Készülőben...

... az új versek és az elképzelés miként fogom tálalni a blogomon. Már csak néhány napot kell várni, tudom egy kissé csúszok, de mivel csak pár nap adódik a júniusi hónapból, így úgy döntöttem, hogy júliusban kezdek neki.:) Csak türelem és a versek előtt feltárul a függöny!!! Azon természetesen még gondolkodom, hogy alkalmazzak-e más nyelveket is, de az is lehet, hogy szimplán csak a magyar vers lesz fent. Ha vki tud adjon tanácsot!!!:) Elfogadom!!!

Pusy.Sya.Kriszta

Blog Díj

Az első blogdíjam, amire nem is készültem fel, de szerintem nem is lehet. Nagyon meglepődtem és nagyon szépen köszönöm!!! Kedvenc költőm William Shakespeare. Hogy mióta is írok verseket? Az igazat megvallva régebben nem igazán szerettem a verseket, főleg amikor kötelezőket kellett tanulni. Aztán egy-két alkalom erejéig próbáltam rímelni, gyűjtögettem néhány verset, de utána ráhagytam. A nővérem szeretett verseket gyűjteni én meg lapultam és a regényeimmel foglalkoztam. A regényeimben leírtam az érzéseimet, de mások karaktere által. Ami egyrészt jó, másrészt nem. Aztán úgy egy-két éve ezek az érzések vers formájában kezdtek gyülekezni és a Múzsám által a gondolataim, a kusza érzelmi világom lassan papírra vetődött. Hogy ki ez a Múzsa? Magam sem tudom. Én magam vagy más személy lenne az? Egy belső késztetés, ami nem engedi, hogy elfojtsam magamban az évek alatt halmozódó érzéseket? Az igaz, hogy nem mindig jön egyszerűen, de amikor egy szó megragad a fejemben elindul valami bennem és akkor írok és írok. De van úgy, hogy egy dal, egy kép, egy álom teszi lehetővé, hogy a gondolatokból rímeket faragjak. A legtöbb esetben talán a szerelem az, ami felmerül a blogomban, de van amikor egy találkozásról, egy elfelejtett kapcsolatról vagy más olyan dolgokról, amik szinesíthetik a saját és mások életét.

http://blogdijak.blogspot.com/2011/06/megihletett-versiro.html

Még egyszer nagyon szépen köszönöm a díjat!!!

Hamarosan...

... új verseimmel gazdagítom a blogot, amely vegyes jelleggel bír és amiket ahogy az eddigieket is mindenkinek szánom. Talán a különlegessége is más lesz, mint az eddigieknek. Remélem. Addig is várakozó állás lesz.:) De nem sokáig, mert nem várakoztatnám meg a verseket imádókat és olvasókat!!!:)
Pusy.Sya.Kriszta 

Régebbi verseim, amiket most találtam meg:)

Könny lenni az arcodon.

Szemedben fénylő csillag.

Szívedben érző lélek.

Előtted igazi szerelmes.

A könny eltűnik, felszárad.

A fénylő csillag kihuny.

A lélek elvész a semmibe.

A szerelem örökre eltűnik előtted.

Könnyet csalsz ki szememből.

Fénylő csillagként ragyog.

Szívem mélyén tudom mi rejtőzik benned.

Szerelmes szavakkal búcsúzok tőled.

***

Van, akinek magány jár.

Van, akinek szerelem ád.

Van, aki megtalálja a boldogságot.

Van, aki örökké azt kutatja.

Van, aki meghallja egy vérző szív keserű dallamát.

Van, aki elmegy előtte nem látva mit hagy hátra.

Van, aki szeret és viszontszeret.

Van, aki csak azt hiszi szerelmes.

Van, aki mindezt figyelmen kívül hagyja.

Van, aki örökre bezárja.

***

Gondolatok járnak fejemben.

Tollat ragadok, hogy megfogalmazzam őket.

Mégsem írok csak nézem az üres papírtömeget.

Miért érzem üresnek az életem?

Miért vagyok szomorú, ha más boldog?

Miért nem mosolygok, ha más nevet?

Miért érzem azt, hogy jelentéktelen vagyok?

Miért sírok éjszakánként, ha rád gondolok?

Miért van az, hogy nem tudok dönteni mi a helyes?

Miért emészt a bánat, ha előttem a világ zajlik?

Miért van ennyi kérdés amikor válasz nem jön rá?

Leírni mindezt annyi, mint kimondani.

Mégis félünk meghallani.

S ahogy az idő telik úgy múlnak el felettünk az évek.

Ezernyi darabra törve össze egy szívet.

***

Ha valaki tudatosan építi az életét,

nem biztos, hogy eléri azt, amit akar.

Vagy már maga sem tudja mit akar.

Vagy elveszíti az egyik utat és választ egy másikat.

***

Elfelejteni téged hogy lehet?

Ha a sírás fojtogat nélküled.

Minden vágyam az, hogy veled legyek.

De távol vagy és sehogyan sem érlek el.

Próbáltalak elfelejteni, de ott vagy a szívemben,

a lelkemben és a fejemben.

Meddig lehet így élni?

Meddig lehet könnyeket hullajtani érted?

Évek teltek el és még mindig szeretnélek?

Nem hiszem.

Vagy csak a dédelgetett álmomat akarom valóra váltani?

Talán.

Ha messze lennék tőled sikerülne elfelejteni téged?

Sosem szerettél, nem is fogsz.

Akkor miért gondolok még rád?

Miért bánt, hogy mással vagy?

Talán, mert még mindig álomban élek.

Ezernyi szív, ezernyi szerelem 7. rész

Ezernyi szív, ezernyi szerelem

Láthatatlan folyó szeli ketté a partot.

Az egyik felén te vagy a másikon én.

Keressük a hidat, ami összekötheti a két falat,

de az átjárót csak a szívünk nyithatja meg.

***

Mit mondhatnék?

A szavak, amik az érzéseimet formálják elhalkulnak.

Talán nincs mit mondani?

Vagy félek beismerni?

Olyan nehéz, bármennyire is szeretném.

Van ennek értelme?

Várnék még valamire?

Már így is sok időt vesztegettem el.

***

Ezernyi szó van bennem,

mit szavakba öntenék.

Ezernyi érzés várakozik,

hogy feltörjön a felszínre.

Keresem a megfelelő pillanatot.

Mert tudom, hogy csak egy esélyem van.

Elmondom, hogy mit érzek veled kapcsolatban.

Szeretlek s szerettelek mindig.

Sosem éreztem másért ugyanígy.

Mindig te jársz a fejemben.

Arcod előttem lebeg.

A régi emlékek hullámain felelevenedik minden olyan, ami köztünk történt.

Félelmetes s egyszerre csábító.

Még mindig ugyanígy érzek.

Bármit is tettünk a múltban, azt visszacsinálni nem lehet.

Mégis még vágyom utánad.

A szemed mélyére akarok utazni.

Látni akarom magamat benned.

Érezni akarlak még egyszer.

***

Színaranyba öltözött világ.
Mesevilág.
Nincsenek korlátok,
csak saját akarat.
Egyszerű a szabály:
legyél önmagad,
szeress úgy,
ahogy soha nem tetted még,
mindig nevessél,
örülj annak,
amit kapsz az élettől,
de ha többet kívánsz lépj előre bátran,
s tedd azt,
amit akarsz.

*** 

Eltörölném az eddigi életet s új lappal indítanék.
Nem érdekelne múlt sem, hisz nem lenne többé.
A jelenre koncentrálva élném az életet.
 Nem gondolnék a jövőre, hisz a pillanatnak élni még szebb.
Eltörölném a szomorúságot, hogy a lélek is felszabadult legyen.
Nem lennének bűnök, amiért felelni kellene.
Korlát nélküli világ, amelyben mindent elérhetek.
Gondok nélküli állapot, csak boldog napok.

***

Keresem azokat a perceket, amik egykor boldoggá tettek.
Keresem azt, aki elrabolta a szívem.
Minden, ami tőle ered még mindig bennem él.
Szerelem volt első látásra, én azt hittem.
Nem vettem észre, hogy ő másképp érez.
Hittem a csodákban, ami előre vezetett.
A törést mégis el kellett szenvednem.
De még mindig ugyanúgy érzek.
Mintha az idő megállt volna azon a helyen.
Lebilincselt, kulcsa elveszett.
Nem lelem többé a helyem.
Őt keresem mindenkiben.
Szentül hiszem, hogy él valakiben.
Minden rezdülését figyelem, követem.
Lemondanék róla, de szorosan hozzákötnek az emlékek.
A szívem örökre az övé lett.
Ő az én elszakíthatatlan bilincsem.

Ezernyi szív, ezernyi szerelem 6. rész

Ezernyi szív, ezernyi szerelem

Ne csüggedj, amiért újból s újból összetörik a szíved.

A fájdalom, a magány egyszer úgy is elmúlik meglásd.

Nem kell félni, ha nem mindjárt jön a szerelem.

Ő is rád vár, keres téged.

Meglelitek egymást, csak várj türelemmel.

Az idő, majd begyógyítja az elszenvedett sebeket.

***

Egyetlenem - szólt az éjszaka. - Gyere velem.

Gondolkodás nélkül az éjszakába veted magad.

Jöjj velem - szólt az éjszaka.

S te fogod kezét szorosan.

Nem érdekel hová tartasz,

csak az érdekel,

hogy vele maradhass.

***

Mi az mi vágyad tárgya? - kérdezi az éjszaka.

A vágyam az öröklét csókja - válaszol,

s lehunyja szemét várva a pillanatot.

Mit adsz cserébe? - kérdezi az éjszaka.

Testem, lelkem s amit még akarsz a tied - válaszolt,

s az éjszaka elvette életének forrását,

hogy magába olvassza azt.

***

Visszafojtott könnyek vele együtt eltűnt érzések.

Mind-mind benned élnek, de elzártad ezeket.

Mert ha csak egy könny is kiszökik, vele együtt egy érzés is feltűnik.

S ha egy könny már kiszabadul, onnantól a többi sem marad bezáratlanul.

Ezernyi szív, ezernyi szerelem 5. rész

Ezernyi szív, ezernyi szerelem

Félek, hogy elveszítelek.

Miért érzi így a szívem?

Elhagynál engem?

Miközben szeretlek téged.

Talán lejár az időd?

S örökre elmész.

Miért érzi azt a szívem,

hogy többé nem leszel velem?

***

Szürkület van.

Ciripelnek a tücskök.

Párjukat keresik.

Meglelik.

Együtt ciripelnek tovább.

Vajon én is megtalálom a társam?

***

Esik az eső.

Fúj a szél.

Az ég borongós.

Dörög az ég.

Az én szívem is háborog,

mert nem lát téged viszont.

***

Mennyi emlék körülvesz.

Szépek, fájóbb, kedvesebb.

Te is köztük vagy,

de könnyeim elhomályosítják arcod.

Hogy találkozunk-e még?

Kétlem, de remélem.

Visszavárlak emlékeimbe.

***

Jégverem a szíved.

Elhagytak téged.

Gyűlölöd a szerelmet.

Gyűlölöd a szerelmed.

Ártani akarsz neki,

de erőtlen vagy,

nem tudsz küzdeni.

Folyton kérdések merülnek fel benned:

Miért?

Miért hagytál el engem?

Ezernyi szív, ezernyi szerelem 4. rész

Ezernyi szív, ezernyi szerelem

Hercegek, grófok, bárók...

 csak egy szívem van mit adhatok.

Ha nincs köztetek e szívnek párja még nagyon sokáig magányos marad.

De a magány oly kegyetlen.

Mit ér akkor a szív, ha nem szerethet?

Hercegek, grófok, bárók...

mind e szívet akarjátok.

De én annak adom ajándékba, aki a szerelmet elhozza magával.

***

Szirmok a szélben üzeni néked,

hogy valaki titokban szeret téged.

Szívében e titkot nem tárja fel,

míg úgy nem érzi eljött az ideje.

Szirmok a szélben üzeni néked,

vágyaiban, álmaiban most is ott lebegsz.

Nincs más e Földön ki szívét elnyerheti,

te vagy a mindene az is leszel mindig.

Szirmok a szélben üzeni néked,

elkötelezi magát veled mostantól örökre.

Szirmokból fon néked gyűrűt e jeles napra,

csak annyit kér légy az élete asszonya.

***

Vándormadár a csőrében fehér rózsát visz.

Neked küldi szép szerelmed, hogy gondolj rá mindig.

Őrizd meg addig, amíg haza nem térsz hozzá.

Őrizd meg azt a szerelmet, mit ajándékba kaptál.

Nem sok idő van már, a háborúnak lassan vége.

Újra láthatod kedvesed, ölelő karjaidba veheted.

Vándormadár a csőrében fekete rózsát visz.

Neked küldi szép szerelmed, hogy elbúcsúzzon tőled.

Őrizd meg emlékét a háborús hősnek.

Őrizd meg azt a szerelmet, mit egymásnak teremtettetek.

Szerelmetek gyümölcsét neveld fel tisztességesen.

S ő büszkén viszi tovább apja becses nevét az életben.

***

Bús szívedet megérinti a szerelem hajnala.

Szemed csillog, ajkad mosolyog, mert boldog vagy.

Nem kívánhattál volna ennél szebb ajándékot.

Örök becsben tartod e boldogságot.

Nem gondolsz a múltra s a jövőre,

csak a pillanatnak élsz,

ami talán elkísér egész életedben.

***

Csókod íze mámorítóan hat a tudatomra.

Ennél varázslatosabb élményt nem is adhattál volna.

Szinte még bizsereg az ajkam édes ajkadtól.

De amint kinyitottam szemem rájöttem,

hogy csak álom volt.

Ezernyi szív, ezernyi szerelem 3. rész

Ezernyi szív, ezernyi szerelem

Lelked tükrében én is ott vagyok.

Ezernyi lány között egyedül.

Mindannyian téged akarunk.

Mégis elérhetetlen vagy számunkra.

De egy valaki nemcsak a lelked érintette meg, hanem a szíved is.

Vajon az a valaki én volnék vagy egy másik személy?

***

Hallod a zongora lágy dallamát.

Érzed, ahogy az ujjak simogatják.

Amikor felleled helyét kíváncsian szemléled.

Arcát gyönyörű maszk fedi el.

Hófehér ruhája fodrozódik körülötte.

Ujjai finom kecsességgel olvad egybe a zongorabillentyűkkel.

Ki lehet ez a bájos teremtés?

Aki egyszerre szítja a szenvedélyt,

perzseli a levegőt,

s hűti le a vad szívet.

Aki egyszerre harcol s küzd magával s a világgal.

Aki még rád sem tekint, de érzi jelenléted.

Mire vársz még?

Lassan közelítesz felé.

Némán, csendesen.

Lépteid zaja eltompul.

Légzésed szapora.

Szemeiddel a maszkot figyeled.

Miközben a dallam a szívedet elérte.

Épphogy elérted a lágyság megszűnik létezni, s a vért bőszíti.

Még mielőtt feleszmélnél ő abbahagyja játékát,

a következő pillanatban már ajkad csókolja forrón,

követelőn.

Mindvégig téged akart, s tudta, hogy eljössz.

***

Valami réges rég elkezdődött közöttünk.

Valami, amit sokáig magunkba rejtve őriztünk.

Már akkor éreztem, hogy hozzád vagyok kötve,

mikor még nem ismertük egymást.

De a tudat, hogy te vagy az csak megerősít abban mit érzek irántad.

Talán nincs is rá szó,

vagy nem is kell keresni.

Mellettem vagy csak ez számít.

Lehet, hogy mi magunk nem vagyunk halhatatlanok,

de a kötelék örökre megmarad,

hogy amikor ismét leszületünk,

újra együtt lehessünk.

Te és én.

Mindig.

Ahogy a nagy könyvben írva van s ami az égben köttetett.

***

Tomboló viharként söpörtél végig rajta.

Vad szerelem mit adtál néki.

Türelmetlenséged őt is magával ragadta.

A szívével fizetett érte mikor elhagytad.