俳句 - Haiku 6. rész

Szivárványként ragyogod be létem,

                            pompás világ tárul elébem,

                                          hercegnőként érezve magam.

***

Küzdelmek sorozata,

                  akadályok sokasága,

                                     legyőzni mind s célba érni.

***

Haragod szívedben elmúlasztom,

                                         megmutatva, hogy a szerelem csodás dolog.

***

Virágos mezőn lépkedem,

                   pillangók szaporán verdesnek,

                                virágról virágra tovaszállnak.

***

Rózsák nyíló szirmain harmatcseppek gyöngyöznek,

                                                     apró tüskék védelmezik szépségük.

***

Elfelejtett emlék rólad lassan visszanyeri régi formáját,

                                                                 meglátva mit hagytam hátra.

***

Gyengéd öleléseddel boldoggá teszed bármelyik asszonyt,

                                de szíved titokban csak egyetlen egyre vágyódik.

***

A forró, kérges talajú sivatagban,

                               apró, zöld színben pompázó növény burjánzik,

                                            amelyet még a Nap tüzes melege sem pusztít el.

2012. április 5.

csütörtök

Christin Dor

俳句 - Haiku 5. rész

Villámok cikáznak az égen,

                      fényjátékot képezve,

                                   megvilágítják a világot.

***

A fű illata betelíti a levegőt,

                       üde hajtások nyílnak,

                                                virágok nyílnak a tavaszt hirdetve.

***

Halvány vonás a papíron,

                jelentés nélkül létezik,

                                    csak az tudja igazán mit jelent,

                                                              aki megteremtette.

***

Hajnali zápor suhogó hangja hallatszik messzire,

                      függönyként lebeg az ég és föld között.

***

Szivárványként tündököl a madárka,

                            nincs párja e világban.

***

Tovatűnő pillanat mi elsuhanni látszik,

         hatalmas szárnyaikkal az eget szelik.

                                 Nemsokára hazatérnek.

俳句 - Haiku 4. rész

Gondolatok feszítik agyam,

                  nehezékként telepszik rá lelkemre,

                                             miatta sajog a szívem is.

***

Minden nap rád gondolok,

                     szívem utánad kiált,

                             még találkozom veled.

***

Sötétségben lépkedem,

               óvatos léptekkel,

                                félelemmel a lelkemben.

***

Oly tiszta s friss, mint a levegő.

            Oly ártatlan, mint a hegyi patak.

                                  Oly távol, mint az óceán.

***

Lépteid hangtalanul követnek,

                 amint megfordulok eltűnsz előlem,

                                            mégis érzem közelséged.

***

Kavargó érzések sodrában,

                            nem látod ki az,

                                    aki igazán szeret.

***

Egymás mellett megöregedni,

                        miközben a lelkünk továbbra is fiatal,

                                                         s az érzéseink is tiszták.

***

Veled lenni felér a világ összes kincsével.

              Nincs rá szó mennyire szeretlek téged.

                                            Boldog vagyok, hogy veled oszthatom meg életem.

***

Megérintelek, mint kósza szellő az őszi falevelet.

                      Csókollak, mint méhecske a virágszirmot.

                                                   Átölellek, mint csillagok az eget.

                                                                         Bearanyozom életed, mint Nap a világot.

俳句 - Haiku 3. rész

Fiatal vagy még a halálhoz,

          életed még nem érhet véget,

                           magad segíthetsz rajta.

***

Minden pillanat érték az életedben,

                sose halaszd el, amíg nem késő,

                                                   még megteheted.

***

Volt idő, hogy reménytelennek látszott minden,

                                           de mindig van egy kis kapu,

                                                amely új utat nyit meg neked.

***

Sose feledd a múltat,

                de sose élj benne,

                               emlékezz rá a jelenben.

***

Nem hagyom magam elveszni,

                                            erős vagyok,

                                                         meg tudom tenni.

***

Nem hagyom magam az árral sodorni,

                                                       jöhet bármi,

                                                                     legyőzöm.

***

Nincs veszve semmi,

                megoldás mindig létezik.

***

Az élet nem mindig kegyetlen,

                           vannak szép tájképei.

***

Megmérgezted lelkem,

                 lélektelenné váltam,

                           s szívem is megkopott.

俳句 - Haiku 2. rész

Mézédes zümmögés,

                  tavaszi áradat,

                                   virágporok hullanak.

***

Égkék szempár ragyog rád,

                   szerelmes üzenettel szolgál,

                                        engedj a csábításnak.

***

Fürge ujjak fonnak gyorsan,

                  a munka egyre csak halad,

                                           lassan minden darab a helyére kerül.

***

Sietős léptek,

                  pergő percek,

                                              a világ rohan veled együtt.

***

Halott táj,

              zord világ,

                                                     szürke égbolt ködbe burkol.

***

Szerelmed tüze ég a szívedben,

                                       boldog vagy,

                                                                                          mert megtaláltad szerelmed e világban.

***

Nehéz szívvel köszönök el,

                búcsúm talán végleges,

                              de emlékedben sokáig élek.

***

Olyan vagy nekem,

             mint medernek a víz,

                              teljesen betöltöd szívem.

***

Csendesen meghúzódsz s figyelsz,

                                árnyékként mozogsz,

                                            senki sem vesz észre.

俳句 - Haiku 1. rész

俳句

Haiku

Bronzként ragyogó Nap,

              lelkem bearanyozza,

                                 felmelegít hideg napokon.

***

Szellő suhan,

              lágyan betakar,

                                   csókkal köszönt a reggel.

***

Csillagfelhő borítja az eget,

                            ösvényt vágva a végtelenben,

                                                 ami összeköti világunk.

***

Virágillat röpke szárnyon,

                 száll, lebben a szélben,

                                       finomságot árasztva magából.

***

Hivogató madárdallam,

                  csábítja a tavaszt,

                                                         virágzásnak indul a cseresznyefa.

***

Átölel a szél,

                    megcirógatja arcod,

                                        szerelmet vall s elsuhan.

2012. április 1.

vasárnap

Christin Dor

Új versekkel jelentkezem. Megpróbáltam a japán haiku versformát. Nem tudom hogyan sikerült. Remélem valakinek elnyeri a tetszését. Ezért, ha mégis akad benne hiba lássuk be, hogy nem minden lehet először tökéletes, de természetesen semmi nem akadályoz meg benne, hogy a későbbiek folyamán ezt fejlesszem. Szóval csak ennyit akartam!!! Mindenkinek jó olvasást és légyszi, aki tud az írjon kommentet, mert szeretném tudni mennyire tetszenek a verseim avagy nem.:)

Christin Dor

xoxo

Ujfalvy Krisztina

A hold

Szebb idők, szebb estvék még szebb királynéja,
Nemesebb érzésű lelkek barátnéja,
Szép hold! andalgásom, enyelegvén veled,
Engedd el, ha bennem most irigyed leled.
Annál inkább, mivel találhatsz még sokra,
Szemeid magoknak kivánó társokra:
Kik ha határtalan látásodat birnák,
Távollétők terhét könnyebben hordoznák.

Igen nagy csillagzat! te, felettünk úszva
Tekinteteinket magad után húzva,
Nézed: világodat ki miként használja,
Ki a vanért búsul, ki hogy nincs sajnálja.
Ki többekkel vigad; ki lehajtott fővel
Perel a multakkal, harcol jövendővel;
Ki sokat veszítve azt hiszi ismétlen,
Hogy más minden boldog, csak ő szerencsétlen.

Ki a sétálókat csak szegletből nézi,
Mások víg lármája kedvét nem igézi:
Gondolja, nevessen, fecsegjen csak a száj,
Attól nem felejti egyik is, hogy – hol fáj.
Kicsendesült háza ablakára dőlve
Bánja, sok jó célja mert hever elölve;
Más pedig kénytelen magát megtagadni,
S bár szíve nincsen honn, másokkal mulatni.

Kit egy megszólamlott muzsika elnémít;
Kit a legszelidebb ének is elrémít;
Mert futja mind aztat, valami érzésit
Bájolja: kerüli tört szíve vérzésit.
Ki maga ragadja elő muzsikáját,
S azon veri, fujja ki szíve fájdalmát.
Ki könyes szemeit egy zöld sírra vetve
Zokogja, mindene hogy ott van temetve.

Ki a társaságnak erővel s fösvényen
Áldozott: magáé most egy kert ösvényen;
Ki felvasalt fővel, merevített nyakkal
Birkózik a már megszokott erőszakkal;
Ki ismét holnapra élesíti nyelvét
Hogy nálánál jobbnak rágja jó hírnevét;
Ki azt fontolgatván, hogy mi a boldogság:
Megállítja, hogy az egészség s szabadság.

Kit éltet, kit pedig gyötör a szerelem;
Ki esküszik: élni, hogy csupa gyötrelem;
Ki, de vajjon hány van? hogy gyönyörködését
Mutatja be neked, s megelégedését:
De titokban sohajt, s kiért nem mondhatja;
Fájdalmát egyedül önmagának tartja.
Érzi, hogy változni egy szerencsés játék,
És állhatatos szív mily kínos ajándék.

Ki pedig egy komor s hült keblű párjával,
Ezüst képed elől fordított orcával,
Szobájának olyan ülését keresi,
Honnan haladásod bús szívvel nézheti:
Ekként kerüli ki szemed, mindazáltal
Látsz te előfüggőn s az üvegen által;
S így is oda hozod, hogy vándor képzete,
Mindent előhordva, kerengjen mellette.

De ki számlálhatná azokat mind elé,
Akiket s amiket láthatsz mindenfelé?
Hogy hányképpen óhajt kiki boldogságot:
A szabad rabságot, a rab szabadságot.
Újabb kivánságink a régit elnyelik…
Jó éjszakát szép hold! az éj majd eltelik.
S bár társaságodtól nem örömest válom:
Szükség, hogy újítson engem is az álom.

Válogatott Verseim 34. rész

Gondolsz néha rám?

Gondolsz a közös emlékekre?

Vagy velem együtt az emlékek is eltűntek?

Bárcsak válaszolnál.

Bárcsak mondanál valamit.

A szavak néha bátorítóak lehetnek.

A kimondatlanság csak keseríti lelkem.

Válogatott Verseim 33. rész

Minden, ami éltetett eltűnt.

Minden, ami számított elhagyott.

Minden, ami fontos volt nincs többé.

Minden elveszett.

Üressé vált létem.

Nem is létezem.

Válogatott Verseim 32. rész

Csendbe burkolózik az est.

Hangtalan léptek jönnek-mennek.

Zavaró gondolatok elülepednek.

Válogatott Verseim 31. rész

Vágyam csak rólad szól.

Szívem-lelkem téged óhajt.

Ölelésed s csókod minden mást elsöpör.

Szívem csak téged szeret.

Lelkem csak téged fogad el.

Fogadj el engem!

Légy a kedvesem!

Légy a szerelmem!

Legyünk egymásé örökre!

Válogatott Verseim 30. rész

Ölelj!

Csókolj!

Ölelj, soha ne eressz el!

Csókolj, édes ajkad az enyémek!

Igaz szerelmet adok neked s te nekem.

Szükségünk van egymásra.

Örökké élni fog szerelmünk.

Ölelj!

Csókolj!

Ölelj, szorosan s gyengéden!

Csókolj, erősen s szenvedélyesen!

Szívünk is összefonódott lelkünkkel.

Válogatott Verseim 29. rész

Aludni mélyen,

örök álombirodalom nyugalmában,

álmokat szőni az álmokban.

Aludni mélyen,

bajoktól elzárva,

gyöngéden.

Aludni édesen,

meghitt boldogság szivárvány tengerén.

Aludni veled,

örökkön-örökké,

szerelembe olvadt szívvel,

együtt,

ölelő karjainkba megbújva.

Aludni mélyen,

szüntelen,

zavartalan,

álmokkal telve el.

Válogatott Verseim 28. rész

Gyere velem kedves,

utazzunk el messze,

a világ elől titkon élni tovább.

Gyere velem kedves,

kezdjünk új életet távol a nyüzsgő birodalomtól.

Csak mi ketten számítunk.

Válogatott Verseim 27. rész

Láncszemek szorosan egymásba fonódva,

leláncolt testet fogva tartanak,

szabadulni kíván kínzó-gyötrő fájdalomtól,

de a láncok kitartanak,

miközben az ő lelke egyre fárad.

Szabadságról álmodozik,

homályos tekintete zavart álmoktól tele,

szeretteit látja viszont.

Boldogságról vágyakozik,

midőn fájdalma egyre nagyobb,

súlyos teher nyomja lelkét.

Tudja nincs menekvés az ítélet elől.

2012. március 28.

szerda

Lesznai Anna versei

Falusi harang

Kéklő úton nyárvérű fű virít
Kökény habja kacag.
A tiszta légben eljövendő
Cseresznyék cseppje cseng.
Ring az áprili csend.
Harang nem ring, összetörték...
Néma máma, néma holnap,
Néma meddig, néma meddig?
Csend.

Kis soványka harang hangja.
Szűz, susogó selymes lepkék
Szólnának úgy, ha szólnának
Néma hímes lepke szárnyak
Dalt zizegő hímmel lepnék
El az égnek néma leplét
Csendülne a csend.

Kiskoromban, est'koromban
Hajnalt, terhes déli hőben,
Őszi, őszi friss időben
Mindig szólott reggel, este
Reggel, délben, este-este,
Néma máma, máma néma
Csend.

Kék útú, nyárvérű, kökénnyel habzó falu felett
- Kicsike békepihe, kit a harc közöttünk feledt -
Néma máma, máma néma,
Csend.

Régen kékben, lenge légben
Csendülve szökkent az égben,
Mennyei mag elvetőben
Isten felé sietőben
Reggel, este, reggel, este,
Reggel, este, déli hőben...
Csend.

Mielőtt belehullott a csendbe
Hamar hadarva sikoltott:
"Örvendjünk, örvendjünk, örvendjünk az Úrnak...
Övé a csend."

***

Altató nóta

Künn március vad évszakán
tavasz sajkál az éj taván,
riadó felleg-karaván
üget a zúgó éjszakán.
Sírnak a felszakadt rügyek,
kedves, ne vess rájuk ügyet!
Te kedvesem, jer én babám
pihenj meg csókom vánkosán.

Bennem őszi derű dereng,
betelt mennybolt békén mereng,
dajkadalok danája leng,
anyai csók csengője cseng.
Itt fekszem búfeledten,
múltak csendje felettem.

Tavaszok viharában
tékozoltam az ágam,
leráztam a virágom,
lombom a nyárba öltem,
meztelen várt gyümölcsöm
mézét szívedbe töltöm.

Mosolygó alma keblem
teneked melengettem,
szóló szőlő az ajkam
szádba szűrni akartam,
csengő barack a csókom
érleltem édes módon.

Díszem magamra öltöm
hogy rád hajolva költsem,
szüretemet ne vesd meg,
múlt fájdalmát kövesd meg,
pillantásom keresd meg.

Feledjük a tavaszt
véres bimbót fakaszt,
feledjük el magunkat
elkésett csillagunkat,
arányló földi ölbe
csitultan hullik már le
fellegek puha leple,
lágyan az őszi ágyban
pólyaruhával lep be.

***

Szerelmes ajándék

Meredek lépcső, ó foka rokkant,
Záporos nyáron, tükrödző fagyban
Megcsúszott rajta gyermeki lábad.
Nehezen nyílik nyikorgó ajtó,
Mogorván szidtak, mikor kisiklott
Nyirkos kilincse kicsiny kezedből.
Meztelen fényű a magos ablak.
Sötét tapéta, széles virágú,
Kúszik a falra, idegen ábrás,
Amelytől régen gyermeki fejjel
Szorongva féltél, nézni se merted.
Lesütött szemmel etted az ételt
Nagy ezüst villa tompa fogával
Titkon lyuggatva abroszod szélét,
- Senki se nézett, senki se szólott
Anyai feddő szapora szóval
Mikor feledted elbúsult szájjal
Kikanalazni a teli tányért.
Szigorú atyád rettegve hallod
Szavad nem érti, s nevető kedved
Megtöri komoly, kemény beszéddel.
Az öreg inast szólítja fennen,
Mikor az ki s be hordja a tálat.
Gömbölyű fejed búsan lehajtod
Eltelve némult csonka örömmel.
- Éjjel is féltél a hideg ágyban,
Recsegő zsalu szűk repedésén
Lested az első nyugtató napfényt:
"Jaj! talán egyszer Isten haragszik
S nem enged többé világos reggelt."
Ezalatt lombos lesznai kertben
Vígan topogott döcögő léptem.
Utamon bőven hullott a morzsa,
Puha kaláccsal kövér marokban
Széles mosollyal a kerek arcon
Figyeltem számos tarka madárnak
Víg lakomáját.
Telimerítem két tenyerem ma
Elmúlt örömök tiszta vizével,
Kezemet feléd osztozva nyújtom.
Tenéked úgysem adhatok mást -
Másé a testünk - s lelkünket holnap
Ki tudja, merre űzi az élet.
Azt adom néked, ami a legjobb
Mit te nem kaptál keserves útra
Útravalóul: gyermeki kedvem.

***

Szerelmes varázs

Mondják, sebek fennen sírnak:
Ám mi ketten
Réges-régen
Szembe nézünk
Egymást látjuk.

Mondják, utcák ágaskodnak:
Egymást látjuk
Szűz sötétben
Tudom, intesz,
Izzó érrel
Összeérünk.

Mondják, mi is elszakadjunk:
Összeérünk,
Kezed alatt
Szívem dobban.
Bizton búvó
Keblem felett
Sejtem szárnyad.

Mondom, tudd meg, mind hiába:
Szárnyad sejtem
Nyugtod rejtem
Feles feled,
Szemem horgát
Nem felejtem
El nem ejtem.

Mondjuk ketten: mind hiába:
El nem ejtjük
Szemünk horgát
Feles szívünk
Szárnyak hordják.

Összeérünk
Egy a vérünk
Szűz sötétben
Öröklétben
Egymást látjuk.