Kiragadott emlékek 90. rész

Keresed a boldogságot,

pedig már nem hiszed,

hogy megtalálod.

Pedig a lelked már megtalálta,

csak a szíved még nem nyílt meg.

Ott van közel s lassan érezni is fogod.

Amint megérzed látni is fogod.

És így teljes leszel.

2012. november 2.

péntek

Kiragadott emlékek 89. rész

Minden, ami benned van a szemed tükrözi.

Legyen az fájdalom vagy szeretet mindig megmutatkozik.

Hiába is próbálod tagadni s elrejteni.

Én meglátom benned.

2012. november 2.

péntek

Kiragadott emlékek 88. rész

Vágyom valakire, aki messze van tőlem.

Nem pusztán vágy vagy akarat.

Ennél jóval több.

Reménykedem benne, hogy egy nap találkozom vele,

s több lesz egy szimpla találkozásnál.

2012. november 2.

péntek

Kiragadott emlékek 87. rész

A felhők közt járok,

amikor megcsókolsz,

amikor megérintesz,

és a szíved újra és újra az enyém lesz.

2012. november 2.

péntek

Kiragadott emlékek 86. rész

Nincs azaz erő, ami visszatarthatná a szerelmet.

Ha elérkezik az ideje, el fog jönni s bekebelez.

Senkit nem hagy ki.

Egyszer mindenki megismeri a szerelmet,

még az is, aki eddig magányosan,

egyedül élte életét.

2012. november 2.

péntek

Kiragadott emlékek 85. rész

Egy ártatlan csókkal kezdődött minden,

majd ahogy jött,

úgy el is múlt,

de az érzés folyton visszajár,

s csak azt a csókot várod.

Némán várod,

hogy újra megtörténjen,

s amikor már lemondanál róla,

újfent az életedbe tér vissza,

hogy örökre magával ragadjon.

2012. november 2.

péntek

Kiragadott emlékek 84. rész

Minden,

ami valaha történt veled az életben,

úgy gondolod,

hogy átverés,

nem veled történik.

El akarsz futni a világ elől,

az emberek elől,

hogy ne lássanak.

Fogva tart valami téged,

amitől nem tudsz szabadulni.

De eljön valaki,

aki felszabadít,

s az életed akkor igazán boldog lesz.

2012. november 2.

péntek

Kiragadott emlékek 83. rész

Láthatatlan szeretnél lenni,

aki csak úgy járkál az emberek között,

de ők mindinkább felfigyelnek rád,

nem veszítik el nyomod.

Mégis hagynak úgy élni,

ahogy te akarsz.

2012. november 2.

péntek

Kiragadott emlékek 82. rész

Gyerekfejjel azt képzelted a világ egy tündérmese.

Hogy ami benne van, egy magad által megalkotott valóság.

De amelyben élsz az több, mint egy álom.

Rohanó, meg nem álló, zsúfolt, törékeny világ.

Ebben a világban élsz, de mindinkább elveszve benne, mert csak így lelsz békére.

2012. november 2.

péntek



Kiragadott emlékek 81. rész

Oly távoli a tekinteted,

messze eltűnő.

Oly titokzatosan fénylik,

ragyogva elnyelő.

Arcodat álarc fedi,

érzelmeket elzáró.

Hogy mi jár a fejedben,

az szinte rejtelmesen vonzó.

Közel akarlak érezni magamhoz.

A szemedbe nézni s elmondani,

hogy beléd szerettem.

2012. november 2.

péntek

Kiragadott emlékek 80. rész

Kifogytál az érzelmekből,

nem tudtál már többet magadból adni.

Ezért kerestél mindig mást.

Nem tudtál megmaradni ugyanannál.

Nem akartál többet adni,

mint amit adhatnál.

Nincs érdekedben megállapodni.

Nincs érdekedben szeretni s szeretve lenni.

Egyszerű a válasz:

félsz.

Félsz a csalódástól.

Félsz attól,

ha szeretned kell valakit,

vagy ő bánt meg,

vagy te fogod megbántani őt.

Sosincs veszítenivalód.

A szív erős,

a lélek ápolja.

Nincs mitől félned.

2012. november 2.

péntek

Kiragadott emlékek 79. rész

Hiába tettem bármit, nem volt elég,

s közben az elfojtott érzés megölte a szívem egy részét.

Még most is éget,

mint a kénköves pokol.

Még most is lángolok érted.

Veszélyesen közel vagy hozzám,

mégsem érlek el.

Csókodra vágyom,

amit nem kaphatok meg.

A szíved sem adhatod nekem,

mert már más kaparintotta meg.

De a lelkedért még harcba szállok,

mert tudom, hogy azaz enyém lesz.

2012. november 2.

péntek

Lucy és Chips

Ismét szomorúság tölti be a szívem.

Ismét el kellett veszítenem két lelket.

Nem sok időt tölthettünk el együtt,

hiába szerettem volna,

hiába terveztem.

Nem lehettem ott veletek és ezt sosem bocsátom meg.

Pedig hittem abban,

hogy újra együtt lehetünk,

s ha nem is tudom bepótolni az elmulasztott időt,

új dolgok várhatnak ránk.

De nem így lett.

Ezután miben kellene,

hogy higgyek?

Nem vagytok már ti sem.

Két kis pajkos,

csenevész kislány,

akik imádták az életet.

Bárcsak többet tudtam volna adni nektek.

Kevés emlékeim vannak rólatok,

ami betölti szívem.

Tudom,

hogy hibáztam.

Ott kellett volna lennem.

Ti is már az Örök Vadászmezőn vagytok.

Remélem egy nap megbocsátotok.

Szeretlek titeket.

Örökre.

Őrizni fogom emlékeiteket.

Mindvégig.

2013. január 11.

péntek