Minden éjjel ugyanott vártad.
Egybeolvadtatok az éjszakával.
A csillagok sem szelídítettek meg titeket.
Álompárnak is beillettetek volna.
Mikor kereszteztétek egymás útját, forrt a levegő,
olvadt az aszfalt, perzselő tűzben égett vágytól lángolt testetek.
Ajkaitok egymást fedezték fel.
Bizsergető ujjak zongoráztak a bordákon.
Minden mozdulatban benne volt a dac és az akarat.
Egyik s másik jobban akarta és többet.
Ugyanaz a ritmus.
Szívet tépő s rabul ejtő.
Lélegzetelállító, romba döntő.
Fenekestül felforgató, ringató, ölelő.
Minden éjjel.
Egybeolvadtatok.
Szelídítetlen.
Vágytól perzselő.
Álomba illő.
S mégis minden éj azzal ért véget,
hogy elváltatok.
Elnyelt a hajnali derengés.
Csak a várakozás kínjai maradtak.
2020. november 09., hétfő 17:49
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése