Christin Dor vegyes születésű versei 31. rész

XXXI. Fejezet

 

Ámor

Ámor. Így hívják őt, aki szerelmet nyillal.

Szúró érzés helyett mégis mámort érez az,

akit eltalál a szerelem nyila.

Nem ismeri a kétkedést.

Nem ismeri a féltékenységet.

Csak az önzetlen, tiszta értékű szerelmet.

Ha rászolgáltál nyilvesszejére meglásd a szerelem is a tiéd lesz.

Árész

Árész. A kegyetlen.

Harcos, akit csatába vezeti a sereget.

Nincs akadály előtte.

Bármin keresztülmegy.

Nem érez fájdalmat.

Nem ismer kegyelmet.

Amit egyszer elkezd,

azt véghez is viszi.

Ha valaki útját állja megmutatja erejét.

S mégis nők ezrei vannak oda érte.

Hisz maga Aphrodite is elcsábul tőle.

Persephone

Persephone. Két tűz között.

Egyik oldalon a fény.

Másikon a sötétség.

Félévenként váltják egymást.

Anyja s férje között ingázik.

Mindketten imádják őt.

Oltalmazzák.

S ragaszkodnak hozzá.

Christin Dor vegyes születésű versei 30. rész

XXX. Fejezet

Hópihék

Szálingóznak a hópihék.

Ide-oda fújja a szél.

A házak ablakai zárva.

Nem engedik őket a házba.

Hideg van, de nekik meg se kottyan.

Keringőznek a világban.

Szépségük páratlan.

Tiszta.

De egy csóktól már elolvadnak.

Nap, Eső s Szivárvány

Aranyló forrásként ragyog az égen.

Felmelegít s átölel.

Nem riad meg, ha esőfelhő borítja.

Sugarai áthatolnak rajta.

Könnyed cseppek hullanak az égből.

Felduzzasztva patakokat, folyókat.

Meglocsolja az anyaföldet, hogy a szárazság elmúljon rajta.

Nem riad meg, ha később felszárítja a Nap.

Mert mindig visszatér.

S amikor már küzdenek egymással, megszületik e harc béke záloga.

Az égből a földre ér.

Színeiben megtör a fény.

Emberek milliói mosolyogva figyeli.

Mert ő Szivárvány a Nap s az Eső gyermeke.

A béke teremtője s őrzője.

Christin Dor vegyes születésű versei 29. rész

XXIX. Fejezet

Sellőszerelem

Sellőlány s sellősrác összetalálkoznak.

Nem érintik egymást.

Csak köröznek-úsznak egymás mellett.

Mélyen belenéznek egymás szemébe.

Szívük egy ritmust követnek.

Még az óceán világa is érzi ezt.

Boldogok, mert egymásra leltek.

Plüssmese

Sok kicsi barát sorakozik fel a polcodon.

Kutya, cica, egér, elefánt, tehén és még medvebocs.

Kicsik s nagyok.

Barnák, szürkék, fehérek, sárgák s mintásak.

Egyik kezében I Love You szívecske.

A másik dallamot játszik, ha megnyomják a hasát.

S mind mosolyog rád.

Vigyázzák álmaid.

Ha rájuk nézel jól indul napod.

S mindig hazavárnak, hogy együtt játszhassatok.

Ékszerek

Kitartóan gyűjtöd.

Szemedben csillognak.

Egyiket a másik után veszed.

Még éjjelente is rajtad vannak.

Színesítenek téged.

Karkötők, nyakláncok s gyűrűk.

Arany, ezüst s bizsu.

A szívedhez nőttek.

Mindegyiknek megvan a maga kis története.

Christin Dor vegyes születésű versei 28. rész

XXVIII. Fejezet

 

Cápamese

Szelíd, mint az ibolya.

Kedves, mint a réticsiga.

Ártatlan, mint a ma született bárány.

Szép fehér a fogsora.

Siklik a víz alatt.

Néha azt hiszi, hogy teknős vagy.

Sokszor még össze is gyűlnek.

Szeretik a véredet.

Mesék s filmek főszerepét kapja.

Huncut s komoly tétjei vannak.

Van is egy hirhedt zenéje.

Aki tudja mi az, tudja miről beszélek.

Cseresznyevirág

Minden tavasz idején virágzik.

Gyönyörű, apró, selyem virágszirmok.

Az ember szeme hosszan elnézegeti.

Nem tudja levenni róla tekintetét.

Ha szél lebben a szirmok is megindulnak.

Siklanak a szélben.

A kezedhez érnek.

Hívogatnak.

Táncolnak neked.

S te minden nap örülsz, mosolyogsz, amikor láthatod mindet.

Oroszlánmese

Dús sörénye vígan lobog a szélben.

Királyi testtartása mindenkit térdre kényszerít.

A falkában ő az egyetlen vezér.

Ha kell betolakodók ellen védi meg.

Csapatban vadászik.

Lapul.

Les.

Kiszemel s támad.

Jaj neked, ha elkap!

Christin Dor vegyes születésű versei 27. rész

XXVII. Fejezet

Divat

Stílusok, színek, variációk.

Lenyűgöz, átitat, ragyog.

Öltöztet, kényeztet, magam vagyok.

Csipke, selyem, fodor.

Bársony, szatén, fűző.

Minden anyagnak megvan a szépsége.

Bármelyiket is viseld önmagad lehetsz.

Kényelmes, extra, kidolgozott.

Mintás, csíkos, bordázott.

Esztétikus, lezser, alakváltó.

Formál, szépít, kiemel.

Ez az, ami kell.

Ruha, nadrág, póló, top.

Estélyi, menyasszonyi, parti, hétköznapi.

Egyikben, másikban is ugyanolyan szép vagy.

Szépség

Manikűr, pedikűr, szépségszalon.

Elvarázsol.

Magával ragad.

Néhány perc és gyönyörűvé válhatsz.

Csábító pillantás.

Fénylő körmök.

Sima arc.

Bármi, amit te akarsz.

Elegáns.

Csinos.

Alkalmi.

Minden, amit csak adhatnak.

Christin Dor vegyes születésű versei 26. rész

XXVI. Fejezet

A színpadon

Ott állok a színpadon.

Mindenki engem néz.

Meg kellene szólalnom,

de félek nem jön ki hang a torkomon.

Bíznak bennem.

Várnak rám.

És én ezt vártam.

A fények táncolnak.

A ritmus beindul.

S én a mikrofon előtt egy pillanatra lehunyom a szemem.

A szívem dobban,

pedig ez csak a dob.

Az ereim rezegnek,

pedig ez csak a gitár.

S amint elönt az érzés,

énekelni kezdek.

Gyorsulás

A motor felbőg.

A hang betölti a teret.

Előttem az út.

Amint készen állok,

elrajtolok.

Száguldok.

Peregnek a percek.

Süvítek.

Körülöttem minden zavarossá lesz.

Egybeolvad a táj.

Csak az utat látom.

Őrület.

Az adrenalin szárnyal.

A gázpedált a végletekig nyomom.

Kanyarok.

Egyenesek.

S a cél,

amelybe befutva érkezem.

Christin Dor vegyes születésű versei 25. rész

XXV. Fejezet

Választás

Nem tudom ki vagyok.

Nem tudom mit érzek.

Csak azt tudom, hogy mindkettő van nekem.

Mellettem állnak.

Támogatnak.

Védnek.

Zavarbaejtő, ahogy rám néznek.

Mindkettő a maga módján törődik velem.

S még akkor is, ha megbántom őket kitartanak mellettem.

Néha mégis úgy érzem csak én vagyok az, aki szeret.

De ez a szeretet is különböző.

Nem tudok dönteni közöttük.

Ha az egyik nincs a közelemben őt keresem.

Mintha nélkülük már nem én lennék.

Néha pedig megfojtanak a közelségtől,

s közben úgy tesznek,

mintha kislány lennék,

aki egyedül semmire sem képes.

Vajon ki az, aki közelebb áll a szívemhez?

Egyiküket sem akarom elveszíteni, mert magam is elvesznék.

Miért nem tudom egyszerűen bevallani?

Miért nem tudok szembenézni az ismeretlennel?

Miért érzem úgy, hogy az egyiket örökre elveszíthetem?

Christin Dor vegyes születésű versei 24. rész

XXIV. Fejezet

Vívódás

Mikor félve rám pillant, elönt valami furcsa érzés.

Mikor nevemen szólít, a szívem lükteti vérem.

Mikor mással látom, elönt a féltékenység.

Miért szeretem én ennyire?

Egyek vagyunk.

Ezt már rég tudom.

Szívem, lelkem őt kívánja.

Szomorúságát csillapítom.

Könnyeit felszárítom.

Védelmezőn ölelem, mint egy harcos.

S közben kérdem magamtól:

vajon ő szeret engem?

Hálálkodik.

Bocsánatot kér minden apróságért, még akkor is, ha nem ő követte el.

Mindenkivel kedves.

Mindenkihez van egy jó szava.

Tiszta érzésű lény.

De ha közelítek felé,

óva inti magát s egy pillanatra látom a szemeiben dúló kétségbeesést.

Vagy tévednék?

Lehet, hogy a szemében tükröződő kétségbeesés az enyém?

Az lennék?

Hisz vágyom rá minden percben.

A magaménak akarom tudni.

De hisz mégis csak az enyém!

A köteléket nem lehet csak úgy elszakítani!

A kötelék köt minket össze, amely vérrel pecsételhető meg.

Christin Dor vegyes születésű versei 23. rész

XXIII. Fejezet

Kínok között

Tán örülnöm kellene, hogy akit szeretek mást szeret?

Hagynom kellene, hogy az övé legyen?

Önzetlenül átadjam riválisomnak?

De akkor velem mi lesz?

Kié lesz a szívem?

Ha nincs mellettem én már nem is létezem.

Árnyék leszek.

Egy névtelen.

Nem küzdeni szerelméért?

Hát milyen férfi az ilyen?

Hogy nézzek tükörbe, ha elengedem?

Mert én csak is őt szeretem.

Akkor meg miért nem vallom be nyíltan?

Félnék?

Már most nem bírom ezt a kínt.

Miért ő s miért nem én?

Talán én nem szeretem eléggé?

Hisz álmaimban is velem van.

Akkor a valóságban miért vagyok egymagam?

Amikor rám tekint, mintha kérne tőlem valamit.

Amikor szavai hozzám szólnak, mintha belül égetnének.

Amikor ajkát kívánom, mintha bűnös lelkem lenne.

Miért ez a kín, ha a szív szerelmes?

Christin Dor vegyes születésű versei 22. rész

XXII. Fejezet

Kezdet és Vég

Fontos az érintés,

a bizalmas csók.

Fontos a szerelem,

az érzéki románc.

Fontos a megértés,

a tudat,

hogy nincs egyedül.

Fontos a gondoskodás,

az egymásra való odafigyelés.

Minden,

ami a kezdet és a véget képezi.

Új élet

A megfoganástól egészen a születésig annyi minden van,

ami megérinti az embert.

Nincs szebb idő,

amint várakozik az ember.

S amint meghallja a csöppség könnyfakasztó sírását,

magához öleli,

hogy megvédje mindentől.

S minden nap örömmel nézi,

ahogy az új élet egyre csak nő.

Christin Dor vegyes születésű versei 21. rész

XXI. Fejezet

Törvénytelen Szerelem

Törvénytelen fiúként születtél erre a világra.

Szüleid pedig sorsodra hagytak.

Kamaszként leléptél az árvaházból,

hogy magad éld az életed.

Bűnöző lettél.

Loptál.

Csaltál.

Hazudtál.

De sohasem öltél.

Mindig menekültél.

Aztán megláttál egy különleges kincset.

Akár a smaragd ragyogott a napfényben.

Gyönyörűbbet még életedben nem láttál.

Már akkor magadnak akartad.

Így hát elraboltad.

Ő nem értette miért teszed.

Te megmutattad neki.

Egyetlen csókkal megváltoztattad érzéseit.

De a nyomodba eredtek,

hogy visszaszerezzék őt.

Menekültetek ész nélkül.

Golyózápor vette kezdetét s egy találatot ért.

A lány összerogyott miközben arra kért menekülj tovább.

Egy darabig csak nézted,

majd továbbálltál.

Később hírét hallottad a lány halálának.

Nem volt többé kedved az élethez.

A lány megtudta,

hogy elrablója feladta magát.

De még mielőtt bármit is tehetett volna,

a férfi örökre lehunyta szemét.

Ő mindennap kijárt a sírjához egymaga.

Senki sem értette miért teszi.

Tél közepén járt az idő,

amikor újra elment a sírhoz,

de már nem egymaga.

Ott volt ő is vad szerelmük kisfia.

Christin Dor vegyes születésű versei 20. rész

XX. Fejezet

SMS

Csak egy sms jött tőle, amiben röviden közölte nem kér már belőled.

Technikai csoda, hogy egy szakítás ilyen gyorsan lebonyolítható.

Nem akart a szemedbe nézni.

Nem akart magyarázkodni.

Nem akart egyszerűen látni.

Te hívogattad, de nem vette fel a telefont.

Nem írt vissza.

Nem érdekelte, hogy voltál neki.

Annyit tehetsz, hogy elfelejted, mégha nehéz is.

Örök Szerelem

Mikor elhagyott, még nem tudtad miért.

Gyűlölted s megvetetted ezért.

Semmi nem utalt arra, hogy lelép.

Teltek a napok, sem a hívásra, sem az üzeneteidre nem válaszolt.

Hiába kérdezted az ismerőseit, ők sem tudtak róla semmit.

Majd egy lány beállított hozzád egy levéllel.

A levél rejtette mindazt, amit érzett irántad, s azt hogy gyász helyett legyél boldog újra.

"Gondolj a szép időkre, de nyisd ki a szíved, ha a szerelem rád lel."

Ekkor értetted meg miért hagyott el.

Nem akarta, hogy lásd, ahogy szenved.

S ezért még a gyűlöleted is elviselte.

Christin Dor vegyes születésű versei 19. rész

XIX. Fejezet

Kötelék

Némán, mosolygós arccal, kéz a kézben andalgunk egymás mellett.

Szavak nélkül, érzelmekkel tele, telis-tele szerelemmel.

Ismerősök s ismeretlenek között járva egymásra tekintünk s csak mosolygunk a világra.

Szemünk csillog, ahogy egymásra nézünk.

Mindketten ugyanazt akarjuk.

Szerelmet.

Gyöngédséget.

Bizalmat.

Hűséget.

Egyszerre vagyunk szeretők s barátok.

Örömben s bánatban, de mindig egymás mellett, szoros kötelékben élünk.

Mert te az én szerelmem vagy, én pedig a te szerelmed vagyok.

S ez ami összeköt minket még harcolni sem kell, hogy fennmaradjon.

Remény

Minden éjjel rólad álmodom.

S az éjszakába neved suttogom.

Arra várok, hogy az ajtó kitáruljon.

S besétálj rajta, mint egykor.

Éjjelem s nappalom úgy múlik el,

hogy magányosan élek nélküled.

Körülöttem az emlékeid tartják bennem a lelket,

s hiszem,

hogy újra velem leszel.

S hiszem,

hogy újra velem leszel.

Előttem van még a mosolyod.

Elég volt ennyi is,

hogy öröm töltsön el.

Még érzem illatod,

ami körüllengte a teret.

Még érzem kezed melegét,

ami arcomon pihent.

Csókod ízét,

ami bearanyozta minden percem.

Minden éjjel rólad álmodom.

S az éjszakába neved suttogom.

Éjjelem s nappalom úgy múlik el,

hogy magányosan élek nélküled.

Körülöttem az emlékeid tartják bennem a lelket,

s hiszem,

hogy újra velem leszel.

S hiszem,

hogy újra velem leszel.

Christin Dor vegyes születésű versei 18. rész

XVIII. Fejezet

Gyermeki én

Miért hiszel a mesékben?

Ha nem mind válhat valóra.

Miért hiszel az álmokban?

Ha nem mind válhat valóra.

Miért élsz úgy, mint egy gyermek?

Ha már felnőtté váltál.

Miért érzed azt, hogy más vagy?

Ha ez az életed a mában.

Mert az álmok tengerén,

a mesék birodalmán a gyermeki én sosem tűnik el.

A szép emléket idézi,

a való világtól távol él s ha még felnő is az ember a lelke mindig visszatér ide.

Hol az én hazám?

Honvágy.

Csillapíthatatlan vágy.

Hol az én hazám?

A lélek szárnyal.

A test megragad.

Hol az én hazám?

Álmodunk.

S vágyakozunk.

Hol az én hazám?

Felejtünk.

S megéljük.

Hol az én hazám?

Ahová mindig visszatérhetünk.

Ahol megszülettünk.

Ahol felnőttünk.

Ahol éltünk.

Hol az én hazám?

Christin Dor vegyes születésű versei 17. rész

XVII. Fejezet

Hiba

Hibákat vétünk gyermekként,

kamaszként s felnőttként.

Van ami megbocsátható s van ami nem.

Bocsánatot kérhetünk s kaphatunk.

De magunknak is megtudunk bocsátani?

Mégha kis dolgokban is vétkezünk,

bennünk marad a félsz,

hogy akit megbántottunk talán sosem békül meg s mi elkövetjük ugyanezt.

Tanulhatunk a hibáinkból s másképp cselekedhetünk.

De van amikor a múlt ismétli önmagát s lehet akkor már nem kezdhetjük újra.

S mivel emberek vagyunk hibákat is véthetünk - ezzel magyarázkodunk,

amikor tetteinkért felelünk.

Hol van?

Hol van a víg gyerekkor?

Amikor a mosoly levakarhatatlan volt.

Amikor a nevetés csuklásig fajult.

Amikor a könny is kicsordult.

Hol van az a szép idő?

Amikor minden békésnek tűnt.

Amikor nem féltünk semmitől.

Amikor minden nap egy áldás volt.

Hol van az a szabadság?

Amikor azt tehettünk, amit szeretünk.

Amikor nem számított az idő.

Amikor boldogabbak már nem is lehettünk.

Mi történt azzal, aki mindezt magában hordozta?

Christin Dor vegyes születésű versei 16. rész

XVI. Fejezet

Szirmok

Szirmok a szélben kavarognak a fák közt.

Te küldted őket valahonnan távol.

Mindegyik egy üzenet egyetlen szerelmednek.

Bennük írtad le érzéseidet.

Bocsánatkérés vagy szerelmi vallomás,

mind eljut őhozzá.

Nem vársz választ,

mert érzed,

hogy szeret s mindig várja,

hogy üzenj.

Főnök

Elvárod, hogy más teljesítse a parancsaid.

Elvárod, hogy mindenben támogassanak.

De magadtól mit vársz el?

Az emberek tartanak tőled még akkor is,

ha csak a neved hallják.

Te vagy a főnök ez igaz,

de az embereid nem kutyák.

A tisztelet nekik is jár.

Hamis barát

Vonzod a veszélyt.

Társaid segítenek.

Kibújsz a felelősség alól.

Megjátszod magad s közben hátrahagyod azokat,

akik számítanak.

Nem tudod mit jelent barátnak lenni.

Mert barátok a bajban is együtt vannak.

Csak te vagy távol,

hogy megmentsd magad.

Christin Dor vegyes születésű versei 15. rész

XV. Fejezet

Szerencsés Szerelem

Szemed ragyogva táncol a napfényben.

Mosolyogva nézem.

Mi az mi boldoggá tett?

Csak téged nézlek,

ahogy beszélsz,

ahogy összeráncolod homlokod,

ahogy a kezem megfogod.

Ilyenkor eltűnődöm azon,

hogy lehetek ilyen szerencsés?

Beléptél az életembe,

szerelmes lettem s ezek a pillanatok mindig az égig emelnek.

A szívedbe költöztem s te az enyémbe.

Sose legyen vége.

Én csak ezt kérem.

Szerelmünk lángja

A hangod felébresztett az álmomból,

hogy a közös álmunkba térjek vissza.

Lágyan megsimogatom arcod,

mert tudom mindig itt vagy.

A te hangod ébreszt s altat el,

karodba veszel s védsz engem.

A jelen pillanatainak élünk.

Minden percet kiélvezünk.

A szerelmünk olyan,

mint egy hosszan tartó forró nyár.

Még az enyhe szél is elkerül.

Maradj mindig velem,

hogy minden nap halljam a hangodat.

Maradj mindig velem,

s szerelmünk tüzét tápláljuk szüntelen.

Christin Dor vegyes születésű versei 14. rész

XIV. Fejezet

Félelem

Fojtogató bűnökkel élsz együtt.

Nem tudod, hogy elmondhatod-e valakinek is.

Félsz, hogy eltávolodnak tőled.

Pedig te nem akarsz egymagad lenni.

Tűz

Tűz égeti bensőd.

Ez nem kín, hanem sokkal másabb.

Olyan, ami felemészt.

Nem tudsz betelni vele.

Kívánod, hogy égessen.

Perzseli a szívedet.

Akarod, hogy szeressenek.

Átadod magad az érzésnek s a lángok örökre elnyelnek.

Játékszenvedés

Sírva epekedsz utána,

mikor ő végleg lemondott rólad.

Könyörögsz,

hogy térjen vissza hozzád,

de ő meg se hallja.

Sosem szeretett.

Nem becsült meg téged.

Csak egy játék voltál számára,

amit te nem akarsz elfogadni.

Mert inkább leszel játék,

mint egy magányos lény.

Christin Dor vegyes születésű versei 13. rész

XIII. Fejezet

Új Szerelem I.

Megérintetted a szívem.

Megérintetted a lelkem.

Régen éreztem már ilyet.

Azt hittem, hogy már nincs többé.

Nem akartam hinni neked.

Féltem, hogy csak játszanál velem.

Esélyt kértél, hogy megmutathasd te más vagy.

Megadtam neked, de mindvégig féltem.

Féltem, hogy csak álom leszel.

Féltem, hogy egy nap már nem velem leszel.

De megmutattad, hogy több vagy, mint mások.

Hogy tudsz szeretni s e szerelmet megtartani.

Nem bántottál meg egyszer sem.

S végül én is szerethettelek.

Új Szerelem II.

Egy nem várt szerelem köszöntött be hozzád.

Meglepett, hisz már lemondtál róla.

Lassan befogadtad, érezted.

Minden percét élvezted.

A szerelem pedig nem ment el.

Csak egyre erősebb.

Sokkal jobban, mint azt képzelted.

S a mai napig úgy érzed,

ennél nagyobb ajándék már nem lehet a tied.

Apróság

Minden nap új dolgok várnak rád.

Valami más, ami megújít, ami ösztönöz téged.

Mindent csak apránként szerzel meg.

Nem akarsz túl sokat,

de túl keveset sem.

Örülsz a legapróbb ajándéknak is.

Christin Dor vegyes születésű versei 12. rész

XII. Fejezet

Komolytalan vers

Olyan édes, mint a méz.

Olyan ici-pici.

Olyan kis mamlasz.

Olyan kis ártatlan.

Olyan kis csini-vini falat.

Édes kis semmiség.

Nyulam-bulam.

Falatka.

Cukorédes vattapamacs.

Nyuszika-puszika.

Picike verse

Hát nem édes kis zabálnivaló aranyfalat?

Nézdd a szemeit!

Olyan nagyok s kerekek.

Kis édes.

Pisze orrocskája.

Egyem azt a csöpp kis zúzádat.

A mama ici-pici tündérbabája.

Fifike verse

Te drága!

Te, akinek a szeme se áll jól,

mégis olyan édes.

Kis cukormázam.

Nyalom-falom a csöpp kis szádat.

Itt a mami!

Hol a mami?

Gyere ide hozzám te drága aranyhörcsögöm!

Én kis zabpelyhem.

Csókollak-mókollak.

Nyamm-nyamm!

Te drága!

Átnevezés

A Gyerekmesék helyett Christin Dor Verses Blogja címet viseli a blog, hogy így ne legyen tévesztő. Eredetileg tényleg gyerekmesékkel szerettem volna foglalkozni, ami talán később ki is alakulhat, de mivel több a vers benne, mint a mesék ezért is döntöttem így!!! Remélem senkit nem fogok ezzel megzavarni és így valamelyest könnyebb eligazodni rajta. Persze maga a blog linkje nem változott!!!

Christin Dor vegyes születésű versei 11. rész

XI. Fejezet

Romantika

 

Egy finom vacsora mellett,

hűsítő édes bort kortyolva,

egymás szemeibe mélyedve,

a másiknak őszinte szerelmet vallva.

S egy gyűrű,

mely új alapokat tesz le életetekben.

Egy válasz,

ami eldöntheti két út között mi a helyes.

Tükör

Mintha tükröt tartanál elém,

látom magamat benne.

Látom azt mivé lettem,

s mivé lehettem volna.

A tükör egyszerre mutatja be a múltat,

a jelent s a jövőt.

Ha apró darabokra is törném még mindig előttem volna.

Mert amíg van esélyem dönteni,

addig sosem hagy magamra.

Mi a szerelem?

Mit értesz szerelem alatt?

Mi az, ami számodra szerelem?

Ki az, aki e szerelmet elhozhatja?

Létezik ilyen?

Van valami, ami bennünk él csak nem mindig mutatkozik meg.

Van valaki, aki feltárhatja a bennünk lakozó szerelmet.