Válogatott Verseim 18. rész

Oly sok idő eltelt azóta,

hogy utoljára láttátok egymást.

Mégis mikor újra megpillantottátok egymást,

a szerelem mi végig kísérte eddigi életeteket,

soha nem hűlt ki.

Válogatott Verseim 17. rész

Mérhetetlen boldogság önti el szíved,

mikor újra találkozhatsz vele.

Szorosan hozzábújsz s csókjaiddal borítod.

Egy pillanatig sem gondolod azt,

hogy bármikor elveszítheted.

Nincs mitől tartani,

ha szívetek egymás iránt szerelemmel telt.

Minden érintésével felébreszti benned a vágyat.

Csókjaival elvarázsol.

S még akkor is őt látod,

ha behunyod szemed.

Nincs mitől tartani,

ha szívetek egymás iránt szerelemmel telt.

Nincs mitől félnetek.

2011. december 11.

vasárnap

Válogatott Verseim 16. rész

Betegségként fogom fel közös kapcsolatunk.

Sosem voltam neked elég jó.

Mindig másra vágytál,

meg is kaptad.

Amikor mégis egymagadra maradtál,

már másképp gondoltad.

Késő,

és ez így jó.

Válogatott Verseim 15. rész

Minden értéked elveszett,

amikor elárultál.

Minden érzés irántad megszűnt létezni.

Még egyszer nem dőlnék be a hívogató szavaknak,

az édes kis hazugságaidnak.

Még egyszer nem követném el ugyanazt a hibát.

Válogatott Verseim 14. rész

Voltak napjaim, melyeket nehezen viseltem nélküled.

Rossz volt magányban élnem.

Gondolataim mindig körülötted forogtak.

Ha nehezen is, de túlléptem az elváláson.

Új kihívások után nézek.

Élem az életem.

Várom az új szerelmet.

A régi sebek már begyógyultak.

Ha újak keletkeznek már tudom miként gyógyítsam be azokat.

Válogatott Verseim 13. rész

Édes álmok jönnek-mennek.

Feledésbe merülnek.

Te is köztük vagy azzal a kivétellel,

hogy könnyen jöttél, nehezen engedtelek.

De ez is elmúlt,

mégha nehéz is volt túltenni magam rajtad.

Újra kezdeni pedig értelmetlen volna.

Hisz már nélküled az életem jobbára egy új mederben van.

Válogatott Verseim 12. rész

Folyton arra emlékeztetsz,

hogy kivel nem szabad kezdeni.

Kiben nem szabad bízni.

Kinek ne adjam felelőtlenül a szívem.

S ezt köszönöm neked!

Ez az egyetlen dolog,

ami megmaradt belőled.

Válogatott Verseim 11. rész

Boldogtalanságom elsöpörted.

Boldogságot nyújtottál nekem.

Reményt adtál a szerelemben.

Biztonságot a szívedben.

Oltalmazó karjaidban nyugodalmat.

Csókjaidban régi, ám új vágyat.

Minden pillanatot neked köszönhetek.

Válogatott Verseim 10. rész

Egykor a kezem fogtad.

Egykor simogató szemed tekintett le rám.

Egykor szívedre tettem kezem s éreztem a belőle áradó erőt.

Egykor minden olyan szép volt.

Most pedig a múlt árnyékolja be létem.

Mert már nem vagy velem.

Szívem még most is szeret.

Lelkem sajog érted.

Hiányzik mindaz,

ami mi voltunk.

Hiányoznak azok a pillanatok,

amiket együtt éltünk át.

Számtalan nappal s éj.

Megannyi közös beszélgetések.

Megvalósítandó álmok.

Egykor mindketten egyek voltunk.

Most egymagam vagyok.

De itt hagytál valakit,

aki egy rész belőled,

aki életünk reményteljes boldogsága.

Aki a mienk s akit senki sem vehet el.

Aki rád emlékeztet valahányszor rátekintek.

Aki nem hagy el magányomban.

Akiért mindent megteszek.

Akiben közös emlékeink élnek.

Válogatott Verseim 9. rész

Bátortalan lépés lenne tőlem,

ha megszólítanálak?

Kínzó érzés lenne magamban tartanom,

amit érzek.

Félek,

hogy a szív szava nem ér el hozzád.

Nem tudom mi él benned,

mire vágysz.

Butaság,

tudom.

De a szerelemtől nincs félelmetesebb dolog.

Szembenézni azzal,

akit szívből szeretünk.

Szembenézni s legyűrni a félelmet.

Engedni,

hogy szabadon szálljon.

Engedni,

hogy a szív végre feltárja titkát.

Neked.

Válogatott Verseim 8. rész

Karnyújtásnyira lévő szerelem elérhetetlen számomra.

A köztünk lévő fal magasan tornyosul,

szétrombolhatatlan.

Csak reménykedem,

hogy szíved meglátja az enyémet s kinyitja kapuját.

Válogatott Verseim 7. rész

Egyetlen mosolyod felderíti napom.

Egyetlen pillantásod mosolyra fakaszt.

Egyetlen dolog mi örömöm lenne,

ha egyszer nevem kimondva szerelmet vallanál nekem.

Válogatott Verseim 6. rész

Találkozni veled minden nap,

felüdülés a számomra.

Belenézni gyönyörű szemeidbe,

csodálatos dolog.

Hallani a hangod,

felemelő érzés.

Ha véletlen hozzám érsz,

szívem pillangóként verdes.

Magamba szívni illatod,

maga a rejtély.

Titkos vágy,

ami ha eluralkodik rajtam,

kibírhatatlan.

De még így is van számomra remény.

Válogatott Verseim 5. rész

Mit óhajt neked a sors legyen jó vagy rossz,

állj ki ellene,

ha kell,

mutasd meg erőd ellene.

Ne hagyd,

hogy befolyásoljon,

hogy elnyeljen,

hogy magával rántson.

Az élet,

amit élsz azt csak te irányíthatod.

Ha segítő kézre van szükséged,

ne habozz,

fogadd el.

Ha másra vágysz,

mint ami már megvan,

ne habozz,

válts irányt.

Élj úgy,

ahogy neked tetszik,

de soha ne térj le az útról,

mert hamar elveszel.

Válogatott Verseim 4. rész

Érzed, amit érzek.

Érzed, ha nem vagyok veled.

Megérintesz, ha nem érintelek.

Megérintesz, amikor tudod szükségem van rád.

Életem egy része hozzád köthető.

Életem egy része míg élek a tiéd lesz.

Soha nem eresztelek, ha kéred is.

Soha nem eresztelek, féltőn őrizlek.

Nem engedem, hogy magányba temetkezz.

Nem engedem, hogy egy pillanatra is szomorúság nyomja lelked.

Míg élek veled leszek bánatban-örömben.

Míg élek veled leszek, nem hagylak elveszni sem.

Válogatott Verseim 3. rész

Ahogy az évszakok váltakozva teszik még szebbé az életünk,

úgy te is az enyémet.

Ahogy egyre telik az idő,

a szerelmem irántad egyre erősödik.

Ha vannak is félreértések,

mindig van kiút.

Ha nem is mindig lehetünk együtt,

szívemben hordozlak,

mint egy különleges ékszert.

Szemed fénye az én fényem is.

Ajkad forrósága az enyém is.

Lélegzetünk eggyé válik.

Mégha nem is az idők végezetéig.

Válogatott Verseim 2. rész

Egyedül az utcákon járom magányos utam.

Elhagyott a szerelem vad,

szenvedélyes lángja.

Elhagyott az,

akinek a szívemet is odaadtam.

Hihetetlen számomra is,

de nem érzek semmi rosszat.

Egyik nap követi a másikat.

Az emlékeid lassan elhomályosulnak.

Nincs kivel megosztanom életem.

Te voltál az egyetlen,

aki megértett engem.

Mégsem haragszom rád.

Mosolyogva lépek egyik életből a másikba.

Egyszer a sors úgyis keresztezi útjaink.

Válogatott Verseim 1. rész

Hópelyhek tánca közt,

a telehold fényében téged nézlek.

Hulló könnyeim a hópelyhekkel együtt hullnak a földre.

Szomorúság önti el lelkem,

amikor melletted meglátom azt,

akiért egykor elhagytál.

Nem vagyok képes a szemedbe nézni.

Félek meglátnám önmagam bánatba fojtott lelkét.

Miközben karjaidba omolnék.

Erősen tartom magam,

de félek csak összetörök a súly alatt.

Elmész mellettem,

mintha nem is látnál.

Pedig érzem,

hogy figyelsz azokkal az elbűvölő szemeiddel.

Már túl késő bármit is mondani vagy tenni.

Már sosem lehetünk úgy együtt,

ahogy egykor voltunk.

Mind csak az én elmém keserű tudata.



2011. december 10., szombat