Ismét szomorúság tölti be a szívem.
Ismét el kellett veszítenem két lelket.
Nem sok időt tölthettünk el együtt,
hiába szerettem volna,
hiába terveztem.
Nem lehettem ott veletek és ezt sosem bocsátom meg.
Pedig hittem abban,
hogy újra együtt lehetünk,
s ha nem is tudom bepótolni az elmulasztott időt,
új dolgok várhatnak ránk.
De nem így lett.
Ezután miben kellene,
hogy higgyek?
Nem vagytok már ti sem.
Két kis pajkos,
csenevész kislány,
akik imádták az életet.
Bárcsak többet tudtam volna adni nektek.
Kevés emlékeim vannak rólatok,
ami betölti szívem.
Tudom,
hogy hibáztam.
Ott kellett volna lennem.
Ti is már az Örök Vadászmezőn vagytok.
Remélem egy nap megbocsátotok.
Szeretlek titeket.
Örökre.
Őrizni fogom emlékeiteket.
Mindvégig.
2013. január 11.
péntek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése