Mint porszem a szélben

Mint porszem a szélben, csak szúrtad a szemem.

Boldognak láttalak, mindig mosolyogtál.

Kibírhatatlan voltál.

Mint porszem a szélben, csak szúrtad a szemem.

Mindenkivel jóban voltál, mindig kedves voltál.

Önző voltál.

Mint porszem a szélben, csak szúrtad a szemem.

Érzékeny lelked nem bírtam elviselni.

Ingerült lettem tőled.

Mégis valahányszor megláttalak, legszívesebben átöleltelek volna.

Mint porszem a szélben, csak szúrtad a szemem.

Mert elérted, hogy beléd szeressek.

Elérted, hogy a gondolataim és napjaim rólad szóljanak.

Elérted, hogy megszólítsalak.

Elérted, hogy megöleljelek.

Elérted, hogy megcsókoljalak.

Elérted, hogy a rabod legyek.

Elérted, hogy melletted legyek.

Csak mert szúrtad a szemem.

2017.02.08., szerda

Mindent elvesztettem

Nem tettem semmit, hogy megváltozzam.

Nem tettem semmit, hogy marasztaljalak.

Bűntudat?

Mindent rád hárítottam.

Sokáig te voltál a hibás a szememben.

Megbánás?

Csak röhögtem mindenen.

Úgy tettem, mint akit nem érdekel.

Mert nem akartam, hogy érdekeljen.

Bocsánatkérés?

Egyszer sem fordult meg a fejemben.

Azt vártam, hogy te lépj helyettem.

Végül megtörtem.

Tudom, hogy hibáztam.

Tudom, hogy amit tettem, megbocsáthatatlan.

Sajnálom, de tudom, már nincs visszaút.

Már nem nevetek, belül sírok.

Mert már érdekel, hogy kit és mit vesztettem el.

Mert már tudom, hogy mindent elvesztettem.

2017.02.08., szerda

Elterveztem mindent

Elterveztem mindent.

Álmok álmokat követett.

Aztán sorra összedőlt minden.

Úgy éreztem nincs erőm folytatni.

Úgy éreztem végleg meg kell állni.

Elterveztem az életem.

Mégis belebuktam.

Néha könnyek mardosták a szemem.

Néha a tehetetlen düh fojtogatott.

De még most is úgy gondolom, egy nap megtörik az átok.

Felülkerekedek önmagamon, és beteljesítem a feladatom.

2017.02.08., szerda

Két idegen

Két idegen voltatok csupán egymásnak.

De minden nap egyre jobban megismertétek a másikat.

Sokáig mégsem mertétek bevallani, hogy egymásba szerettetek.

És azóta sem tudtok egymás nélkül élni.

2017.02.02., csütörtök

Csak mi ketten

A tekinteted még mindig elbűvöl.

Mikor rám nézel, arcomat elönti a pír.

Amikor átölelsz a jól ismert bizsergés felébred.

Szárnyalni is tudnék a boldogságtól.

Mikor táncba viszel, testünk önkéntelenül is összesimul.

Csak mi vagyunk, s olyankor a világ is a miénk.

Csak mi ketten.

Minden más megszűnik körülöttünk.

Egymásra nézve csak nevetünk.

S nevetünk.

2017.02.02., csütörtök

Először szerettelek

Először szerettelek.

Örültem neked.

Aztán egyre jobban változtak a dolgok.

Mindketten megváltoztunk.

A szerelmet elfojtotta a sorozatos féltékenykedés.

Megölte a szenvedélyt.

Eltaposta a reményt.

Utána már gyűlöltelek.

Elegem lett belőled.

Minden mást jobban akartam, csak ne lássalak téged.

Végül elmúlt minden.

A zavaros korszak lezárult.

Továbbléptünk.

Az emlékek ugyan megmaradtak, de már csak halványan.

Egyikünk sem szerette igazán a másikat ahhoz, hogy megmentsük a kapcsolatot.

2017.01.31., kedd

Elengedtük egymást

Nem szóltam semmit, amikor elengedted a kezem.

Nem éreztem semmit, amikor elhagytál engem.

Nem mentem utánad, amikor tudom, hogy már nincs miért.

A szerelem kihűlt.

Elengedtük egymást.

Hogy miképp fog alakulni az életünk egymás nélkül, nem tudom.

De bízom benne, hogy megtaláljuk a boldogságot.

2017.01.31., kedd

Így kellett történnie

Minden pillanatom rólad szólt.

Minden álmomban te voltál.

Minden, ami te voltál, elmúlt már.

Csendben figyeltem, ahogy egyre távolodsz tőlem.

Csendben hagytam, hogy elmenj.

Csendben álltam üresen, könnyes szemmel.

Már nem fogjuk látni egymást.

Már nem fogunk beszélni.

Már nem érezhetem a közelséged.

S mindez elszomorít.

S mégis érzem, ennek így kellett történnie.

2017.01.31., kedd

Hétköznapi gondolatok 1.

Mi kedves a szívnek, sosem feledjük el.
Mi örök emlék, szívesen gondolunk rá.
Amit kaptunk, viszonozzuk.
Amit adtak, visszaadunk.
Mindig lesz valaki, aki fontos lesz.
Mindig lesz valami, ami megmarad.
De semmi sem lesz ugyanolyan.
Mindig minden változik.


2017.02.10., péntek

Christin Dor - Idézetek

"Nincs felhő az égen. Szívem mégis borús. Nem látom arcod. Elvesztem a néma csendben."

"Vártam a reggeli fényt, mely áttörhette volna a komor szürkeséget. De jöttél te, és megváltozott minden."

"Bárcsak elérhetném szíved, hogy a sajátomhoz láncoljam. De félek, hogy a lánc végül elpattanna, s te végleg eltűnnél előlem."

"Téli estéken magamhoz ölelnélek. Lopott csókok között suttognám neved. Szívem minden dobbanása csak a tied."

Christin Dor

2017.02.02., csütörtök