Felejteni akartál

Felejteni akartál,

ezért a tengerpart éjszakai csendjébe menekültél.

Sétáltál a homokban,

majd leültél egy sziklára,

miközben igyekezted könnyeid visszatartani.

Aztán arra ment ő,

aki lassan megközelített téged.

Először nem akartál vele foglalkozni,

de később megnyíltál felé.

Remélted,

hogy ennyi volt,

de ő kitartott s végül hagytad,

hogy magával rántson.

Azóta is szoros kötelék él köztetek.

2016.04.09., szombat

Bízol még

Bízol még.

Reménykedsz,

hogy egy nap boldog lehetsz,

és az öröknek hitt magány távozik életedből.

Reménykedsz még az igaz szerelemben,

ami bearanyozza a szürke reggeleket.

Reménykedsz abban,

hogy találsz valakit,

aki elfogad olyannak,

amilyen vagy.

Reménykedsz,

hogy ez a szerelem lesz az egyetlen és örökké tartó dolog az életedben.

Emiatt bízol még.

2016.04.09., szombat

Bátortalan

Bátortalan a szív,

mikor szerelmet érez valaki iránt.

Bátortalan a lélek,

mikor meg kellene tenni az első lépéseket.

De amikor eléri azt,

kit oly nagyon szeret,

megnyílik előtte a világ,

s egész lénye legyőzhetetlenné válik.

2016.04.09., szombat

Megtaláltam, amit mindig is kerestem

Találtam benned valamit,

ami másnak értéktelen lenne,

de nekem értékes minden másnál.

Megtaláltam benned azt,

amit mindig is kerestem.

A szerelmet,

ami felemel engem s beragyogja létem.

2016.04.09., szombat

Felnézek az ezüst Holdra

Felnézek az ezüst Holdra,

fénye mélyen érint engem.

Ölelésed felráz álmomból,

karjaid gyengéden elzárnak.

Szemem mindvégig a Holdat kémleli,

szívem megdobban,

amint csókod érzem.

Némán hívogatsz engem.

S én veled megyek.

2016.04.09., szombat

Örökké égni fog csillagod

Kérkedtél a halállal,

mások kinevettek s nem hittek.

Megint mások sajnáltak,

de voltak,

akik büszkék voltak rád.

Hittél abban,

hogy eljön.

Hittél benne,

hogy csendesen visz el.

Lényed egy része tovább él,

s örökké égni fog csillagod.

2016.01.11., hétfő

Örök voltál

Szívedbe mart fájdalom hasította szét lelked.

Reménytelenség foglyaként éltél mindhalálig.

Keményen harcoltál,

keményen helytálltál.

Emberként születtél,

halhatatlanként távoztál.

Mert az idő bizonyítja mindenkinek,

hogy örök voltál.

2016.01.11., hétfő

Fájdalomban éltél

Fájdalomban éltél,

erős maradtál.

Fájdalomban éltél,

sokáig kitartottál.

Először féltél,

majd harcolni kezdtél.

S bár a harc véget ért és nem te győztél,

mosolyoddal elköszöntél.

2016.01.11., hétfő

Tovább élsz

Minden érted mondott szó,

minden érted érzett szeretet,

minden érted érzett fájdalom lassan pergő homokszemek.

Emlék.

Ennyi maradtál.

Égi jelenség.

Mely utat mutat láthatatlan.

Minden, ami te voltál,

sosem múlik el.

Nem felejt az idő múltával sem.

Te tovább élsz azokban,

akik szívükbe zártak.

Te tovább élsz azokban,

kik tőled tanultak.

2016.01.11., hétfő

Nem akartad birtokolni

Nem akartad birtokolni,

mégis azt tetted.

Elraboltad szívét,

s ha kellett, megsebezted.

Elvetted ártatlanságát,

hogy magad mellett tudhasd örökre.

Mégis mikor elvették tőled,

összetörtél s nem lelted helyed.

Ő mindig is szeretett téged,

de tudta, hogy sokáig nem maradhat veled.

Hagyta, hogy azt tehess vele,

amit csak akarsz.

Nem bánta meg egyszer sem.

Nem tudhattad,

ezért is fáj annyira,

hogy már nincs jelen az életedben.

2015.12.30.

Mire vagy képes, ha szeretnek

Lehetetlen volt a közeledbe férkőzni,

én mégis próbálkoztam.

Látni akartam mosolyod,

amit álarccal eltakarsz.

Érezni akartam szíved,

mely mások előtt a közöny leple takar.

Tudni akartam ki vagy te legbelül.

Nem érdekelt,

ha megsebeztél.

Szerettem volna elérni láthatatlan lelked.

Elég volt egy érintés,

hogy összezavarjalak.

Egy sejtelmes pillantás,

mi kíváncsiságod felkeltette.

Egy érzéki csók,

mely nem csak vágyad ébresztette fel.

Te voltál az.

Ott voltál.

Magad is megdöbbentél,

hogy mire vagy képes,

ha szeretnek téged.

Már pedig nem tagadom:

tiszta szívemből szeretlek téged,

s tudom, hogy én is fontos vagyok neked.

2015.12.30.

Szerelmünk kicsiny lángja

Tűzben égek, mit te okoztál.

Felperzselted szívem, ami eddig nyugodtan pihent.

Kizökkentettél a világomból, ami megvédett az olyan érzésektől,

mint a szerelem és a szenvedély.

Felforrósítottad lényem rejtett zugait,

hogy aztán bűnbe essek általad.

Mégsem hagytál magamra,

ahogy azt vártam.

Itt maradtál,

hogy továbbtápláld szerelmünk kicsiny lángját.

2015.12.30.

Mámor

Mámor. Mi oly hívogató.

Mámor. Mi oly ellenállhatatlan.

Sokat. Még. Csak még egy kicsit.

Még...

Egyre csak fogy a sok édesség.

Szaloncukor, bejgli, habkarika.

Mákos, túrós, diós, csokis, epres, banános... finom nyalánkságok.

Gyertek csak.

Gyertek.

Épp hogy felkerültetek a karácsonyi fára és az ünnepi asztalra.

Épp hogy hozzáér az ember... már eltűnt a fele.

Zserbó, muffin, mézeskalács.

Mennyei manna.

Alma, fahéj, piskóta.

Omlós, édes, töltelékes, egyszerű és nagyszerű.

Egyszerűen ellenállhatatlan.

2015.12.30.