2016. február 12., péntek

Tündérmese

Mikor elmentél mellettem,
majdnem elszédültem tőled.
Lábaim remegtek,
annyira nem mertem feléd mozdulni.
A hányinger kerülgetett,
hogy szó nem jött a számra.
Mikor belenéztél a szemembe,
féltem,
hogy menten összeesek.
Pironkodva néztem jobbra meg balra.
S te odajöttél hozzám,
szinte már elértél...
de csak a pincér tálcájáról fogtál meg egy pezsgős poharat.

2015.12.22.

Remény

Hányszor, de hányszor megkérdeztem magamtól:
megérte?
Megérte olyannak adni szívem,
aki sosem szeretett?
Megérte olyas valakit szeretni,
aki nem hitt bennem?
Remény.
Mindenről csak ez tehet.
Remény,
hogy talán szeretni fog.
Remény,
hogy talán lehetek valaki egyetlene.
Vége lett.
Már régen vége lett.
Álmodozni pedig már felesleg.

2015.12.22.

Bolond

Bolond lennék újra visszamenni hozzád.
Bolond lennék újra téged választani.
Elmúltak azok az idők,
amikor bolond voltam általad.
Elmúltak azok az érzések,
amik bolonddá tettek,
míg veled voltam.
Nem hullajtok könnyet.
Nem hagytam,
hogy fájjon.
Az érzés úgy sem kölcsönös,
mert csak én voltam ennyire bolond,
hogy higgyek neked s álnok szívednek.

2015.12.22.

Égek

Égek a vágytól, hogy lássalak újra.
Égek a szerelemtől, hogy magamhoz öleljelek.
Égek a kíntól, hogy minden nap veled legyek.
Égek a fájdalomtól, amikor nem vagy velem.
S mindig azt remélem, te is ugyanúgy égsz, mint ahogy én.

2015.12.22.

Mily tökéletes volt

Mily tökéletes voltál a szememben.
Lelkem raboltad el minden nap.
Hittem, hogy sokáig élhetünk egymás mellett.
Mily tökéletes volt az a világ, melyet mi alkottunk.
Bánat nem hatolt át védőpajzsán.
Hittem, hogy sokáig élhetünk egymás mellett.
Mily tökéletesnek hittelek.
Felforgattad világom.
Már nem hiszem, hogy valamikor is visszakaphatom.
A bánat elérte lelkem.
Fojtogat a sírás, amikor eszembe jutsz.
Mily tökéletes volt, mi köztünk volt.
Így éreztem.
De elszomorít a tudat, hogy már nem vagy velem.

2015.12.22.

Érzem

Érzem, mikor kezed simogatja arcom.
Érzem, mikor csókod forrósítja bőröm.
Érzem, mikor szívem hevesen válaszol a tiédre.
Érzem szerelmed égető hatását, ami körbeölel.

2015.12.22.

2016. február 3., szerda

Bizalmat vesztett lélek

Nem kell több hazugság,
tartsd meg magadnak.
Nem akarlak többé látni,
örülhetsz magadnak.
Bíztam benned,
de eldobtad szívem.
Hibát hibára halmoztál,
sokszor megbocsátottam neked.
Fogalmad sincs mit okoztál.
Te voltál azaz ember,
akiben megbíztam,
akinek elmondtam féltett titkaim,
mégis hátba szúrtál kegyetlenül.
Mire volt ez jó?
Nem kell több hazugság,
tartsd meg magadnak.
Bíztam benned,
mégis elárultál engem.
Engem,
aki szeretett téged.
Mindent megtettem érted.
Mégsem voltam neked jó.
Mire volt ez jó?
Eldobott idő.
Elrabolt szív.
Gyenge szavak.
Bizalmat vesztett lélek.
Mégis mire mentél vele,
hogy hazudtál?
Nem kell több hazugság.
Nem akarlak többé látni.
Fogalmad sincs mit okoztál.
Elárultál engem.
Engem,
aki szeretett téged.
Mégsem voltam neked jó.
A bizalommal a szerelmet is elvesztetted.
Mégsem érdekel.
Már nem érdekelsz.

2015.12.19., szombat

Szerelmed múlhatatlan

Szíved türelmetlenül várja egyetlen párját,
aki a mindene.
Szerelmed múlhatatlan,
s ezt nem egyszer kifejezted számára.
Létezik az igaz szerelem,
a tiétek élteti.
Nincs más a világon,
ami megingathatná.
Boldogság,
szerelem,
hűség és kitartás.
S ennek a gyümölcse,
ami csak a kettőtöké.

2015.12.19., szombat

Egy másik életben

Fojtogat az érzés, nem kapok levegőt.
Testem elernyed, miközben feléd nyújtom kezem.
Kérlek, ne engedj el!
Ne engedj elmenni.
Fojtogat az érzés, szívem ritmusa egyre csak lassul.
Érzem, ahogy összeszorítja lelkem.
Kérlek, ne engedj el!
Ne engedj elmenni.
Látom, hogy fogod a kezem.
Hallom, hogy beszélsz hozzám.
Hidd el, mindent megtennék, hogy veled maradhassak.
Hidd el, minden rendben lesz.
Még utoljára lélegzem.
Még utoljára feléd nyújtom kezem.
Szívem szakad meg, hogy így látlak téged.
Lelkem sajog, hogy el kell hagynom e földi létet, s vele együtt téged.
De már nem félek.
Légy erős, mert én már nem lehetek veled.
Búcsúzom.
Kérlek, ne hullajts könnyet, még ha fáj is.
Kérlek, mosolyogj, hogy így emlékezzem rád.
Elmegyek, csak az emlékeim maradnak.
Elmegyek, de egyszer valamikor ott leszek melletted.
Egy másik életben.

2015.12.19., szombat

Viszlát újra, kedvesem!

Mily messze még a napkelte,
de már arcod feltűnt előttem.
Mosolyogva gondolok a találkozásunkra,
a régen várt viszontlátásra.
Érzem ölelésed finomságát,
csókod néma lágyságát.
Hallom szavaid lüktető egét,
szíved vad ritmusát.
Kinyújtom kezem,
hogy a Nap első sugara megérinthesse,
s vele arcod simogassam.
Lehunyom szemem,
hagyom ajkamon érezni ajkad.
Lüktető szívünk egymást átkarolja.
Boldog vagyok,
hogy ismét mellettem vagy.
Minden rezdülésed ismerem.
A Nap bearanyozta körvonalaid.
Soha nem felejtem tekinteted.
A napnyugta ismét elért minket.
Viszlát újra, kedvesem!

2015.12.19., szombat