A tengerparton

A tengerparton, a naplementében ott várakoztál te,

aki titokban a mindent jelentette nekem.

A tengerparton, a lágy hullámokat nézve ott vártál rám,

s a szívem majd kiugrott menten.

A tengerparton, a szürke homályban ott voltál,

s én feléd igyekeztem,

hogy amikor odaérek,

mindent elmondok neked az érzéseimről,

de mire elérhettelek volna,

egy hullám elragadott,

s elnyeltek a habok.

2017.03.12., vasárnap

Megfordult a világ

Megfordult a világ, amikor találkoztam veled.

Minden más lett.

Minden fényesebb.

Te voltál a fény forrása az életemben.

Te voltál, aki irányt mutatott egy jobb világba.

S amikor eltűntél, a félelem egy pillanatra megingatott.

De lélekben ott maradtál, s bátorítottál engem.

Engem, aki eltévelyedett volt a világban.

Engem, aki reménytelennek hitte a saját életét.

2017.03.12., vasárnap

Hiányzik

Hiányzik az érintésed.

Hiányzik a hangod.

Hiányzik a lényed, ami elvarázsolt.

Hiányzik a nevetésed.

Hiányzik a szemed csillogása.

Hiányzik minden, ami te vagy.

Bár tudnám, hogy most hol vagy.

2017.03.12., vasárnap

Te és én vagyunk a világ közepén

Éget az érzés.

Lüktet a fájdalom.

Te és én egyek vagyunk.

Éget a szenvedély.

Lüktet a szív.

Te és én örökké együtt.

Közös a lélegzetünk.

Közös a múltunk.

Közös a szerelmünk.

Közös a vágy, ami összeköt.

Éget a vágy.

Lüktet a szerelem.

Te és én vagyunk a világ közepén.

2017.03.12., vasárnap

Fáj

Fáj minden gondolat, ami rólad szól.

Fáj az érzés, amiért nem velem vagy.

Fáj, hogy elhagytál.

Fáj, hogy csupán emlék maradtál.

2017.03.12., vasárnap

Egymásnak. Egymásért. Kettőnkért.

Vannak szép napjaink.

Vannak rossz napjaink.

Mindegyiket megéljük.

Van, hogy elég jól.

Van, hogy kevésbé jól.

De túlteszünk rajta.

Mert ezek is mi vagyunk.

Egymásnak.

Egymásért.

Kettőnkért.

2017.02.09., csütörtök

Mindig, mikor veled vagyok

Mindig, mikor veled vagyok,

sosem tudom, hogy mire gondolsz.

Boldogság tölt el, amint a közeledben tudhatom magam,

mégis tanácstalan vagyok.

Ha belenézek a szemedbe, tudom,

hogy belül is mosolyogsz, s én is mosolygok.

Ugyanakkor megremegek, ha arra gondolok,

miként tekinthetsz másokra.

Ha nem vagy velem, egyedül érzem magam,

mégis néha úgy érzem, így jó.

Szeretem, ha átölelsz, mert melegséggel tölt el,

mégsem szeretném, ha ez az ölelés megfojtana minket.

Nem akarom, hogy túl sok legyünk egymásnak.

Nem akarom, hogy egy idő után mindez kihűljön.

Ahogy te sem akarod, hisz mindketten vigyázunk egymásra,

tudjuk, mikor van szükségünk a másikra,

mikor szeretünk egymagunkban lenni,

mikor örülünk a másiknak.

Mert vagyunk egymásnak.

Mert mi külön is egyek vagyunk.

2017.02.09., csütörtök

Egyedül akartál maradni

Ellöktél magadtól mindenkit.

Úgy tettél, mintha nem érdekelne semmi.

Úgy tettél, mintha nem szeretnél senkit.

Egyedül akartál maradni.

De ez egyre nehezebben ment neked.

Hiányoztak a barátok, a családtagok és a szerelmed is.

Már nem akartál egyedül maradni.

Mindent vissza akartál csinálni.

Az élet próbák elé állított.

Megtettél mindent, s végül nyertél.

Visszakaptad a régi életed,

a rossz dolgok pedig lassan elhomályosultak,

de még mindig emlékszel az elkövetett hibáidra.

2017.02.09., csütörtök

Minden szavad hazugság

Minden szavad hazugság.

Mégis sokáig hittem benne.

Minden szavad hazugság.

Mégsem hallottam meg.

Szemfényvesztés voltál csupán.

A rideg, kietlen valóság.

Miért gondoltam másképp?

Szeretném tudni, de már hiába.

Már nem hiszem el szavaid.

Már nem hallom meg szavaid.

Már nem hiszek benned.

Már nem hallak téged.

Egyedül maradtál a hazugságaiddal.

2017.02.09., csütörtök

Mindig csak várlak

Minden este várlak haza.

Minden reggel elköszönök tőled.

Minden érintést emlék őriz.

Minden szó egy-egy visszaemlékezés.

Minden reggel elönt a kétség, hogy visszatérsz-e hozzám.

Minden este elönt a forróság, hogy ismét a karjaidban tudhatom magam.

Minden napom így telik.

Mindig csak várlak.

2017.02.08., szerda