Repülhetnél, mint pillangó a vadvirágok fölött.
Hosszasan nézhetnéd a tájat, mint égi madár.
Lehunyhatnád szemed, hogy csak őt láthasd.
Gyönyörködhetnél a mosolyában, mikor ő maga pihen karjaidban.
Úszhatnál, mint hal a sodródó árban.
Megállhatnál egy pillanatra, hogy mélyen magadba szívd illatát.
Foghatnád a kezét, hogy ne ereszd el, mikor ideje lejárt.
Teljesíthetnéd minden kívánságát, mikor te vagy az egyetlen álma.
Felforgathatnád a világot, hogy mindenki reménytelenségét, fájdalmát elvennéd.
Megküzdhetnél a legnagyobb sárkánnyal is, hogy magad mellett tudhasd.
S bár az idő nem kímél.
Amikor a keze a kezedből eltűnik.
Mikor az ölelése halvány melegség marad csupán.
Akkor is tudod, hogy egy nap újra viszontlátjátok egymást.
2021. január 23., szombat 17:59
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése