2011. december 31., szombat
2011. december 17., szombat
Melody poems 35. rész
Féltve őrzöm titkodat, mely a szívedben lapul.
Féltve őrzöm azt a kincset, mit te adtál nekem.
Ezernyi pillanat, ami köztünk volt.
Ezernyi pillanat, ami még megtörténhet.
Nézz a szemembe s meglátod.
Minden, amit együtt elértünk egy csodás jövő kezdete.
Mi, akik mindent feláldozva egy más életet választottunk.
Két szív, mely a szerelemmel lett teljesebb.
Mit szétrombolni még a vihar sem tud.
Egy erős, láthatatlan kötelék, mely bennünk él.
Csak bennünk él.
Melody poems 34. rész
Mi mindent túléltünk, küzdöttünk együtt.
Nem voltak határok s a horizont sem látszódott.
Végtelenbe nyúló esték, fel-felröppenő vallomások.
A legszebb pillanatok egy örökké valóságban.
Emlékeinkben őrizzük ezeket.
Könnyek közt emlékszünk rájuk.
Nincs mit elrejteni.
Csak tovább adni.
S utunk még most sem ért véget.
Mindig történik valami, ami szebbé varázsolja napjaink.
S mindezt úgy, hogy soha el nem válunk.
2011. december 15., csütörtök
Melody poems 33. rész
Érzem hűvös érintésed bőrömön,
édesen forró ajkad ajkamon.
Szemeidben elveszem.
Tiéd a szívem s lelkem.
A vágy, mely érted ég örökké égjen.
A szerelem, mely érted érzek soha ne múljon el.
Ölelésben forrva,
szerelmes szavakat suttogva,
mindinkább téged akarlak.
Senki nem forgatta fel így az életem.
Senki nem keltett bennem felejthetetlen szerelmet.
Minden percben téged várlak.
Hogy magamhoz ölelve sose engedjelek szabadjára.
Napjaim csak rólad szólnak.
Éjszakánként te uralod álmaim.
Hívnod sem kell,
mert ott vagyok veled.
Örökké csak veled.
Melody poems 32. rész
Sötétségbe temetkeztél, hogy megvédd magad a világgal szemben.
Hogy felejtésbe burkolózva elfelejtsd kit szíved egykor rabul ejtett.
Nem történt más, minthogy elhagytak ezzel is összetörve szíved.
Küzdelem helyett mégis elhagytad magad s önsajnálatba taszítottad lelked.
Kiutat egy másik szerelem adhatna neked, de még ennyire sem vagy képes.
Pedig tárt karokkal vár téged az, aki eddig is reménykedett érted.
Melody poems 31. rész
Eltemetett bűnöd fogságában kutatsz a megváltás után.
Súlyos lelked nyomja szíved, mely azóta sem szabadul.
Elvesztetted hited mindenben mi egykor összetartott.
A fényt keresed a feneketlen sötétségben, mely eltakarja előled léted.
Csak egy segítőkész s a te akaratod szükséges ehhez.
A döntés benned van csak választanod kell.
Higgy benne s magadban.
Higgy a fényben, abban, hogy a sötétség eltűnik.
Higgy abban, hogy életed jobbá válik.
2011. december 11., vasárnap
2011. december 10., szombat
Melody poems 30. rész
Titkos üzenet a fényben,
csak rád vár.
Melyet csak te tudsz hol érheted el.
Melyet csak te olvashatsz el.
Neked szól.
Egy tiszta szív írta.
Szerelmét vallotta meg rólad.
Csak neked, aki eddig mit sem sejtett róla.
Titkos üzenetében szerelmedet kéri.
Ha elfogadod szívét cserébe neked ajándékozza.
Melody poems 29. rész
Szíved ne engedjen el ölelő karjaidból.
Ne küldj el, ha szeretsz s rám gondolsz.
Ne tépd el azt a köteléket, mely hozzád fűz.
Ne tűnj el a világ elől.
Mert szívem csak téged imád s rajong érted.
Sosem kértem ennél többet.
Szíved az én szívem.
Szívem a te szíved.
Egyek vagyunk.
A sors rendelte így.
E szerelmet elválasztani lehetetlen lenne.
Melody poems 28. rész
Sejtelmes üzenetedben csak annyit írtál le:
Élj tovább kedvesem, én már nem leszek melletted.
Nem értettem soraid,
hisz minden rendben volt,
semmi sem riasztott el minket egymástól.
Kétségbeesetten kerestelek,
nem találtalak sehol.
Szívem fájdalmát,
ha éreznéd,
most velem lennél.
Lelkem egyre csak nehezül,
s testem sem bírja már.
Elfáradtam.
Téged várlak azóta is,
de nem jössz.
Miért hagytál el?
Miért kínzol jelenléted nélkül?
Szerelmünk erősebb annál,
mintsem feladd.
Ha harcoltál volna,
most itt lennél,
velem lennél,
őszintén szeretnél.
De nem vagy itt.
S ez fájdalommal tölt el nap, mint nap.
Ahogy telik az idő,
úgy én is egyre csak fogyok.
Hogy mi lesz velem nem tudom.
De ha a halál elér,
már nem lehet bajom.
Melody poems 27. rész
Míg létem nem feleded,
addig élek lelkedben.
Míg létem igaz valóját be nem szennyezed,
addig élek szívedben.
Míg érzem,
hogy még vagy nekem,
addig nem távozom el.
Míg érzem,
hogy vársz rám,
addig végig melletted leszek.
Ha már nem kellenék,
megérzem,
se nem jövök többé,
de magammal viszem emlékeim is,
hogy lelked megnyugodjon.
Ha már nem kellenék,
távozom,
s odaát várlak téged én.
Melody poems 26. rész
Álmodj egy szebb életről,
melyet te alkotsz,
vágyaidhoz mérven.
Álmodj egy jobb világot,
melyet te alkotsz,
amelyben szabadon szárnyalsz.
Álmodj mindig,
mert álmokból sosem elég,
s mindig lesz valami új,
ami megváltoztathat.
Álmodj...
Békésen...
Álmodj...
Mintha csak lebegnél.
Álmodj,
mert az élet egy álom.
2011. december 9., péntek
Melody poems 25. rész
Gyönyörű álomban,
rózsaszín felhők közt,
virágszirmokkal borított utakon,
rád vártam én hercegem.
Te ott álltál fehér hercegi ruhában,
fehér ló mellett,
egy szál fehér rózsával kezedben,
s engem vártál én hercegem.
Álom vagy sem,
én a tied,
te az enyém,
mi örök nem választható el sohasem.
Melody poems 24. rész
Csodálatos pillantásodba belefedkezni,
múltam eltűnni látszik s egy szebb jövő ígérete szövődik.
Egyetlen pillanat, mely betöltötte egész létem s értelmet nyert.
Egyetlen pillanat, mely megismerkedésünkkel kezdődött s soha többé nem ért véget.
Egyetlen pillanat, mely örökké belevéste magát szívünkbe.
S ha még nem is leszek veled, hidd el ott vagyok akkor is melletted.
Mert fogom két kezed s vezetlek téged.
Sorsod az én végzetem.
S a végzetem az én sorsom kezdete.
Egyszer, még egyszer találkozni fogunk.
Melody poems 23. rész
Látlak-e még ebben az életben?
Látlak-e még egyszerű szépségedben?
Látlak-e még hosszú-hosszú évek múltán?
Látlak-e még utoljára, amikor mennem kell?
Látlak-e téged?
Láthatsz akkor, amikor akarsz.
Láthatsz, amikor álmaidba belépek.
Láthatsz, amikor lehunyod szemed egy nyári éjjelen.
Láthatsz, ha én is láthatlak téged.
Látlak-e téged?
Melody poems 22. rész
Sírj, ha sírnod kell!
Sírd ki lelked bánatát.
Ne leplezd könnyeid.
Hagyd a maguk útjára tévedni.
Ha már nem bírod, engedd el!
Nincs miért magadban tartanod.
Sírj, ha bánat ér.
Sírj, ha öröm ér.
Sírj, ha csak egyszerűen sírni szeretnél.
Melody poems 21. rész
Ismeretlen érzés.
Új utak.
Hová tart?
Mit tartogat?
Láthatatlan.
De mégis érezhető.
Tapinthatatlan.
De mégis érzékelhető.
Valami új.
Valami más.
Valami, ami új életet ád.
Nincs neve.
Nincs vége.
Csak egyetlen út, mely valamerre tart.
Mely vonz s magával ragad.
Melody poems 20. rész
Egy régi barátság.
Egy régi szerelem.
Mi az egyikből fakadt.
A másikból megmaradt.
Mi egy ideig zavaró volt.
Ami aztán lassan kibontakozott.
Voltak sértődöttségek.
Féltékenységek.
De mindig visszatért, hisz két szív egymás nélkül nem lehet.
Melody poems 19. rész
Szemembe néztél s én tudtam mit érzel.
Lelkünk azon a napon örökre összefonódott.
S soha senki nem választhatott el minket egymástól.
Annyi, de annyi emlék köt hozzád.
Szívemben őrzöm minden mozzanatod.
Mintha sosem múlt volna el.
Mintha csak tegnap lett volna.
Te s én találkoztunk azon a napon s valami megváltozott bennünk.
Te én voltam.
Én te voltál.
Mi együtt pedig a legártatlanabb szerelem, mi örökre összeköt minket.
2011. december 6., kedd
Melody poems 18. rész
Mikor a közelemben vagy egyetlen dolgot érzek: szerelmet.
Mikor mellettem vagy egyetlen dolgot érzek: boldogságot.
Mikor azt mondod szeretsz egyetlen dolgot érzek: örömet.
Mikor megcsókolsz egyetlen dolgot érzek: vágyat.
Mikor magamra hagysz egyetlen dolgot érzek: magányt.
Mikor rád gondolok egyetlen dolgot érzek: téged.
S valahányszor együtt vagyunk mindig azt kérem, hogy örökre így maradjon, soha ne múljon el, mert túl sokat számítasz nekem, ahhoz, hogy elveszítselek és ha ez nem lenne elég mindig s mindig csak téged szeretnélek, még akkor is, ha távol vagy tőlem, még akkor is, ha mindez csak egy álomvilág lenne.
Melody poems 17. rész
Szívem hontalan nélküled, kit szívembe zártam örökre.
Lelkem száraz, hiába keresi társát a világban.
A sors rossz tréfája csupán, hogy nem talállak.
Egyetlen életem arra áldozom, hogy megtaláljalak s magamhoz szorítsalak.
Szívem hontalan nélküled, hisz elvesztette azt, kit a legjobban szeretett.
Lelkem száraz, mert már nem él mellette az, kit társává fogadott.
A sors rossz tréfája csupán, hogy már nem lehetünk együtt.
Egyetlen életem arra áldozom, hogy örökre veled lehessek a túlvilágon.
Melody poems 16. rész
Gyönyörű szép este, csillagos égi éjjel.
Hold fénye árad, s szemedben íriszként ragyog.
Érzem ölelésed gyengédségét.
Erős karjaid védelmét.
Még érzem, ahogy megérintesz s szerelmesen megdobban szívem.
Még érzem, hogy vagy nekem és csak múló emlék, hogy nem vagy már velem.
Ölelj továbbra is, ahogy azelőtt mindig.
A Hold fényében, a csillagos ég alatt.
Ölelj továbbra is, hogy érezzem velem vagy.
Melody poems 15. rész
Csengők hangja szállnak a szélben,
Mikulás jő az éji égen.
Száll a szélben,
suhan az árnyéka.
Tele a puttonya,
tele van ajándékkal.
Te is kapsz tőle,
mégha rossz is voltál.
Mert minden gyermek egy ajándék,
s egy ajándéknak ajándék jár.
Csak köszönd meg neki,
s ő jövőre is eljön hozzád.
2011. december 3., szombat
Pennát a kézbe díj!!!
Nagyon szépen köszönöm, hogy a történetemet beválasztottátok az első négybe!!! Nagyon örülök ennek és remélem hamarosan ismét írhatok nektek!!! Mindenki, aki csak teheti olvassa el a blogban lévő történeteket, mert nagyon gyönyörűek!!!
Üdv Christin Dor
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)