Válogatott Verseim 32. rész

Csendbe burkolózik az est.

Hangtalan léptek jönnek-mennek.

Zavaró gondolatok elülepednek.

Válogatott Verseim 31. rész

Vágyam csak rólad szól.

Szívem-lelkem téged óhajt.

Ölelésed s csókod minden mást elsöpör.

Szívem csak téged szeret.

Lelkem csak téged fogad el.

Fogadj el engem!

Légy a kedvesem!

Légy a szerelmem!

Legyünk egymásé örökre!

Válogatott Verseim 30. rész

Ölelj!

Csókolj!

Ölelj, soha ne eressz el!

Csókolj, édes ajkad az enyémek!

Igaz szerelmet adok neked s te nekem.

Szükségünk van egymásra.

Örökké élni fog szerelmünk.

Ölelj!

Csókolj!

Ölelj, szorosan s gyengéden!

Csókolj, erősen s szenvedélyesen!

Szívünk is összefonódott lelkünkkel.

Válogatott Verseim 29. rész

Aludni mélyen,

örök álombirodalom nyugalmában,

álmokat szőni az álmokban.

Aludni mélyen,

bajoktól elzárva,

gyöngéden.

Aludni édesen,

meghitt boldogság szivárvány tengerén.

Aludni veled,

örökkön-örökké,

szerelembe olvadt szívvel,

együtt,

ölelő karjainkba megbújva.

Aludni mélyen,

szüntelen,

zavartalan,

álmokkal telve el.

Válogatott Verseim 28. rész

Gyere velem kedves,

utazzunk el messze,

a világ elől titkon élni tovább.

Gyere velem kedves,

kezdjünk új életet távol a nyüzsgő birodalomtól.

Csak mi ketten számítunk.

Válogatott Verseim 27. rész

Láncszemek szorosan egymásba fonódva,

leláncolt testet fogva tartanak,

szabadulni kíván kínzó-gyötrő fájdalomtól,

de a láncok kitartanak,

miközben az ő lelke egyre fárad.

Szabadságról álmodozik,

homályos tekintete zavart álmoktól tele,

szeretteit látja viszont.

Boldogságról vágyakozik,

midőn fájdalma egyre nagyobb,

súlyos teher nyomja lelkét.

Tudja nincs menekvés az ítélet elől.

2012. március 28.

szerda

Lesznai Anna versei

Falusi harang

Kéklő úton nyárvérű fű virít
Kökény habja kacag.
A tiszta légben eljövendő
Cseresznyék cseppje cseng.
Ring az áprili csend.
Harang nem ring, összetörték...
Néma máma, néma holnap,
Néma meddig, néma meddig?
Csend.

Kis soványka harang hangja.
Szűz, susogó selymes lepkék
Szólnának úgy, ha szólnának
Néma hímes lepke szárnyak
Dalt zizegő hímmel lepnék
El az égnek néma leplét
Csendülne a csend.

Kiskoromban, est'koromban
Hajnalt, terhes déli hőben,
Őszi, őszi friss időben
Mindig szólott reggel, este
Reggel, délben, este-este,
Néma máma, máma néma
Csend.

Kék útú, nyárvérű, kökénnyel habzó falu felett
- Kicsike békepihe, kit a harc közöttünk feledt -
Néma máma, máma néma,
Csend.

Régen kékben, lenge légben
Csendülve szökkent az égben,
Mennyei mag elvetőben
Isten felé sietőben
Reggel, este, reggel, este,
Reggel, este, déli hőben...
Csend.

Mielőtt belehullott a csendbe
Hamar hadarva sikoltott:
"Örvendjünk, örvendjünk, örvendjünk az Úrnak...
Övé a csend."

***

Altató nóta

Künn március vad évszakán
tavasz sajkál az éj taván,
riadó felleg-karaván
üget a zúgó éjszakán.
Sírnak a felszakadt rügyek,
kedves, ne vess rájuk ügyet!
Te kedvesem, jer én babám
pihenj meg csókom vánkosán.

Bennem őszi derű dereng,
betelt mennybolt békén mereng,
dajkadalok danája leng,
anyai csók csengője cseng.
Itt fekszem búfeledten,
múltak csendje felettem.

Tavaszok viharában
tékozoltam az ágam,
leráztam a virágom,
lombom a nyárba öltem,
meztelen várt gyümölcsöm
mézét szívedbe töltöm.

Mosolygó alma keblem
teneked melengettem,
szóló szőlő az ajkam
szádba szűrni akartam,
csengő barack a csókom
érleltem édes módon.

Díszem magamra öltöm
hogy rád hajolva költsem,
szüretemet ne vesd meg,
múlt fájdalmát kövesd meg,
pillantásom keresd meg.

Feledjük a tavaszt
véres bimbót fakaszt,
feledjük el magunkat
elkésett csillagunkat,
arányló földi ölbe
csitultan hullik már le
fellegek puha leple,
lágyan az őszi ágyban
pólyaruhával lep be.

***

Szerelmes ajándék

Meredek lépcső, ó foka rokkant,
Záporos nyáron, tükrödző fagyban
Megcsúszott rajta gyermeki lábad.
Nehezen nyílik nyikorgó ajtó,
Mogorván szidtak, mikor kisiklott
Nyirkos kilincse kicsiny kezedből.
Meztelen fényű a magos ablak.
Sötét tapéta, széles virágú,
Kúszik a falra, idegen ábrás,
Amelytől régen gyermeki fejjel
Szorongva féltél, nézni se merted.
Lesütött szemmel etted az ételt
Nagy ezüst villa tompa fogával
Titkon lyuggatva abroszod szélét,
- Senki se nézett, senki se szólott
Anyai feddő szapora szóval
Mikor feledted elbúsult szájjal
Kikanalazni a teli tányért.
Szigorú atyád rettegve hallod
Szavad nem érti, s nevető kedved
Megtöri komoly, kemény beszéddel.
Az öreg inast szólítja fennen,
Mikor az ki s be hordja a tálat.
Gömbölyű fejed búsan lehajtod
Eltelve némult csonka örömmel.
- Éjjel is féltél a hideg ágyban,
Recsegő zsalu szűk repedésén
Lested az első nyugtató napfényt:
"Jaj! talán egyszer Isten haragszik
S nem enged többé világos reggelt."
Ezalatt lombos lesznai kertben
Vígan topogott döcögő léptem.
Utamon bőven hullott a morzsa,
Puha kaláccsal kövér marokban
Széles mosollyal a kerek arcon
Figyeltem számos tarka madárnak
Víg lakomáját.
Telimerítem két tenyerem ma
Elmúlt örömök tiszta vizével,
Kezemet feléd osztozva nyújtom.
Tenéked úgysem adhatok mást -
Másé a testünk - s lelkünket holnap
Ki tudja, merre űzi az élet.
Azt adom néked, ami a legjobb
Mit te nem kaptál keserves útra
Útravalóul: gyermeki kedvem.

***

Szerelmes varázs

Mondják, sebek fennen sírnak:
Ám mi ketten
Réges-régen
Szembe nézünk
Egymást látjuk.

Mondják, utcák ágaskodnak:
Egymást látjuk
Szűz sötétben
Tudom, intesz,
Izzó érrel
Összeérünk.

Mondják, mi is elszakadjunk:
Összeérünk,
Kezed alatt
Szívem dobban.
Bizton búvó
Keblem felett
Sejtem szárnyad.

Mondom, tudd meg, mind hiába:
Szárnyad sejtem
Nyugtod rejtem
Feles feled,
Szemem horgát
Nem felejtem
El nem ejtem.

Mondjuk ketten: mind hiába:
El nem ejtjük
Szemünk horgát
Feles szívünk
Szárnyak hordják.

Összeérünk
Egy a vérünk
Szűz sötétben
Öröklétben
Egymást látjuk.

Hát...ööö...

...kissé meglepődtem a blogger változtatásain, de jó, nincs probléma, kicsit furcsa, de elfogadom. Bár még hozzá kell szoknom, de gondolom ez nem fog megakadályozni a további írásban stb...:) Hát igen. A változás néha gyorsan jön az ember életében.:) Na csak ennyit akartam. Ki akartam próbálni az új felületet.:) Mindenkinek gyönyörű napot!!! Sya.Pusy.Kriszta

Válogatott Verseim 26. rész

Elutasítottál, mert mást szeretsz.

Fájdalmat okoztál, mégsem foglalkoztál vele.

Elhagytál, de a sebek még mindig nyíltak,

emléked nem hagy nyugodni.

Miattad szenvedek.

Válogatott Verseim 25. rész

Árnyék vagy nekem,

mely csak akkor bukkan fel,

amikor fénytelen zugot talál.

Szellemként suhansz egyik helyről egy másikba.

Hiába érintenél áttetszőséged nem engedi,

hogy megérints.

Akaratod elveszett.

Tested elporladt.

Csak árnyék vagy csupán,

ami lassan eltűnik emlékek nélkül,

érintések nélkül.

2012. március 28.

szerda

Christin Dor

Válogatott Verseim 24. rész

Haragszol még rám?

Vagy már megbocsátottál?

Magány telepedik rám.

Nem vagy velem már.

Válogatott Verseim 23. rész

Hallod a süvítő szelet?

Farkas üvölt az éjszakában.

Látod a Holdat vörös fátyolba burkolva?

Szerelme vérét ontották nemrég.

Érzed a fájdalmat, mi belehasít a szívbe?

Az ő fájdalmát érzed, miközben szíve gyászol.

Válogatott Verseim 22. rész

Szemedbe tekintek,

látom könnyeid ragyogását.

Mint a kristályok, hullanak.

Ne sírj kérlek,

bánatod egyhamar eltűntetem.

Csak hunyd le a szemed.

Válogatott Verseim 21. rész

A hegy tetején jeges vihar tombol,

hatalmas szelek kavarják dühét.

Szemem tükrében látom a viharok istenét,

midőn villámait az ég alá nyilazza.

Féktelen dühét senki sem állíthatja meg,

meghalna ki útjába tévedne.

Egyre csak őt nézem,

teste megfeszül minden erejével.

S amikor tekintetünk találkozik,

a vihar körülvesz engem.

Magához ölel, szorít.

Dühe csillapodni látszik.

A viharral együtt mi is eltűnünk.

Válogatott Verseim 20. rész

Oly sejtelmes lényed tükre,

zavaró pillantásod áthatol rajtam.

Belém látsz,

miközben te rejtve maradsz előlem.

Bizonyára félsz,

vagy csak titkok nélkül élsz.

Mégis van benned valami megmagyarázhatatlan,

ami vonz engem.

Elveszek benned,

miközben meg akarlak fejteni.

Vadul kalapál szívem,

amint hozzád érek.

Miért teszed ezt velem?

Válogatott Verseim 19. rész

Zuhogó esőfüggöny hullik alá,

egyre sötétebbé téve a körülöttem lévő világot.

Bőrömön érzem a hűvös érzetet,

mely végigfolyik testemen.

A távolban pislákoló fény hivogat,

kéri menjek minél hamarabb.

Lábaim remegve teszik meg a hátralévő utat,

s amint elérem a fény hirtelen elborít.

Jól érzem magam,

nem félek.

Meleg érzés fogva tartja szívem,

hallom ahogy lüktet.

Színes fénygömbök táncolnak szemem előtt,

mosolyogva könnyeim hullanak.

Boldogság pillanata ez,

nincs kétségem felőle.

Hiszem, hogy egy jobb világba kerültem.

2012. március 27.

kedd

Christin Dor

Mindenkinek Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánok!!!