ahol a megváltást bocsátatik.

Miközben látja miként tűnnek el szerettei.

Őmaga haloványan, de éli röghöz kötött életét.

Melody poems 7. rész

Mily gyönyörű az ég, mely beragyogja a teret.

Színes mező tárul elénk, elfedve régi múltat.

Békében nyugszik lelkünk, fájdalmunk nyomtalan.

Egyszerű s tökéletes.

Sugárzó s fennkölt.

Oly csábító tünemény.

Hívogató.

Egyetlen.

A benne élő természet adta úr.

A benne megfogant áldás.

Minden mi vagyunk.

Minden, ami körülvesz bennünk él.

Minden a mi részünk.

S minden apróságot örökségünkén továbbadjuk.

Melody poems 6. rész

Hogyha újra élhetném életem,

mindent másképp csinálnék.

Nem pazarolnám el éveim olyanra,

ami csak fájdalmas kényszer volt csupán.

Jobban odafigyelnék azokra,

akik mindig is sokat jelentettek.

Nem hibáztam volna,

amikor tehettem.

Nem élnék keserűségben,

csalódásban.

Nem élnék hamis világban.

Melody poems 5. rész

Könnycsepp homályosítja gyönyörű szemeid.

Szomorúság dalát énekli szíved.

Lelked a múlt fogságában raboskodva várja ítéletét.

Szerelmed kinek hűséget esküdtél elhagyott téged.

Megsebzett mikor szerelmed érte égett.

Elrabolta tőled az egyetlen reményed.

S most is ég benned e szerelem kiölhetetlen lángja.

Reményed, hogy egyszer visszakapod őt örökké elkísér.

Addig szíved örök rabláncban vívódik.

S e szerelem csak akkor múlik el, ha megöregedvén a halál ragad el.

Melody poems 4. rész

Hol vagy kedvesem?

Eltűntél már egy jó ideje.

Kereslek, mert hiszem, hogy újra láthatlak.

Ölelő karjaidban érezhetem édes ajkadat.

Érezhetem illatod s megérinthetlek.

Ha bármi olyat tettem bocsáss meg nekem!

Elveszett vagyok nélküled, nem lelem már helyem.

Kérlek adj nekem egy jelet, hogy veled lehessek.

Nem kérek többet csak téged egyetlen szerelmem.

Nem kérek többet csak hű szerelmedet.

Gondolsz-e rám?

Emlékszel-e még rám?

Hol vagy kedvesem?

Nem talállak már.

A Hold is feljött már.

Lelkem csillapíthatatlanul vár rád.

Melody poems 3. rész

Éji szellő suhan el a fák közt.

Szellemek kószálnak a szürke ködben.

Köztük jársz te is.

Csend borul az erdőre.

Néma hallgatag.

Senki sem érzékeli a másikat.

Csak bolyonganak, keresve kutatnak.

Céltalan élnek az élőhallottak.

A farkas is csak messze vonyít.

Melody poems 2. rész

Gyere és táncolj velem az esti fényben.

Gyere és táncolj velem a végtelenbe.

Húzz magadhoz szorosan, hogy testünk egymáshoz simuljon.

Mindvégig a szemünk egymás arcmását olvasztja magába.

Érints meg, taszíts el, húzz magadhoz!

Gyere és táncolj velem míg a napfény eléri a horizontot.

Gyere és táncolj velem a tenger lágy hullámain.

Húzz magadhoz, ne engedj el soha.

Szívünk egy ritmusra dobban.

Érints meg, taszíts el, húzz magadhoz!

Húzz magadhoz szorosan.

Egyek vagyunk.

A hajnali fény bearanyozza testünk.

Lágyan ringatózva elmerülünk a habokba.

Melody poems 1. rész

Mondd el nekem mi bánt téged.

Mondd el, hogy könnyítsek lelkeden.

Szeretném, ha mindig bizalommal fordulnál hozzám.

Szeretném, ha szükséged lenne rám.

Óvlak téged még akkor is, ha nem vagyok veled.

Érted mindent megteszek, kérned sem kell.

Egyszerre vagyok szerelmed, barátod, én kitartok melletted.

Nevetve sírunk, mosolyogva nevetünk, de mindig együtt leszünk.

Régi verseim még nagyon amatőr módon:) 2. rész

Latin muzsika a szívem pengetője.

Lüktető vággyal éldegélek szüntelen.

Forró, akár a tengerparti homok.

S épp oly nyugtató, mint egy ringató hintó.

***

Hajnali dal zümmög a fülemben.

Ágyamon fekszem s hallom neszedet.

Illatod elbódít engem.

Szemed a fényt váltja fel nékem.

Itt vagy mellettem s nekem ez így jó.

Ölelhetsz, csókolhatsz ameddig akarod.

Egyedül vagyok e rengeteg világban.

***

Dús sötét haj,

örvénylő szemek.

Orra parancsoló,

ajka csókra nyíló.

Nincs mentség ő az Igazi,

ki gyengéd öleléssel,

hívogató szókkal elvarázsol engem.

Nem álom,

se illúzió.

Ő itt van előttem,

nem bánom ha nem érinthetem,

de legalább láthatom.

Szeme, mint az örvény,

rabul ejtett engem.

Kezei bilincsben fogva tart örökre.

Csak egy pillantás,

csak egy érintés és mindennek vége.

Érzem,

látom,

hallom,

mégsem érintem.

Nekem így is jó,

csak maradjon mellettem.

***

Üt az óra,

peregnek a napok,

elmúltak az évek,

és te még mindig eszembe vagy.

Nem érzem a meleg fuvallatot,

amit egykor te hoztál nekem.

Most hideg minden,

mert te elmentél nélkülem.

Nincs nevetés,

boldogság,

ezt is elvitted tőlem.

Hol vagy,

hol látlak még egyszer.

Vagy talán már nem is jössz el értem?

Így andalog az élet,

üt az óra,

peregnek az évek.

Sóhajom messze száll tőlem,

hátha elér egyszer téged.

***

Vágyak, álmok szertefoszhatatlan.

Szerelem elmúlik gyorsan.

Gyors léptű, megfoghatatlan.

Elsuhan a kezeim közül.

Nem látom merre megy,

hová tart most éppen.

Most elhagyott,

de remélem egyszer engem is észrevesz.

***

Madarak szállnak ott az égben,

új helyekre költöznek innen.

Kíváncsian nézek utánuk,

és arra gondolok én úgy szárnyalhatnék.

Nem, nincs szárnyam,

hogy én is elmenjek valamerre.

Meleg, napsütötte égtájra,

ahol csendben élhetek.

De elképzelem, s velük együtt tartok,

hogy újra lássam őket.

Mindig velük szárnyalok,

hogy ne hagyjam el őket.

***

Aranyhomok fedi el az utat.

Kék tenger hullámok követik álmomat.

Sirályok hada söpörnek az égen.

Vigyázzák álmomat, amit el kell hogy érjek.

Puha léptű, sima homokparton sétálok egyedül a változó Holddal.

Ő az én párom, ki hallgat s megért, s nem hagy el engemet el soha.

Felhők és csillagok állítják el útját,

de újra megtalál s együtt megyünk tovább.

Csendben ülök egy sziklán, fejem felett a Hold.

Együtt nézünk a távolba, hol ránk talál a szeretet.

Hát mit is mondhatnék:) Vannak benne érdekes momentumok:) Visszaolvasva a régi verseimet felleltem az akkori hibáimat. Ezeket benne is hagytam. Kivehettem volna, de nem tettem. Szóval mára ennyi!!! Majd még jövök!!! Christin Dor