Egyetlen út van hátra

Hinni s reménykedni.

Éreztem, hogy nem lesz könnyű.

Minden nap látom a tükörben.

Bárcsak lenne egy lepel,

ami elfedné előlem.

Hinni s reménykedni.

Hogy minden úgy alakul,

ahogy elterveztem.

 Amikor tükörbe nézek,

azt lássam,

akivé válni akartam.

Hogy még nem vesztem el.

Felépíteni mindazt,

amit elérhetetlenné tettem.

Egyik hibából a másikba.

Egyik rossz döntés a másik után.

Telnek a napok.

S minden nap ugyanúgy ébredek.

Távol azoktól az álmoktól,

amiket magaménak tudhattam.

Amikbe belekapaszkodtam.

Amiben még tudok hinni.

És amikor dönteni kell,

helyesen tegyem.

Egyetlen út van hátra.

S ha ezt az utat meglelem,

rálépek.

És amikor választani kell,

tudom,

hogy minden mást hátrahagyok.

Mert hiszem s reménykedem.

Mert érzem, hogy még nincs vége.

Mert van még újrakezdés.

Mert az igazából az én utam lesz.

2021. január 24., vasárnap 09:24

Megtörhetetlen

Hittem az álmokban.

A megtörhetetlenben.

Hittem magamban.

Az álmok útjában.

Hittem, amíg tudtam.

Szilánkok hevernek körülöttem.

Egyik szétesett.

Másik felperzselődött.

S vannak, amikről magam mondtam le.

Hittem sokáig.

Bizakodó voltam.

Terveket szövögetni nem volt nehéz.

Jöttek a pofonok.

Kiábrándító volt a tudat.

Mégis még hiszek.

Hiszem, hogy egy nap ezek a szilánkok egybeforrnak,

s láttatják velem egykori utam.

2021. január 24., vasárnap 09:14

Egy szóbeszéd vagy csupán

Hosszú léptek.

Minden lépéssel csak távolodtál.

Csendben, az esőcseppek között.

Halkan, a szürke égboltot kémlelve.

Hosszú ideje annak, hogy úton vagy.

Már magad sem tudod, hogy mit keresel.

Városról városra.

Napkeltétől napnyugtáig.

Nesztelen léptekkel barangolsz.

Hangtalan suhansz.

Még a szél sem tud megérinteni.

Még a napfény sem éri el arcod.

Máris elrejtőzöl.

Mint aki sosem volt.

Egy szóbeszéd vagy csupán.

2021. január 23., szombat 18:14 

Mégis...

 Hiányzik az érintése.

Hiányzik a közelsége.

Hiányzik szívének lágysága.

Felkutathatnád.

Elmondhatnád érzéseid.

Magadhoz ölelhetnéd.

Mégis a magányt választottad helyette.

A boldogságot elcserélted a szürke hétköznapokra.

A mosolya helyett a kietlen világot kaptad.

2021. január 23. szombat 18:07

Döntened kellett

Döntened kellett.

Szíved vagy az életed.

Kardodban az erő.

Lelkedben fájdalom.

Tomboló erők hada.

Vérben úszó forgatag.

Hittel vagy hit nélkül.

Harcban vagy harc nélkül.

Elesettként vagy bukottként.

Döntened kellett.

Szíved feláldozva, az életét választottad.

Kardodon saját véred.

Elveszejtetted lelked, hogy az övé megmeneküljön.

Mert hitted, hogy így kell történnie.

2021. január 23., szombat 18:04

Egy nap újra viszontlátjátok egymást

Repülhetnél, mint pillangó a vadvirágok fölött.

Hosszasan nézhetnéd a tájat, mint égi madár.

Lehunyhatnád szemed, hogy csak őt láthasd.

Gyönyörködhetnél a mosolyában, mikor ő maga pihen karjaidban.

Úszhatnál, mint hal a sodródó árban.

Megállhatnál egy pillanatra, hogy mélyen magadba szívd illatát.

Foghatnád a kezét, hogy ne ereszd el, mikor ideje lejárt.

Teljesíthetnéd minden kívánságát, mikor te vagy az egyetlen álma.

Felforgathatnád a világot, hogy mindenki reménytelenségét, fájdalmát elvennéd.

Megküzdhetnél a legnagyobb sárkánnyal is, hogy magad mellett tudhasd.

S bár az idő nem kímél.

Amikor a keze a kezedből eltűnik.

Mikor az ölelése halvány melegség marad csupán.

Akkor is tudod, hogy egy nap újra viszontlátjátok egymást.

2021. január 23., szombat 17:59 

Járd az utad

 Járod az utad.

Keresed szárnyaid.

Lelkednek egy apró szilánkját.

Mikor még boldog voltál.

Mikor még önfeledt mosolyogtál.

Lelkednek egy részét.

Aki felemelt a porból.

Aki megmutatta, hogy a világban nem vagy egyedül.

Lelked tükrét.

Ami elérte szíved.

Ami utat mutatott, mikor kihunyt a fény.

Járod az utad.

Elvesztetted szárnyaid.

Megtanultál bukottként élni.

Elfogadtad, hogy mindennek van ára.

Hogy amit elvesztettél, visszanyerheted.

Hogy a fény nem felejtett el téged.

Járd az utad.

Hogy amint elérd, a fény ismét rád találjon.

Járd az utad.

Mert szárnyak nélkül is képes vagy szárnyalni.

Járd az utad, s ő megtalál téged.

2021. január 23., szombat 17:49

Méreg borítja lelked

Méreg borítja lelked.

Pusztítja tested.

Égeti szíved.

Mégis mosolyogva tekintesz a világra.

Bizalmat adsz másoknak.

Elhiteted velük, hogy minden rendben.

Nem kell félniük.

Nincs mitől tartaniuk.

S csak kevesen tudják rólad,

hogy valójában emészted magad.

Nem szólnak.

Nem segítenek.

Ezt a harcot magadnak kell vállalni saját magaddal szemben.

Elveszted magad, vagy hagyod, hogy a méreg kitisztuljon.

Hagyod, hogy elpusztítson, vagy küzdesz, hogy visszatérj önmagadhoz.

Hogy ami egykor voltál, ne vesszen el.

Hogy ami most vagy, ne emésszen fel.

2021. január 23., szombat 17:41 

Ezer virágszirom

 Gondolatban ezer helyen jártam.

Ezer álmot láttam.

Ezer virágszirom hullt az utam során.

Mindegyik szirom egy apró emlék.

Egyetlen fénysugár.

Ezer gondolatból összeállt kép.

Ezer történetből összeállt élet.

S bár egyikre sem emlékszem,

mert elhalványultak.

Tudat alatt ott rejlenek,

s emlékeztetnek arra,

hogy volt ezer élet,

amik elmúltak,

amik belőlem származnak,

amik végigkísérnek az utolsó utamig.

Majd porrá válnak,

ahogy ezer test porrá vált emlékekkel,

érzésekkel,

gondolatokkal együtt.

2021. január 23., szombat 17:34

Ablak a világra

 Sokszor keltem fel reménytelenül.

Hiába próbáltam pozitívan látni a világot.

A világ mindig negatív képet mutatott felém.

Érzékenyen reagáltam mindenre.

Próbáltam palástolni a dühömet.

Ki akartam rohanni a világból.

Elmenekülni.

Elrejtőzni.

Nem létezni mások számára.

Nem visszatekinteni, mikor észre sem vesznek.

Próbáltam mosolyogni, mikor ökölbe szorítottam a kezem.

Próbáltam csendben maradni, mikor üvölteni akartam.

Nem tudok elmenni.

Nem tudok el nem fordulni.

Nincs hely a világban, ahol csak a saját világom van.

Be kell engednem, hogy élni tudjak.

El kell zárnom önmagam, hogy magam lehessek.

Szabadon szárnyalni.

Láncok nélkül vándorolni.

Súlytalanságban szenvedni.

Minduntalan az utamat járni.

De amint kinyitom az ajtót, bezáródik a fény,

s csak a borús napok fogadnak.

Elfojtom, vagy hagynom kellene tombolnom.

Elrejtem, vagy hagynom kellene elengednem.

Mindeközben vágyom a szabadságnak ismeretlen érzésére.

Mikor felkelek, tudom, hogy nem várnak kötelezettségek.

Nem tart vissza semmi.

Nincs idő.

Nincs napfelkelte s napnyugta.

Nincs fáradság.

Nincs semmi, ami lázítaná lelkem.

Hogy amikor visszatekintek, boldogan mosolyogni tudjak.

Hogy amikor kinyitom az ajtót, ne a szürkeség ébresszen fel öntudatlanomból.

2021. január 23., szombat 17:29

2021. - New Year - New Me - Új versek születőben

 

2009. szeptember 10-én kezdtem hozzá a bloghoz. Minden bevezető nélkül "Pillangótánc" címmel

Pillangótánc

feltöltöttem az első verset és azóta szép számmal gyarapodtak a versek. Jók, kevésbé jók, ahogy az ihlet hozta. Vannak olyanok, amik erősen hasonlítanak egymásra, ilyenkor már egy kissé erőltetve volt az írás. Voltak termékeny éveim, mint 2010-2013. közötti években íródott verseim, és végül a 2016-os év, amikor valamit össze tudtam hozni. Volt ekkor is ihlethiány rendesen, de minden hónapban töltöttem fel legalább 3-4, hanem több verset is egyszerre. Aztán jöttek a ritkulások. Nem írtam. Ez leginkább 2017-től látszódik, mikor hónapok is teltek el egy-egy vers között. Természetesen a saját verseim mellett fellelhetőek olyan költők versei is, amik tetszenek, amiket szeretek. De most újult erővel belendültem ismét, így jönnek az idei év első termései.

Aki olvassa, remélem tetszeni fognak neki, bár azt is megértem, ha mégsem. Hullámvölgy ide vagy oda, a versírást egy ideig biztos nem fogom alábbhagyni.

Kicsit megkésve, de mindenkinek Boldog Új Évet kívánok, teljen az év egészségben, szeretetben, álmokban és sok-sok élménnyel. A legjobbakat.

xoxo

💖💝💞💟