Hiába tettem bármit, nem volt elég,
s közben az elfojtott érzés megölte a szívem egy részét.
Még most is éget,
mint a kénköves pokol.
Még most is lángolok érted.
Veszélyesen közel vagy hozzám,
mégsem érlek el.
Csókodra vágyom,
amit nem kaphatok meg.
A szíved sem adhatod nekem,
mert már más kaparintotta meg.
De a lelkedért még harcba szállok,
mert tudom, hogy azaz enyém lesz.
2012. november 2.
péntek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése