Szinte könyörögsz, hogy engedjen el.
Szorosan fogja kezed, nem akar elveszíteni.
De te szorongsz, ha a közelében vagy.
Félelem járja át tested, amint hozzád ér.
Ő mindig azt mondja, csak jót akar neked.
Hittél neki sokáig, de végül beláttad, hogy vele nem lehet élni.
S inkább elmenekülnél előle, minthogy bevalld neki,
mert nem tudod, hogy miként fogadná.
Tudod, hogy nincs több lehetőséged.
Ha habozol, ha meghátrálsz,
ő annál jobban magához láncol.
Megpróbáltál hatni rá.
Megpróbáltad megváltoztatni.
Megpróbáltad szeretni.
De ő minduntalan úgy érzi,
hatalma van feletted,
s te vagy az éltetője.
Nem egyszer megadtad neki mindazt,
amire vágyott.
Nem egyszer néztél üres tekintettel rá.
Nem egyszer hagytad,
hogy az életed befolyásolja.
A lelked viszont nem bírja a bezártságot.
Szabadságra vágyik.
Örömteli boldogságra.
Lánctalan érzésekre.
A kimondhatatlan szavak helyett szívet melegítő ölelésre.
S amikor már a könyörgés sem segít,
amikor már kifogytál a kifogásokból,
amikor belenézel a tükörbe,
a lelked kifakad,
tested megfeszül,
s elindul azon az úton,
ahol a szabadság várja.
Még utoljára visszanézel rá,
semmit nem sejt,
rámosolyogsz,
s kilépsz az ajtón úgy,
mint aki hamarosan visszatér hozzá.
2020. december 05., szombat 17:13
