Szabadság

 Szinte könyörögsz, hogy engedjen el.

Szorosan fogja kezed, nem akar elveszíteni.

De te szorongsz, ha a közelében vagy.

Félelem járja át tested, amint hozzád ér.

Ő mindig azt mondja, csak jót akar neked.

Hittél neki sokáig, de végül beláttad, hogy vele nem lehet élni.

S inkább elmenekülnél előle, minthogy bevalld neki,

mert nem tudod, hogy miként fogadná.

Tudod, hogy nincs több lehetőséged.

Ha habozol, ha meghátrálsz,

ő annál jobban magához láncol.

Megpróbáltál hatni rá.

Megpróbáltad megváltoztatni.

Megpróbáltad szeretni.

De ő minduntalan úgy érzi,

hatalma van feletted,

s te vagy az éltetője.

Nem egyszer megadtad neki mindazt,

amire vágyott.

Nem egyszer néztél üres tekintettel rá.

Nem egyszer hagytad,

hogy az életed befolyásolja.

A lelked viszont nem bírja a bezártságot.

Szabadságra vágyik.

Örömteli boldogságra.

Lánctalan érzésekre.

A kimondhatatlan szavak helyett szívet melegítő ölelésre.

S amikor már a könyörgés sem segít,

amikor már kifogytál a kifogásokból,

amikor belenézel a tükörbe,

a lelked kifakad,

tested megfeszül,

s elindul azon az úton,

ahol a szabadság várja.

Még utoljára visszanézel rá,

semmit nem sejt,

rámosolyogsz,

s kilépsz az ajtón úgy,

mint aki hamarosan visszatér hozzá.

2020. december 05., szombat 17:13

Boldogságot hozni

Boldogságot hozni a szívedbe.

Szerelmet adni a lelkednek.

A boldogság szárnyain lebegve merülnénk el a felhők felett.

A szerelem szárnyain pihennénk meg szívünkben.

De az én boldogságom parányi lángja nem elegendő,

hogy a szerelem tüzét ápolja.

Az én szerelmes szívemnek nem elég a boldogság,

mely a lelkeinket összekapcsolná.

Bárhogyan is szeretném sem boldogságot,

sem szerelmet nem tudnék neked adni.

2020. december 05., szombat 17:55

Megbántottak számtalanszor

 Megbántottak számtalanszor.

Elhallgattad magadról a szidalmakat.

Elnézted azokat, akik kibeszéltek.

Magadba kerested a választ a miértekre.

Megbántottak számtalanszor.

A fejed zsongott a sok bántó szótól.

Nem adtad fel soha.

Mindig erősnek mutattad magad.

Nem okozott gondot hamisan mosolyogni másoknak.

Mégis még mindig magadban kerested a válaszokat a miértekre.

Megbántottak számtalanszor.

Te is ugyanennyiszer bántottál másokat.

Mindig te voltál a rossz a szemükben.

Nem tudták elviselni, ha elmondtad mindazt, amit gondolsz.

Sokszor mégis úgy érezted, nekik van igazuk.

Még mindig magadban kerested a válaszokat a miértekre.

Megbántottak számtalanszor.

Ugyanennyiszer mosolyogtál már vissza.

Még erősebbé váltál.

Felvértezted magad.

Rájöttél, ha ugyanazt teszed, mint ők, akkor ugyanolyanná válsz.

Inkább mosolyogsz hamisan, mintsem kimutasd, hogy a lelked majd összeroskad.

Már nem keresed magadban a válaszokat.

Hisz az egyetlen válasz te magad vagy.

Élsz úgy, ahogy neked tetszik, s nem érdekel más véleménye.

2020. december. 05., szombat 17:30

Megfogadtam

Megfogadtam, hogy veled leszek.

Megfogadtam, hogy kitartok melletted.

Megfogadtam, hogy mindig szeretni foglak.

Megfogadtam magamnak, hogy soha többé nem leszek szerelmes.

Megfogadtam, hogy csak te leszel az életembe.

Megfogadtam, hogy csak rólad fogod álmodni.

Megfogadtam, hogy mindig téged foglak látni.

Megfogadtam magamnak, hogy soha többé nem leszek szerelmes.

Megfogadtam, hogy a szívem csak te birtokolhatod.

Megfogadtam, hogy mindenben számíthatsz rám.

Megfogadtam, hogy senki más nem léphet a helyedre.

Megfogadtam magamnak, hogy soha többé nem leszek szerelmes.

Megfogadtam, hogy nincs többé álmodozás irántad.

Megfogadtam, hogy nincs többé várakozás.

Megfogadtam, hogy sosem lehetsz az életem része.

Megfogadtam, hogy másnak adom a szívem.

Megfogadtam magamnak, hogy soha többé nem leszek szerelmes.

Mert soha többé nem tudnám másnak adni a szívem.

Mert soha többé nem tudnék szeretni.

Mert soha többé nem akarok szeretni.

Mert az én szívem ne legyen senkié.

2020. december. 05., szombat 17:23 

Míg le nem hunyod szemed

 Kinézel a sötét utcára.

Hiába az utcai fényáradat,

csak sötét burok vesz körül.

Átölel.

Láthatatlanul megérint.

Elszorítja szíved.

Elveszi a maradék levegőt tőled.

Könnyeid hangtalan hullása.

Szívednek fájdalmas lüktetése mellkasodban.

Egykoron boldog voltál.

Mindig mosolygós.

Boldogságtól ragyogó.

Elvették tőled.

Kitépték belőled.

Széttörtek.

Kettéhasítottak.

Eltaszítottak.

Hangtalanul tűrted.

Reménykedtél, hogy nem most láttad őt utoljára.

Reménykedtél, hogy megbosszulhatod önmagad.

Vártad őt.

S közben nem tudtad eldönteni,

hogy megbocsátasz neki,

vagy tönkreteszed egy életre.

Kinézel a sötét utcára.

Lelked látod benne.

Fénytelen.

Harctalan.

Elfáradt s már nem bírja tovább.

Az összeforrt darabok lassan kettéhasadnak.

S te magad zuhanni kezdesz,

mint aki végleg feladta.

Ő a karjaiba von.

Magához ölel.

Nem engedi,

hogy a sötétség elnyeljen téged.

Nem érted őt.

Ő sem érti magát.

Visszatért hozzád,

hogy lezárja a múltat,

s elkezdje veled a jövőt.

A haragod elapad.

Ő pedig csak ölel téged szorosan,

míg le nem hunyod szemed.

2020. november 09., hétfő 18:13

Szenvedélyben éled életed

 Szenvedélyben éled életed.

Izgatnak a vágy ezer szirmai.

Lelked sötétségben él,

de amint vadászterületre ér,

oly tűz ég benned,

amit nem akarsz egyhamar csillapítani.

Megragadod az alkalmat.

Ha kell végigtáncolod az éjszakát.

Egyik másik hamar a hálódban ragad.

Felforgatod mások érzékeit.

Belekóstolsz a tiltott gyümölcsbe.

Elveszed, amit akarsz.

S végül megtalálod azt,

akinek egyszer kell visszautasítania téged,

hogy egy másik arcod is megmutasd.

Kutatod.

Keresed.

De amint megtalálod,

a hálódba te magad ragadsz bele.

Belegabalyodsz.

Nem menekülhetsz.

Óvatlanul szíved adtad annak,

aki csapdát állított neked.

Nincs kiút.

Élvezed minden percét.

S lelked mikor darabokra hullik,

rájössz,

úgy használt ki,

ahogy te kihasználtál másokat.

2020. november 09., hétfő 18:01

Minden éjjel

Minden éjjel ugyanott vártad.

Egybeolvadtatok az éjszakával.

A csillagok sem szelídítettek meg titeket.

Álompárnak is beillettetek volna.

Mikor kereszteztétek egymás útját, forrt a levegő,

olvadt az aszfalt, perzselő tűzben égett vágytól lángolt testetek.

Ajkaitok egymást fedezték fel.

Bizsergető ujjak zongoráztak a bordákon.

Minden mozdulatban benne volt a dac és az akarat.

Egyik s másik jobban akarta és többet.

Ugyanaz a ritmus.

Szívet tépő s rabul ejtő.

Lélegzetelállító, romba döntő.

Fenekestül felforgató, ringató, ölelő.

Minden éjjel.

Egybeolvadtatok.

Szelídítetlen.

Vágytól perzselő.

Álomba illő.

S mégis minden éj azzal ért véget,

hogy elváltatok.

Elnyelt a hajnali derengés.

Csak a várakozás kínjai maradtak.

2020. november 09., hétfő 17:49

Bárhová is megyek

 Bárhová is megyek, követsz engem.

Árnyékként, lépésenként, érzésként.

Hallom a szuszogásod.

Érzem hideg érintésed.

Nem félek tőled.

Nem árthatsz nekem.

Magammal rántottalak.

Feláldoztad magad, hogy megmeneküljek.

Figyelmetlen voltál, s most a rabom lettél.

Lelked mindig velem lesz, ahogy szeretted volna.

2020. november 09., hétfő 17:31

Hátat fordítottál mindennek...

 Hátat fordítottál mindennek, mit szerettél.

Elfeledted, hogy ki vagy s honnan jöttél.

Egyszer sem tekintettél hátra.

Nem érdekelt, ki maradt mögötted.

Éled az életed emlékek nélkül.

Éled az életed ismeretlen emberek között.

Éled az életed, ahogy mindig is akartad.

Szabadon.

Szabadon egy világban.

Szabadon az ég alatt.

Szabadon a vadonban.

Szabadon a szél szárnyán.

Szabadon a napsütésben.

Szabadon az éjszaka csendjében.

Sosem kérdezték meg, hogy miért mentél el.

Nem érdekelte őket, de mindig savaztak miatta.

Azt gondolták, amit gondolni akartak, de nem voltak kíváncsiak a történetedre.

Miért hagytál hátra mindent.

2020. október 09., 18:38 péntek

Többet és többet akartál...

 Többet és többet akartál.
Semmi sem számított.
Körülötted mindenki sötét árnyként lebegett.
Magadat fényezted.

Többet és többet akartál.
Feleslegesnek tűnő dolgok nem érdekeltek.
Kapaszkodtál valamibe, ami nem te vagy.
Tapostad az utad, míg másokat kizártál az életedből.

Többet és többet akartál.
Minden, mi arany volt, a tiéd lett.
Hamis mosollyal az arcodon léptél egyre előrébb.
Csillogás és ragyogás.
Pezsgő és kaviár.
Mert mindig is többet akartál.

Többet akartál egy csinos pofinál.
Többet akartál egy csinos ruhánál.
Többet akartál egy egyszerű ékszernél.
Többet akartál mindennél.
Akartál és elvettél.
Elvettél és akartál.

Többet és többet.
Szebbet és jobbat.
Csillogót és káprázatost.
Egyedit és elérhetetlent.

Míg már csak te maradtál saját magadnak.

2020. október 09. 18:28

Egy élet van...

Minden, ami te vagy.

Minden, ami ő van.

Két külön világ, ami egy úton jár.

Nincs olyan, hogy tökéletes.

Nincs olyan, hogy mindig.

Egy élet van, amiben te és ő ti lehettek, s vagytok.

Egy élet van, amit ti alkothattok.

2020.08.12., 21:35

Sokszor van úgy...

Sokszor van úgy, hogy fel kellene adni.

Hátrahagyni mindent.

Kipróbálni az ismeretlent.

Lelépni anélkül, hogy tudnák.

Olyan helyre menni, ahol nem ismernek.

Menekülni mindattól, ami megfojt.

Elzárkózni mindattól, ami méreg.

S lassan hátrahagyni azt, amit megismertél s szerettél.

Ami egyszer többet jelentett minden másnál.

Ami még mindig ott él benned.

2020.08.12., 21:31

Van úgy...

Van úgy, hogy hátra kell hagyni.

Újat teremteni, létrehozni.

Van úgy, hogy köszönés nélkül kell lelépni.

Új utakat találni, felfedezni.

Van úgy, hogy nincs kiút.

Se innen, se onnan.

De mindig van remény egy jobb világért kiáltani.

2020.08.12., 21:27

Ha kimondanád...

Ha kimondanád mindazt, mit gondolsz.

Ha elmondanád, hogy valójában mit érzel.

Csak magadat ámítod vele.

Ha őszintén bevallod érzéseid.

Ha megnyílik szíved ajtaja.

Védtelen maradsz vele szemben.

Ha igazán azt érzed, amire szíved vágyik.

Ha igazán akarod őt.

Sosem tudhatod igazán, mikor döf hátba.

Ha hagyod magad elragadni az árral.

Ha nem érdekel, hogy porig rombolhat.

Szíved hagy cserben téged,

s késő lesz már visszahoznod.

Mert amint elragad, úgy te magad is elveszel.

Nem lesz ki megmentsen.

Nem lesz ki visszatartson.

Csak süllyedsz egyre mélyebbre.

2020.08.12., 21:20

Szélmalom harc

Szélmalom harcot vívsz a szíved ellen.

Nem akarod többé érezni a szerelmet.

Mit adtál a másiknak, sosem kaptad vissza.

Míg te szeretted őt, ő másfelé fordult.

Hittél benne, hogy megváltozik.

Makacsul ragaszkodtál hozzá.

Szíved darabjaira hullott.

De ő csak ment, s átlépett rajtuk.

2020.08.12., 21:16

Emlékek

 Emlékszem, hogyan fogtuk meg egymás kezét.
Ujjaim alatt a bőröd bizsergető, lágy érzés.
Érintésed puszta vágya, méregként hatott elmémre.
Pedig mondták, hogy vigyázzak veled.

Emlékszem, miket mondtál.

Szavaid örömet okoztak.

Elhallgattam a hangod, ami mindig ott lüktetett a szívemben.

Emlékszem ölelésedre.

Vágytam minden érintésedre.

Mégis magányos voltam melletted.

Mert nem éreztem, hogy velem szeretnél lenni.

Emlékszem a távozásra.

Feleslegesnek éreztem könnyeim.

Minduntalan arra vártam,

hogy az emlékek egyszer visszatérjenek.

2020.08.12., 21:07

Ihlethiány

Már a címében is benne van, hogy egy ideje nem tudok verseket írni. Nincs ihlet, és nem is akar jönni. Gondoltam már rá, hogy kellene egy újabb verssorozat, de hozzá se láttam, pontosan emiatt. A zene hallgatás sem oldja ezt a gondot, így egy ideig parlagon marad a dolog. Így is tudom, hogy a legtöbb versem majdhogynem ugyanarról és ugyanúgy szól. Ezért sem akarom erőltetni a dolgot. Még. Aztán majd meglátom, hogyan és mi lesz. Az időm nagy részét úgy is a regényeimnek szentelem, valamint a nyelvtanulásnak és egy vizsgára való felkészülésnek. Ja és ne felejtsem ki a munkát. Igen, az is van. Úgyhogy a napom - mint oly sokan másoknak is - ezzel telik: munka napi 8 órába sűrítve, mégis úgy érzem, a nap 24 órája nem elég hozzá, délután kb. 1-2 óra nyelvtanulás, aztán a vizsgára való felkészülés. Persze ott vannak még a kutyusok és a macskuszok... szóval... ha egy nap talán 72 órából állna, akkor talán... de nem. Hébe-hóba egy-egy filmet megnézek, és igen, szeretnék olvasni is... el is kezdtem egy könyvet, de a közepénél állok és még nem tartok a végénél már vagy 2-3 hónapja. Pedig 1-2 hét alatt meg szokott lenni egy könyv. Na mindegy. Szóval, munka-tanulás-kutyusok-macskuszok-éldazéletedéletérzés-regényírás. Röviden ennyi. Amennyiben megjön az ihlet, gondolom a Bahamákon nyaral, akkor lesz vers. xoxo

Könnyek között

Könnyek között látod viszont a horizont határt.

Könnyeid között emlékek támadnak fel.

Minden egyes könnycsepp egy-egy emlékfoszlány.

Minden emlék egy-egy rész belőled,

ki darabjaira hullik alá a végtelenben.

2020. április 6., hétfő

Múltba veszett lélek

Múltba veszett lélek,

ki egymaga rója a világot.

Mint egy kísértet,

egyik helyről a másikra vándorol.

Feledni akartál,

s közben téged feledtek el.

Vissza akartál térni,

de senki nem emlékezett rád.

Sóhajod a magányod hangja.

Könnyeid a lelked fájdalma.

Néma nevetésed tested láthatatlansága.

Ki múltban élt.

Ki múltban szeretett.

Ki mindent megtett,

hogy elveszett legyen.

2020. április 6., hétfő 

Mosolyogva fogadod

Elkötelezted magad valaki mellett,

aki nem szeret, s a semmibe vesz.

Erős maradtál akkor is,

amikor gyengének kellett volna mutatkozni.

Mikor belenézel a tükörbe,

szomorú szemek néznek vissza rád,

de mosolyogva fogadod,

mint bármi mást az életedben.

2020. április 6., hétfő

Emlékezni

Voltam már padlón.

Éreztem bűntudatot.

Vissza akartam pörgetni az időt.

Éreztem a röpke boldogságot.

Elillantak mellettem az évek.

Hibáztattam másokat.

Haragudtam a világra.

Gyűlöltem magam.

S mikor csak hátra néztem,

sajnáltam magam.

Mindegy mi volt,

előre kell menni.

Másik utat kell választani.

Hátrahagyni mindazt,

mi bánt s nem akar elengedni.

De emlékezni, hogy tudj változtatni.

2020. április 6., hétfő