Lucy Maud Montgomery idézetek

Lucy Maud Montgomery
kanadai írónő
1874. november 30. — 1942. április 24.

A visszhang gyönyörű nimfa... A messzi hegyekben él, és onnét nevet a világra. (...) A haja, szeme sötét, de a karja és a nyaka fehér, mint a frissen hullott hó. A szépségét emberi szem sosem láthatja. A szarvasnál is sebesebben fut, és csupán incselkedő hangját halljuk a távolból. Éjszakánként is hallhatjuk hívó szavát, nevetését a csillagok alatt, de azt sosem engedi, hogy megpillantsuk. Ha a nyomába szegődsz, messzire szökik, és már a következő hegy mögül kacag rajtad.

Gondosan válogasd meg a barátaidat. Sosem tudhatod, mifélékkel hoz össze a sors. (...) Külsőre hófehér angyalok, de lelkükben, akár a ragadozó farkasok.

Néha már-már azt hiszem, nem érdemes senkivel sem összebarátkozni. Egy idő múlva úgyis elveszítünk mindenkit, és az a fájdalom ezerszer rosszabb, mint az előtte sajgó űr.

Kizárta az életet, és most az élet zárja ki magát. (...) Nyisson ajtót az életnek, és az belép majd!

Bármire is vágyunk, bármit is kapjunk az életben, mindenért fizetni kell, és bár jó sóvárogni egy kitűzött cél után, az elérését nem adják olcsón - a pontos ellenérték munkában, önmegtagadásban, idegességben és csüggedésben mérhető.

Christina Georgina Rossetti

Christina Georgina Rossetti
(1830-1894)

Emlékezz

Emlékezz rám, ha tőled messze-messze
a hallgatag országba érkezem,
s nem foghatod meg többet a kezem,
és nem fordulhatok el tévedezve.
Emlékezz rám, ha majd magad leszesz te,
s nem szólsz jövőnkről, úgy, mint rendesen:
csak emlékezz és értsd meg, kedvesem,
késő tanács, imádság, minden eszme.
De ha felejtesz, s aztán valahogy
emlékezel reám, ne búslakodj,
mert hogyha Éj s Romlás a szenvedélyt
nem ölte meg, mely hajdan bennem élt,
százszorta jobb, hogy mosolyogj s felejts,
semmint emlékezz és egy könnyet ejts.

Kosztolányi Dezső fordítása

Elizabeth Barrett-Browning - Portugál Szonettek

Elizabeth Barrett-Browning
(1806-1861)

Mondd újra

Mondd újra s újra mondd és újra mondd,
hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak
kakukknótához hasonlítanak,
emlékezz rá, hogy se mező, se domb
nincs kakukknóta nélkül, ha a lomb
újul tavasszal s kizöldül a mag.
Egyszeri szó, mint szellem hangja, vak
sötétben zeng el és kétség borong
nyomában. Ismételd...szeretsz... Ki fél,
hogy a rét túl sok virággal veres
s az ég túl sok csillaggal ékszeres?
Mondd, szeretsz, szeretsz... Hangod úgy zenél
mint ezüst csengő, újrázva... Beszélj:
de ne feledd, hogy némán is szeress...

Babits Mihály fordítása

Vágyak, kívánságok, érzelmek 3. rész

Mikor az életembe beléptél,

nem tudtam rólad semmit.

Apránként nyíltál meg előttem,

bizalommal fordultál felém.

Szíved lehet nem azonnal szeretett meg,

sokáig barátként néztél rám s úgy is viselkedtél.

Lassan ez is átváltozott szerelemmé.

Elfogadjuk egymást,

egymás mellett kiállva nem hagyjuk,

hogy megtörjék szerelmünk.

Szívünk erősebben fűződik a másikhoz,

mint eddig soha.

Szeretjük egymást,

minden más elhalványul.

***

Borús reggelre ébredtem,

mennydörgés rázott fel álmaimból,

az ablaküvegen esőcseppek homályosították el a kinti világot,

hidegség járja át a szobát,

csak a szürkületet látom,

nem jut át rajta napfény,

mely felmelegíthetné lelkem mélyét,

távolinak tűnik minden,

pedig csak karnyújtásnyira van tőlem,

az eső egyre sűrűn esik,

eláztatva a földet,

eltörölve a cipők nyomát,

megöntözve a növényeket,

arra sarkallva az embert,

hogy szobája mélyére húzódva várja meg az esőfelhők távozását,

s a langymeleg napfény ölelését.

***

Pajkosan játszom veled,

mint egy kislány,

kacérkodom veled,

mint egy érett nő.

Tudom, hogy kellek neked.

Látom a szemedben.

Mégsem engedlek közel.

2012. április 22.

vasárnap

Christin Dor

Vágyak, kívánságok, érzelmek 2. rész

Jogtalan lenne birtokolnom szíved,

ha mást szeret,

de nélküled az én szívem magányos lesz.

***

Ismersz szomorú szívet,

mi boldogtalan s nem szerelmes?

Ismersz boldogtalant,

aki nem ismeri a szerelmet?

A szív, amely magányos útját járja,

hogy ráleljen kedvesére e világban.

***

Szerelmes szívednek nincs párja e földön!

Ki lenne az, kinek szíve a tiedhez hasonló?

Gyöngéd.

Szerelmes.

Szenvedélytől izzó.

Találd meg s ragadd el.

***

Nem kényszeríthetik szíved fogságba,

mert szerelmesként dobog,

szabadságra vágyva,

ahol egymáséi lehettek örök fogadalomban.

Vágyak, kívánságok, érzelmek 1. rész

Minden vágyam az,

hogy szerelmes legyek.

Minden vágyam az,

hogy boldog legyek.

Minden vágyam az,

hogy meghódítsam szíved.

Minden vágyam az,

hogy veled éljek.

***

Bárcsak minden kívánságom valóra válna,

hogy melletted ébredhessek fel minden reggel,

hogy veled éljem le az életem.

Bárcsak itt volnál mellettem,

s nemcsak álmomban érintenélek.

Bárcsak sorsunkat összefűzné az ég,

hogy egy nap valóra váljon mindaz,

ami szép.

***

Hiszek a csodákban,

az álmok megvalósulásában,

abban hogy van egy út,

mely mindkettőnknek megadatott,

s amely közös életünk kezdetét jelenti egy szép napon.

***

Tudom, hogy létezik számomra az a boldogság,

mely beköszönt a hajnal első sugarával,

s végig ott marad mellettem,

amíg a fény ki nem alszik.

2012. április 7.

szombat

Christin Dor

俳句 - Haiku 10. rész

Kétségbeesve keresed azt,

aki elrabolta szíved,

hogy aztán az ő szívét magadhoz véve örökké egymás mellé sodorjon az élet.

***

Mit adhatnék még azon kívül,

hogy szeretlek téged s mindenem a tiéd?

***

Megvívtok egymás szerelméért,

megvívtok egymás szívéért,

hogy örök boldogság legyen a részetek.

***

Tévedés volt elhagynod őt,

mert szíved még mindig szereti,

s a fájdalom csak egyre nő hiánya miatt.

俳句 - Haiku 9. rész

Mikor utoljára találkoztunk,

egymás kezét fogtuk,

mélyen egymás szemébe nézve elmondtuk érzéseink,

majd elköszöntünk egymástól azzal az ígérettel,

hogy egy nap ugyanitt viszontlátjuk egymást.

***

Nem felejtettem el ígéretem miszerint nem feledlek s ha újra találkozunk a tied leszek.

***

Annyi mindent elmondtunk egymásnak,

egyet kivéve,

sosem mondtuk el a másiknak mennyire szeretjük.

***

Erős karod védelembe vesz,

szorosan átölel,

miközben szíved hangját hallom mellkasodban.

Értem dobog.

***

Boldognak lenni nem múlandó dolog,

mindig van valami,

amiért érdemes boldognak lenni.

***

Ne küzdj érzelmeid ellen,

szíved úgy sem hagyja,

keresni fogja a kiutat,

hogy boldog lehessen.

***

Emlékszem fiatalon miként szerettük egymást,

s most több év elteltével az idő nem múlt el felettünk.

俳句 - Haiku 8. rész

Felhevült vágyunk martalékává válunk,

a szenvedély tüzében ég testünk,

tüzes csókjaink felperzselik a világot.

***

Olthatatlan vágy hajt előre,

bűnbe esve egymás karjaiban pihegve,

a beteljesedés kapujában állunk.

***

Feltörhetetlen pecsét mi szíved védi,

senki nincs, aki megtörné s áthatolva rajta magával ragadná azt.

***

Mit régóta vágyálomnak tekintesz,

most eljött érted,

megtestesítve a szerelmet s a boldogságot.

***

Titkon remélt boldogság,

kivárod a megfelelő pillanatot,

hogy megvalld neki mindazt,

mi szíved nyomja.

***

Határtalan öröm vegyül benned,

megtaláltad az igaz szerelmet,

s erről lemondani soha többé nem akarsz.

***

Ha veled találkozom meghűl a vérem ereimben,

szívem gyorsabban ver,

szabadulni kíván,

bőröm tűz perzseli,

téged akarlak,

mindegy milyen áron.

2012. április 6.

péntek

Christin Dor

俳句 - Haiku 7. rész

Figyelő tekinteted csak őt keresi,

                           szíved azonnal jelez, ha közeledben van.

***

A Hold fénye árnyékot vet mindarra,

                                     amit szépségét eltompítja.

***

A Nap fénye elárasztja a világot,

                           elüldözve a sötét árnyakat.

***

Mikor kezdődött a mi szerelmünk s hol ért véget,

                                                     hogy egymástól elfordultunk?

***

Oly távoli az a hely, ahol a szerelem él,

                                                        kapuja zárva,

                                                                                              annak kulcsa messze elhajítva.

***

Elvesztett időt nem pótolja semmi,

                                 de új életet kezdhetünk általa.

***

Szíved nyitva áll,

                új szerelem vár rád,

                                  feledve a régit fogadd be.

***

Távol vagy tőlem,

                  az idő egyre telik,

                                              lassú léptekkel haladok előre,

                                                                                hogy megleljelek.

俳句 - Haiku 6. rész

Szivárványként ragyogod be létem,

                            pompás világ tárul elébem,

                                          hercegnőként érezve magam.

***

Küzdelmek sorozata,

                  akadályok sokasága,

                                     legyőzni mind s célba érni.

***

Haragod szívedben elmúlasztom,

                                         megmutatva, hogy a szerelem csodás dolog.

***

Virágos mezőn lépkedem,

                   pillangók szaporán verdesnek,

                                virágról virágra tovaszállnak.

***

Rózsák nyíló szirmain harmatcseppek gyöngyöznek,

                                                     apró tüskék védelmezik szépségük.

***

Elfelejtett emlék rólad lassan visszanyeri régi formáját,

                                                                 meglátva mit hagytam hátra.

***

Gyengéd öleléseddel boldoggá teszed bármelyik asszonyt,

                                de szíved titokban csak egyetlen egyre vágyódik.

***

A forró, kérges talajú sivatagban,

                               apró, zöld színben pompázó növény burjánzik,

                                            amelyet még a Nap tüzes melege sem pusztít el.

2012. április 5.

csütörtök

Christin Dor

俳句 - Haiku 5. rész

Villámok cikáznak az égen,

                      fényjátékot képezve,

                                   megvilágítják a világot.

***

A fű illata betelíti a levegőt,

                       üde hajtások nyílnak,

                                                virágok nyílnak a tavaszt hirdetve.

***

Halvány vonás a papíron,

                jelentés nélkül létezik,

                                    csak az tudja igazán mit jelent,

                                                              aki megteremtette.

***

Hajnali zápor suhogó hangja hallatszik messzire,

                      függönyként lebeg az ég és föld között.

***

Szivárványként tündököl a madárka,

                            nincs párja e világban.

***

Tovatűnő pillanat mi elsuhanni látszik,

         hatalmas szárnyaikkal az eget szelik.

                                 Nemsokára hazatérnek.

俳句 - Haiku 4. rész

Gondolatok feszítik agyam,

                  nehezékként telepszik rá lelkemre,

                                             miatta sajog a szívem is.

***

Minden nap rád gondolok,

                     szívem utánad kiált,

                             még találkozom veled.

***

Sötétségben lépkedem,

               óvatos léptekkel,

                                félelemmel a lelkemben.

***

Oly tiszta s friss, mint a levegő.

            Oly ártatlan, mint a hegyi patak.

                                  Oly távol, mint az óceán.

***

Lépteid hangtalanul követnek,

                 amint megfordulok eltűnsz előlem,

                                            mégis érzem közelséged.

***

Kavargó érzések sodrában,

                            nem látod ki az,

                                    aki igazán szeret.

***

Egymás mellett megöregedni,

                        miközben a lelkünk továbbra is fiatal,

                                                         s az érzéseink is tiszták.

***

Veled lenni felér a világ összes kincsével.

              Nincs rá szó mennyire szeretlek téged.

                                            Boldog vagyok, hogy veled oszthatom meg életem.

***

Megérintelek, mint kósza szellő az őszi falevelet.

                      Csókollak, mint méhecske a virágszirmot.

                                                   Átölellek, mint csillagok az eget.

                                                                         Bearanyozom életed, mint Nap a világot.

俳句 - Haiku 3. rész

Fiatal vagy még a halálhoz,

          életed még nem érhet véget,

                           magad segíthetsz rajta.

***

Minden pillanat érték az életedben,

                sose halaszd el, amíg nem késő,

                                                   még megteheted.

***

Volt idő, hogy reménytelennek látszott minden,

                                           de mindig van egy kis kapu,

                                                amely új utat nyit meg neked.

***

Sose feledd a múltat,

                de sose élj benne,

                               emlékezz rá a jelenben.

***

Nem hagyom magam elveszni,

                                            erős vagyok,

                                                         meg tudom tenni.

***

Nem hagyom magam az árral sodorni,

                                                       jöhet bármi,

                                                                     legyőzöm.

***

Nincs veszve semmi,

                megoldás mindig létezik.

***

Az élet nem mindig kegyetlen,

                           vannak szép tájképei.

***

Megmérgezted lelkem,

                 lélektelenné váltam,

                           s szívem is megkopott.

俳句 - Haiku 2. rész

Mézédes zümmögés,

                  tavaszi áradat,

                                   virágporok hullanak.

***

Égkék szempár ragyog rád,

                   szerelmes üzenettel szolgál,

                                        engedj a csábításnak.

***

Fürge ujjak fonnak gyorsan,

                  a munka egyre csak halad,

                                           lassan minden darab a helyére kerül.

***

Sietős léptek,

                  pergő percek,

                                              a világ rohan veled együtt.

***

Halott táj,

              zord világ,

                                                     szürke égbolt ködbe burkol.

***

Szerelmed tüze ég a szívedben,

                                       boldog vagy,

                                                                                          mert megtaláltad szerelmed e világban.

***

Nehéz szívvel köszönök el,

                búcsúm talán végleges,

                              de emlékedben sokáig élek.

***

Olyan vagy nekem,

             mint medernek a víz,

                              teljesen betöltöd szívem.

***

Csendesen meghúzódsz s figyelsz,

                                árnyékként mozogsz,

                                            senki sem vesz észre.

俳句 - Haiku 1. rész

俳句

Haiku

Bronzként ragyogó Nap,

              lelkem bearanyozza,

                                 felmelegít hideg napokon.

***

Szellő suhan,

              lágyan betakar,

                                   csókkal köszönt a reggel.

***

Csillagfelhő borítja az eget,

                            ösvényt vágva a végtelenben,

                                                 ami összeköti világunk.

***

Virágillat röpke szárnyon,

                 száll, lebben a szélben,

                                       finomságot árasztva magából.

***

Hivogató madárdallam,

                  csábítja a tavaszt,

                                                         virágzásnak indul a cseresznyefa.

***

Átölel a szél,

                    megcirógatja arcod,

                                        szerelmet vall s elsuhan.

2012. április 1.

vasárnap

Christin Dor

Új versekkel jelentkezem. Megpróbáltam a japán haiku versformát. Nem tudom hogyan sikerült. Remélem valakinek elnyeri a tetszését. Ezért, ha mégis akad benne hiba lássuk be, hogy nem minden lehet először tökéletes, de természetesen semmi nem akadályoz meg benne, hogy a későbbiek folyamán ezt fejlesszem. Szóval csak ennyit akartam!!! Mindenkinek jó olvasást és légyszi, aki tud az írjon kommentet, mert szeretném tudni mennyire tetszenek a verseim avagy nem.:)

Christin Dor

xoxo

Ujfalvy Krisztina

A hold

Szebb idők, szebb estvék még szebb királynéja,
Nemesebb érzésű lelkek barátnéja,
Szép hold! andalgásom, enyelegvén veled,
Engedd el, ha bennem most irigyed leled.
Annál inkább, mivel találhatsz még sokra,
Szemeid magoknak kivánó társokra:
Kik ha határtalan látásodat birnák,
Távollétők terhét könnyebben hordoznák.

Igen nagy csillagzat! te, felettünk úszva
Tekinteteinket magad után húzva,
Nézed: világodat ki miként használja,
Ki a vanért búsul, ki hogy nincs sajnálja.
Ki többekkel vigad; ki lehajtott fővel
Perel a multakkal, harcol jövendővel;
Ki sokat veszítve azt hiszi ismétlen,
Hogy más minden boldog, csak ő szerencsétlen.

Ki a sétálókat csak szegletből nézi,
Mások víg lármája kedvét nem igézi:
Gondolja, nevessen, fecsegjen csak a száj,
Attól nem felejti egyik is, hogy – hol fáj.
Kicsendesült háza ablakára dőlve
Bánja, sok jó célja mert hever elölve;
Más pedig kénytelen magát megtagadni,
S bár szíve nincsen honn, másokkal mulatni.

Kit egy megszólamlott muzsika elnémít;
Kit a legszelidebb ének is elrémít;
Mert futja mind aztat, valami érzésit
Bájolja: kerüli tört szíve vérzésit.
Ki maga ragadja elő muzsikáját,
S azon veri, fujja ki szíve fájdalmát.
Ki könyes szemeit egy zöld sírra vetve
Zokogja, mindene hogy ott van temetve.

Ki a társaságnak erővel s fösvényen
Áldozott: magáé most egy kert ösvényen;
Ki felvasalt fővel, merevített nyakkal
Birkózik a már megszokott erőszakkal;
Ki ismét holnapra élesíti nyelvét
Hogy nálánál jobbnak rágja jó hírnevét;
Ki azt fontolgatván, hogy mi a boldogság:
Megállítja, hogy az egészség s szabadság.

Kit éltet, kit pedig gyötör a szerelem;
Ki esküszik: élni, hogy csupa gyötrelem;
Ki, de vajjon hány van? hogy gyönyörködését
Mutatja be neked, s megelégedését:
De titokban sohajt, s kiért nem mondhatja;
Fájdalmát egyedül önmagának tartja.
Érzi, hogy változni egy szerencsés játék,
És állhatatos szív mily kínos ajándék.

Ki pedig egy komor s hült keblű párjával,
Ezüst képed elől fordított orcával,
Szobájának olyan ülését keresi,
Honnan haladásod bús szívvel nézheti:
Ekként kerüli ki szemed, mindazáltal
Látsz te előfüggőn s az üvegen által;
S így is oda hozod, hogy vándor képzete,
Mindent előhordva, kerengjen mellette.

De ki számlálhatná azokat mind elé,
Akiket s amiket láthatsz mindenfelé?
Hogy hányképpen óhajt kiki boldogságot:
A szabad rabságot, a rab szabadságot.
Újabb kivánságink a régit elnyelik…
Jó éjszakát szép hold! az éj majd eltelik.
S bár társaságodtól nem örömest válom:
Szükség, hogy újítson engem is az álom.

Válogatott Verseim 34. rész

Gondolsz néha rám?

Gondolsz a közös emlékekre?

Vagy velem együtt az emlékek is eltűntek?

Bárcsak válaszolnál.

Bárcsak mondanál valamit.

A szavak néha bátorítóak lehetnek.

A kimondatlanság csak keseríti lelkem.

Válogatott Verseim 33. rész

Minden, ami éltetett eltűnt.

Minden, ami számított elhagyott.

Minden, ami fontos volt nincs többé.

Minden elveszett.

Üressé vált létem.

Nem is létezem.

Válogatott Verseim 32. rész

Csendbe burkolózik az est.

Hangtalan léptek jönnek-mennek.

Zavaró gondolatok elülepednek.

Válogatott Verseim 31. rész

Vágyam csak rólad szól.

Szívem-lelkem téged óhajt.

Ölelésed s csókod minden mást elsöpör.

Szívem csak téged szeret.

Lelkem csak téged fogad el.

Fogadj el engem!

Légy a kedvesem!

Légy a szerelmem!

Legyünk egymásé örökre!

Válogatott Verseim 30. rész

Ölelj!

Csókolj!

Ölelj, soha ne eressz el!

Csókolj, édes ajkad az enyémek!

Igaz szerelmet adok neked s te nekem.

Szükségünk van egymásra.

Örökké élni fog szerelmünk.

Ölelj!

Csókolj!

Ölelj, szorosan s gyengéden!

Csókolj, erősen s szenvedélyesen!

Szívünk is összefonódott lelkünkkel.

Válogatott Verseim 29. rész

Aludni mélyen,

örök álombirodalom nyugalmában,

álmokat szőni az álmokban.

Aludni mélyen,

bajoktól elzárva,

gyöngéden.

Aludni édesen,

meghitt boldogság szivárvány tengerén.

Aludni veled,

örökkön-örökké,

szerelembe olvadt szívvel,

együtt,

ölelő karjainkba megbújva.

Aludni mélyen,

szüntelen,

zavartalan,

álmokkal telve el.