俳句 - Haiku 4. rész

Gondolatok feszítik agyam,

                  nehezékként telepszik rá lelkemre,

                                             miatta sajog a szívem is.

***

Minden nap rád gondolok,

                     szívem utánad kiált,

                             még találkozom veled.

***

Sötétségben lépkedem,

               óvatos léptekkel,

                                félelemmel a lelkemben.

***

Oly tiszta s friss, mint a levegő.

            Oly ártatlan, mint a hegyi patak.

                                  Oly távol, mint az óceán.

***

Lépteid hangtalanul követnek,

                 amint megfordulok eltűnsz előlem,

                                            mégis érzem közelséged.

***

Kavargó érzések sodrában,

                            nem látod ki az,

                                    aki igazán szeret.

***

Egymás mellett megöregedni,

                        miközben a lelkünk továbbra is fiatal,

                                                         s az érzéseink is tiszták.

***

Veled lenni felér a világ összes kincsével.

              Nincs rá szó mennyire szeretlek téged.

                                            Boldog vagyok, hogy veled oszthatom meg életem.

***

Megérintelek, mint kósza szellő az őszi falevelet.

                      Csókollak, mint méhecske a virágszirmot.

                                                   Átölellek, mint csillagok az eget.

                                                                         Bearanyozom életed, mint Nap a világot.

俳句 - Haiku 1. rész

俳句

Haiku

Bronzként ragyogó Nap,

              lelkem bearanyozza,

                                 felmelegít hideg napokon.

***

Szellő suhan,

              lágyan betakar,

                                   csókkal köszönt a reggel.

***

Csillagfelhő borítja az eget,

                            ösvényt vágva a végtelenben,

                                                 ami összeköti világunk.

***

Virágillat röpke szárnyon,

                 száll, lebben a szélben,

                                       finomságot árasztva magából.

***

Hivogató madárdallam,

                  csábítja a tavaszt,

                                                         virágzásnak indul a cseresznyefa.

***

Átölel a szél,

                    megcirógatja arcod,

                                        szerelmet vall s elsuhan.

2012. április 1.

vasárnap

Christin Dor

Új versekkel jelentkezem. Megpróbáltam a japán haiku versformát. Nem tudom hogyan sikerült. Remélem valakinek elnyeri a tetszését. Ezért, ha mégis akad benne hiba lássuk be, hogy nem minden lehet először tökéletes, de természetesen semmi nem akadályoz meg benne, hogy a későbbiek folyamán ezt fejlesszem. Szóval csak ennyit akartam!!! Mindenkinek jó olvasást és légyszi, aki tud az írjon kommentet, mert szeretném tudni mennyire tetszenek a verseim avagy nem.:)

Christin Dor

xoxo